szentlélek káromlás

Egyszer egy maratoni futóversenyt úgy rendeztek meg, hogy a stadionból futottak ki a versenyzők. Majd miután lefutották a negyven kilométert, még egy kört tettek a stadion körül, és utolsó pár száz méterre befutottak a stadionba, ott várta őket az ujjongó tömeg. A versenyző, aki győzelemre állt, sok-sok száz méterrel vezetett a többiek előtt, megérkezvén a stadionhoz, megfutotta körét, s a riporter is ujjongva mondta be: most fog beérkezni a stadionba az első helyen. De a mi versenyzőnk nem futott be a stadionba, hanem elfutott mellette és megtett még egy kört, Így mire újra a bejárathozoda ért, a többiek is megérkeztek és befutottak előtte a stadionba. A győztes jó hátul végzett. Nos, kedves testvérek, ilyesmire utal a felolvasott Ige, amelyben egy nagyon kemény kifejezés is  hangzik. Azt olvastuk a hatodik versben: lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosodtak, megízlelvén a mennyei ajándékot, részeseivé lettek a Szentléleknek, megízlelték az Isten jó beszédét, a jövendő világ erőit és elestek, ismét megújuljanak megtérésre.

Kétféle lehetetlen lehetőség van előttünk. Az egyik: lehetetlen, hogy akik elestek, ismét megújuljanak mintegy újra megfeszítve maguknak az Úr Jézus Krisztust. Lehetetlen a lehetőség. A másik: lehetetlen Istennek hit nélkül tetszeni, merthinni is lehetetlen és mégis ez az egyetlen lehetőség.

Nem az ijeszti meg az embert, ha nincsen visszaút - főleg amikor távolodik Istentől, lázad Isten ellen, akkor fel sem fogja, hogy ha eltér az Isten jóságától, kegyelmétől, akkor nincsen visszaút. A bűnbe rohanó embert nem szokta ez a lehetetlen lehetőség visszatartóztatni. Attól kell inkább megborzonganunk, amit a második lehetetlenségről mond, hogy  ugyanis hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni. Semmi egyéb nem számít!

Az egyik tábor tehát azt mondja, hamegkóstoltad és otthagytad, véged van; a másik pedig azt mondja, hogy ez az egész történet egy lehetetlenség. Annyira eredeti és nehéz ennek az ügynek a megértése és felfogása – még egyszer mondom, a Zsidókhoz írt levél páratlan igét használ itt – hogy szinte nincs is mellé párhuzamos hely, mihez viszonyítani, hasonlítani lehetne. De éppen ez nyitja meg számunkra azt a megértési lehetőséget, hogy az apostol tulajdonképpen azt mondja ki, hogy ennek az egész kérdésnek a fölvetése abszurd. Ez lehetetlen. És most  ezzel buzdít.