cselekedet

Lehet szeretetlen az, aki nem tett rosszat, mert szeretni annyit jelent, mint jót tenni. A farizeusi kegyesség a, Ne tedd!"-re volt felépítve.

nem mindig az a fontos, hogy mit teszünk, hanem néha az a döntő, hogy kik vagyunk

Azt a szolgálatot végezhetik el az idős emberek, amit a parkok. Egy nagy városban, ahol kémények százai ontják a füstöt, de amelyben itt-ott vannak vén vagy kevésbé vén fák vagy facsoportok, ezek folyamatosan tisztítják a levegőt, oxigénnel frissítik azt. Nem csinálnak tulajdonképpen semmit, csak vannak. Úgy vannak jelen, hogy hatnak és az áldásukat sokan érzik. Azt, hogy a kéményekből száll a füst, mindenki látja. Azt, hogy a fákból oxigén száll föl, senki sem látja. De nem is az a fontos, hogy lássák, fontos az, hogy szálljon. És a füstölő kémények közül milyen jó odamenekülni az árnyas fák közé! Akkor tudjuk meg csak mit jelentettek, ha már nincsenek.

Nem kellene nekünk megtanulnunk néha csak lenni és nem mindig csak tenni? Mégpedig mindkettőt a maga idejében. Mert az Isten világában mindennek rendelt ideje van és Ő mindig ahhoz ad erőt és abban tanít meg boldognak lenni, aminek akkor van az ideje.

Ha az ember azt várja, hogy a rossz cselekedetek révén boldogul, akkor várakozásai biztosan nem fognak teljesülni - legalábbis hosszú távon nem, bármennyire is úgy tűnik, hogy egy ideig jól fog járni. Amikor az ember azt hiszi, hogy a boldogságot a bűn útjain találhatja meg, előbb-utóbb keserűen csalódni fog.