Tartsd például, hogy az ember teljesen romlott, és ebből azt a következtetést vonod le, hogy bizonyára, ha Istennek ilye

Tartsd például, hogy az ember teljesen romlott, és ebből azt a következtetést vonod le, hogy bizonyára, ha Istennek ilyen teremtménnyel kell foglalkoznia, akkor az üdvösségnek egyedül Istentől kell jönnie, és ha tőle, a sértettől, egy sértő teremtménynek, akkor joga van ahhoz, hogy kegyelmét tetszése szerint adja vagy megtagadja.

Luthernek és Kálvinnak nem volt vitája a predestinációról. Nézeteik azonosak voltak, és Luther "Az akarat rabságáról" cí

Luthernek és Kálvinnak nem volt vitája a predestinációról. Nézeteik azonosak voltak, és Luther "Az akarat rabságáról" című műve olyan erős könyv Isten szabad kegyelméről, amilyet maga Kálvin sem írhatott volna. Hallgassuk meg ezt a nagy mennydörgőt, miközben azt kiáltja ebben a könyvben: "Tudja meg tehát a keresztény olvasó, hogy Isten semmit sem lát előre esetlegesen. Hanem azt, hogy örök és változhatatlan akaratából látja előre, javasolja és cselekszik. Ez az a mennydörgés, amely megtöri és felborítja a szabad akaratot"

Én a tulajdonképpeni kálvinizmusról beszélek, nem pedig arról, ami elszaporodott és kinőtte szépségét és zöldjét. Úgy be

Én a tulajdonképpeni kálvinizmusról beszélek, nem pedig arról, ami elszaporodott és kinőtte szépségét és zöldjét. Úgy beszélek róla, ahogyan azt Kálvin Institutióiban és különösen Exposicióiban találom. Alaposan elolvastam őket. A kálvinizmusról vallott nézeteimet nem a közhírnévből, hanem a könyveiből veszem. És amikor így beszélek, még csak nem is a kálvinizmust igazolom, mintha érdekelne ez a név, hanem arra a dicsőséges rendszerre gondolok, amely azt tanítja, hogy az üdvösség kegyelemből van az elsőtől az utolsóig.

A kiválasztás nem jár együtt az elvetéssel. (...)
Én Isten kiválasztottságát vallom, de ugyanilyen világosan tanúsítom,

A kiválasztás nem jár együtt az elvetéssel. (...)
Én Isten kiválasztottságát vallom, de ugyanilyen világosan tanúsítom, hogy ha valaki elveszett, az a bűn miatt veszett el. És ez volt a kálvinista lelkészek egységes kijelentése. (...) az ember a bűn miatt veszett el, és hogy senkire sem szabható más büntetés, csak az, amit gazdagon és igazságosan megérdemel. (...)
Személyesen beszélek - és azt hiszem, ebben a kérdésben a testvéreim támogatását is élvezhetem -, tudom, hogy Isten kijelölése mindenre kiterjed. De sem ezen a szószéken, sem máshol nem azért állok, hogy bárkinek a kárhozatát bárhol máshol, mint önmagán kívül, magára hárítsam. Ha elveszett, a kárhozat az emberé, de ha üdvözül, az üdvösség mégiscsak Istené. Hogy ezt a fontos pontot még világosabban és egyértelműbben kifejtsem, egy nagyképű presbiteriánustól idézek: "A jámbor metodistát arra tanítják, hogy a kálvinista úgy ábrázolja Istent, mint aki azért teremtette az embert, hogy elpusztítsa. Azt tanítják neki, hogy a kálvinisták szerint az emberek nem azért vesznek el, mert bűnt követnek el, hanem azért, mert nem választottak.
(...) ennél botrányosabban valótlanabb állítás nem is lehet. A kálvinizmus egységes tanítása, hogy Isten mindent a saját dicsőségére teremt, hogy Ő végtelenül igazságos és jóságos, és hogy ahol az emberek elpusztulnak, az csakis a bűneik miatt történik." A kálvinizmusnak ez az egységes tanítása.

A Szentírás predestinációja és a Korán sorsmeghatározása között minden értelmes embernek a leglényegesebb különbséget ke

A Szentírás predestinációja és a Korán sorsmeghatározása között minden értelmes embernek a leglényegesebb különbséget kell észrevennie. Nem tagadjuk, hogy a dolog úgy van elrendelve, hogy annak így kell lennie, de miért kell lennie, ha nem azért, mert az Atya, Isten, akinek a neve Szeretet, elrendelte? Nem a körülmények miatt és szükségszerűségből, hogy ilyen-olyan dolog történjen. Bár a Gondviselés kerekei merev pontossággal forognak, mégsem cél és bölcsesség nélkül. A kerekek tele vannak szemmel, és minden elrendeltetett dolog úgy van elrendelve, hogy az minden célok közül a legnagyszerűbbet, Isten dicsőségét, és mellette az Ő teremtményeinek javát szolgálja.

Az írásmagyarázók azt mondják, hogy a Szentföldön a konkoly, meg a búza olyan nagyon hasonlít egymásra, hogy csak akkor

Az írásmagyarázók azt mondják, hogy a Szentföldön a konkoly, meg a búza olyan nagyon hasonlít egymásra, hogy csak akkor lehet megkülönböztetni, mikor elkezd beérni. Tehát sohase mondd senkire, hogy konkoly – hátha csak egy elkésett búzaszál: ha késve is, de meg fogja hozni a maga termését! Sohase mondj le senkiről, mert Isten sem mond le.
Lelkész