Joó Sándor Dr.

A halottaink élnek! Mi is élni fogunk! Úgy, mint Jézus: örökké! Micsoda távlat, micsoda nagyszerű jövő, amit a húsvét fényében Isten garantál azoknak, akik Őhozzá tartoznak! Élni fogunk! Igen, ez a jövő - de olyan jövő, ami már ma kezdődik! Az az örök élet, amiről Jézus mondja, hogy én vagyok: nem egy a földi élet horizontján túl lévő másik ország, ami valahonnét a síron túli világból integet felénk, hanem az az örök élet, a menny már itt kezdődhetik, most, akár ebben a pillanatban, most, hogy itt ülsz a templomban. Hogy is mondotta egyszer Jézus: “Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre”.

És a legrettenetesebb halál a meghalás utáni halál! A végső, a legvégső halál! Mert a meghalás után is van még valami: az ítélet! Így van megírva: “Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet”

Ha a gyülekezet nem egyéb, mint Jézus körül kialakult nagy család, akkor legyen a család Jézus körül kialakult kis gyülekezet. Tehát olyan közösség, ahol a pusztán vérségi kapcsolatokat megszenteli és elmélyíti a Jézushoz való tartozás lelki köteléke.

Krisztus követője: Istenhez megtért ember. Megtérés nélkül nem lehet követni Krisztust. Mert például elképzelhető, hogy egy iszákos ember teljességgel önmegtartóztatóvá válik, és ez óriási nagy lépés előrefelé, de ez még nem elég. Vagy elképzelhető, hogy egy könnyelmű, léha valaki komoly templomlátogatóvá lesz, és ez kétségtelenül már nagy eredmény, nagy javulás az életében, de többnek kell történnie. Ez a több: az Istennel való teljes megbékülés, az Isten előtt való feltétlen meghódolás, az Isten kegyelméig való eljutás - a hazaérkezés, az Isten gyermekévé válás. Nem elég csak hátat fordítani a disznók vályújának, hanem el kell jutni haza, az Atyához, ahol kitárt karokkal, a bűnbocsánat csókjával, új ruhával vár az Úr maga. Ahol az Úr kegyelme mindent megtesz, hogy a hátunk mögött hagyottakat, amilyen hamar lehet, elfelejtsük. Más dolog egy istenes ügy szolgálatába szegődni, vagy magának az élő Istennek a szolgálatába állni. Noénak is voltak munkatársai a bárka építésében, akik egy jó ügy szolgálatában tisztességgel dolgoztak, de mégis csak azok maradtak meg a nagy ítéletben, akik családi kötelékben, személyesen hozzá tartoztak. Krisztus követői nem eszmét szolgálnak, hanem magát az élő Istent. Nem egy kiváló apostol rajongói, hanem az Isten lekötelezettjei és szerelmesei. Nem az történt, hogy egy rossz társaságtól megtértek egy jó társasághoz: nem a templomhoz, nem az egyházhoz tértek meg, hanem az Istenhez! Hogy állunk ezzel? Nem maradtunk valahol félúton a disznók vályúja és az atyai ház kapuja között? Igazán otthon vagyunk, megbékülve, kiengesztelődve, a bűnbocsánat kegyelmében az Atyánál? Nézzétek, még mindig nyitva van a menny kapuja, még mindig be lehet menni rajta, újra be lehet menni rajta! Jézus keresztje alatt vezet hozzá az út, szabad mindenki számára megtérni magához az élő Istenhez a megváltó Jézusban való hit által.

A kísértést sohasem csomagolatlanul, vagy a “made in pokol” címkével ellátva teszi elé a Kísértő a földi halandónak, hanem valami elegáns formában, jó hitelű név alatt: például önbizalom jelszó alatt gőgöt árul, igazságosság címén részvétlenséget, szeretet címkével gerinctelen engedékenységet, takarékosság leple alatt kapzsiságot, óvatosság jegyében gyávaságot, bátorság címén istenkísértést. Rettentő agyafúrt hatalom a Kísértő!

úgy minden ember hisz, a pogányok is hisznek, meg az istentagadók is hisznek, meg a hitetlenek is hisznek valamilyen formában valamiféle Istenben, vagy valamiféle istenfogalomban

A keresztyén élet nem egy szomorú életforma, nem olyan, amelyik mindenről kénytelen lemondani és az élet örömeit kénytelen megtagadni, hanem éppen egy nagyon is boldog és örvendező életforma, csak sajnos nem látszik rajtunk. Mi inkább a szomorú formáját vetítjük ki a világba, mintha gyászmenetben járnánk. Még az úrvacsorához is úgy szoktunk jönni, mintha valami szomorú dolog történne itt. Pedig ez győzelmi vacsora. Azt jelenti, hogy már most részesülhetünk Jézus eljövendő teljes győzelmében.

nem ige szerinti látás, hanem tisztán e világi jelenségekből levont látás. Hogy mondja Jézus Péternek, amikor az

Ez a különös kifejezés, hogy „a nap alatt”, (…) Arra vonatkozik ez a kifejezés: a nap alatt, hogy amiről ír, az mind csak földi horizontú, tehát a nap alatti mérték szerint történt. Hiányzik belőle „a nap feletti” távlat.

Mintha csak azt mondaná nekünk Salamon, hogy: Higgyétek el nekem: Nem érdemes úgy élni, hogy csak „a nap alatt”, mert ennek a „nap alatti” életnek is csak az ad értelmet, célt és tartalmat, ami a „nap fölött” van – Aki a „nap fölött” van: az Örökkévaló Isten!