bűn

Jézus tiszta és metsző ítélete fölbőszítette őket [farizeusokat], értjük. Ám a jajszavakban nem találnak semmit, ami alapján Jézust megvádolhatnák. Ez a döbbenetes! Burkolt módon elismerik Jézus jajszavainak az igazságát. (…) Jézus szavának az igazsága elől nem tudunk kitérni, ám az igazság halálos ellenállásra késztet bennünket.

Micsoda félelmetes hatalom a bűn: minden józan meggondolás ellenére is képes a Kainok testvéri öklét az Ábelek ellen emelni; azt a helyet, ahol még megmaradhatna valami az elvesztett paradicsomi boldogság derűjéből, a családi életet, képes pokollá változtatni!

Sehol nem olyan nyilvánvaló a bűn szörnyű valósága, mint éppen a családban.

Az egyik tábor tehát azt mondja, hamegkóstoltad és otthagytad, véged van; a másik pedig azt mondja, hogy ez az egész történet egy lehetetlenség. Annyira eredeti és nehéz ennek az ügynek a megértése és felfogása – még egyszer mondom, a Zsidókhoz írt levél páratlan igét használ itt – hogy szinte nincs is mellé párhuzamos hely, mihez viszonyítani, hasonlítani lehetne. De éppen ez nyitja meg számunkra azt a megértési lehetőséget, hogy az apostol tulajdonképpen azt mondja ki, hogy ennek az egész kérdésnek a fölvetése abszurd. Ez lehetetlen. És most  ezzel buzdít.

Ha az ember azt várja, hogy a rossz cselekedetek révén boldogul, akkor várakozásai biztosan nem fognak teljesülni - legalábbis hosszú távon nem, bármennyire is úgy tűnik, hogy egy ideig jól fog járni. Amikor az ember azt hiszi, hogy a boldogságot a bűn útjain találhatja meg, előbb-utóbb keserűen csalódni fog.

Tartsd például, hogy az ember teljesen romlott, és ebből azt a következtetést vonod le, hogy bizonyára, ha Istennek ilyen teremtménnyel kell foglalkoznia, akkor az üdvösségnek egyedül Istentől kell jönnie, és ha tőle, a sértettől, egy sértő teremtménynek, akkor joga van ahhoz, hogy kegyelmét tetszése szerint adja vagy megtagadja.

Mondjátok egész komolyan: ahogy itt ülünk, ki merné eldönteni, hogy ki a konkoly és ki a búza?. Mert lehet, hogy te úgy ismersz valakit, hogy nyugodt lelkiismerettel azt mernéd mondani, hogy az konkoly, és az illető pedig tereád mondaná ugyanazt. És tebenned, aki a másikban kifogásolod a konkolyt, legalább annyi magvetése kelt ki a Sátánnak, mint a másikban.