Mindennapi Kenyerünk

Jézus a fellépéséig Názáretben lakott. A názáreti idő mintegy harminc évig tartott. Kérdezhetnénk: miért nem lett ez a tartózkodási idő rövidebb? Hiszen tízszer annyi volt, mint szolgálatának három éve... Aki tizenkét éves korában ámulatba tudta ejteni bölcsességével az írástudókat, milyen bölcsessége lehetett huszonnégy éves korában? De az Atya akarata mégis az volt, hogy a názáreti idő harminc évig tartson. Jézus harminc évig készült a három esztendőre. De ilyen három esztendőt még nem látott a világ! Ebből a három esztendőből élünk az idők végezetéig. Megköszönjük Istennek a munkára készülés harminc esztendejét, de kiváltképpen megköszönjük azt a gazdagságát, amelyet Fia által három éven keresztül nékünk is adott. Jézus megszentelt egy földi otthont, melyben élt, mint gyermek, növekvő ifjú és felnőtt ember. Egyik egyházatya elmondja, hogy ekéket és igákat készített. A legenda szerint a legjobb jármot Názáretben Jézus készítette és az emberek messziről jöttek, hogy jó jármot vegyenek. Erre az igára is érvényes volt, amit később a lelki igáról mondott: Az én igám könnyű. Jézus dolgozott Názáretben, mint egy munkásember, egy munkás kezével és egy munkás erejével. Ne felejtsük el, hogy aki a kereszten meghalt érettünk, valamikor Názáretben fűrészt és gyalut fogott a kezében.

Jézus életének első szakasza az előkészület ideje volt. Mint gyermek járt a názáreti iskolába. Egy falusi tanító tanította azt, aki a történelemre nagyobb hatást tett, mint bárki más ezen a világon. Áldott legyen az a tanító, akinek nem tudjuk a nevét, de Isten előtt munkája nyilván van tartva. Amint Józsefé is. Ebben az időben még nem voltak könyvek, hiszen a könyvnyomtatás még nem volt feltalálva. Minden kézzel, papirusztekercsekre volt írva. Ezek a tekercsek drágák voltak, alig vehette meg valaki. Igy ha. valaki tanulni akart, fejjel és szívvel kellett tanulnia. Egy zsidó fiúnak, aki iskolába ment, négy dolgot kellett megtanulnia. A zsidó nép hitvallását, mellyel minden zsinagógai istentisztelet kezdődött a Hallél-zsoltárokat, melyek tele vannak Isten magasztalásával. Meg kellett tanulnia a teremtés történetét a törvény egy részét, mely beszél a tisztáról és a tisztátalanról. A növekvő Jézus ismerte népe szokásait. Ismerte a falusi lakodalmi ünnepet, látta, amint a pásztor őrzi a mezőn a nyáját és annyiszor kereste a századik bárányt. És Jézus megtanulta, hogy a körülötte látottakat tanításában felhasználja. Megtanulta, hogy az örökkévalóság milyen közel van a mulandóhoz. Látta Istent mindenütt a hétköznapi életben.

Jézus asszonytól született, tagja lett egy családnak, melynek megvoltak a hagyományai. Voltak testvérei és nővérei. Ezek a tények befolyást gyakoroltak életére. Nagy hatással volt reá anyja, Mária. Erre következtethetünk Mária énekéből, mely tükrözi ennek az egyszerű asszonynak drága és gazdag életét. Azt is mondhatjuk, hogy Mária is tükröződött Jézus későbbi igehirdetésében. Jézus gyermekkora kegyes környezetben folyt le és az otthon levegője akkor is érezhető volt rajta, amikor azt elhagyta. Az ősök hosszú sora előzte meg. Dávid magvából származott és az evangélium figyelmet szentel a királyi ősöknek. És ezek az elődök meghatározták későbbi munkáját. Szegényen élt. Úgy jelent meg a nyilvánosság előtt, mint az ácsmester fia. A csendes években megtanulta szeretni Isten világát, megtanulta Istent látni a természetben, a mindennapi életben. Galilea Palesztina legszebb része volt. A zsidók azt mondták, hogy a kertek királynője. Itt látta az aratásra megért búzatáblákat és itt gyönyörködött a mezők liliomaiban, melyek szebbek voltak, mint Salamon király minden dicsőségében. Látta Máriát, amint beledagasztotta a kovászt a tésztába, vagy megfoltozott egy ócska ruhát új folttal.

Keresztelő János levágott fejét tálcán viszik Heródes mulató vendégei elé. Ez lett a vége a vőlegény barátjának. Érthetetlen számunkra, hogy Jézus engedte ezt megtörténni. De az engedte megtörténni, akit keresztre feszítettek. A vőlegény és a vőlegény barátja nem természetes halállal halnak meg az Isten országáért. Keresztelő János halála elbukás volt? Nem, hanem győzelem. Az életet nem az evilági jutalom minősíti. Aki az igazságért meghal, felette áll annak, aki a hamisság szolgálatában hosszú életet él. Isten másképpen minősít, mint mi. Az asszonyoktól születettek között Jézus ítélete szerint János volt a legnagyobb, aki áldozatul esett egy gonosz királynak. Azt olvassuk, hogy halála után tanítványai eljöttek és csendben eltemették. Ilyen temetése volt annak, akit valamikor a Júdea pusztájában nagy sokaság hallgatott. Nagy csalódás lehetett Jánosnak, hogy néki, mint Jézus Krisztus útelőkészítőjének ez lett a vége. Isten országa azonban ilyen áldozatok árán épül. Jézus számolt ezzel, ezért mondta: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket meg nem ölhetik. A földbe esett gabonamagnak el kell halnia, hogy sok gyümölcsöt teremjen. A sok gyümölcsért halt meg Jézus és Keresztelő János. Ezért tartozik össze szorosan Keresztelő János temetése a golgotai kereszttel.

A tanítványok elhívásával kezdődik az egyház, nem pünkösddel. Nem az által, hogy a nép tolong Jézust hallgatni. A hívás nélkül is van követés, de csak általa vannak tanítványok, apostolok, egyház. Az elhívott tanítványok osztoznak Jézus alacsony sorsában. A tanítványok gyülekezete nem egy ünnepélyes egyházi térben él, hanem teljesen benne van a világban. Valóban, az elhívott tanítványok élete olyan ünnep nélküli élet. Mossák a hálót, panaszkodnak amiatt, hogy hiába halásztak. Jézus szószéke egy csónak. Ebben a hétköznapi környezetben történik meg a Péterrel való beszélgetés, melyben nyilvánvalóvá lesz, hogy Jézus nemcsak az emberek Ura, hanem a körülményeké is. Ezt a hitet erősíti meg a csodálatos halfogás. A kedvezőtlen körülményekkel szemben, az eredménytelen munka miatti kishitűségben egyedül Krisztus hatalma tud megtartani. A csodálatos halfogás után azt várnánk, hogy Péter diadalmasan hittel visszamegy a partra, a nagy eredmény azonban őt nem büszkévé teszi, hanem összetöri. Jézus nemcsak úgy jelenik meg előtte, mint Ur, hanem úgy is, mint szent. És előtte összetörve bevallja, hogy Jézus közelségét nem tudja elviselni. Jézus nagy szeretetének következménye ez a kijelentés, hogy Jézust Péter távozásra szólítja fel. És Jézus az őt elküldőt emberek halászává teszi. Ez a csodája ennek a történetnek.

Jézus elhívja a tizenkét tanítványát és elküldi őket az Ő aratásába. Apostolokká teszi őket, követeivé, munkatársaivá. És hatalmat adott nékik. Hogyan tudnák elvégezni munkájukat hatalom nélkül? Olyan hatalomra volt szükségük, mely nagyobb volt, mint az ördög hatalma. Hogy az ördög hatalma nagy, tudták a tanítványok, de most e hatalommal szemben nekik kell megállaniuk. Az ördög hatalmát le kell győzni Krisztus hatalma által. A tanítványok munkájuk során részt vesznek Isten erejében. Ebben a munkában lesznek a tanítványok Krisztushoz hasonlóvá, Krisztus munkáját végzik. A tizenkét tanítvány nevét megőrzi a világ Krisztus visszajöveteléig. Tizenkét törzse volt Izraelnek, tizenkét tanítványa Jézusnak. Jézus elhívása egyesíti a tanítványokat. Pétert a kősziklát, Mátét a vámszedőt, Simont a szabadságharcost, Jánost, akit szeretett Jézus és a többieket, akiknek talán csak a nevét ismerjük. Nem volna még tizenkét ember, akik annyira különböztek volna egymástól, mint a tanítványok. Egyedül Jézus elhívása tudta összekötni őket, az egymással való közösségük Jézusra volt alapozva. Az, hogy a tizenkettő között ott volt Júdás, számunkra örök titok marad. Mennyire különböznek egymástól a gyülekezet tagjai! Egyedül Jézus ereje teszi őket képessé arra, hogy közösségben legyenek egymással.

A Sátán felajánlotta, hogy a világ országait Jézusnak adja. Első pillanatra úgy látszik, hogy Jézus előtt hihetetlen lehetőségek tárulnak fel. A világ országai legyenek Jézusé! Hát ne legyenek? Heródes Galileában, Tiberius császár Rómában meghajol előtte, a világ hozsannával kiáltja: Ímhol a királyod! A tanítványok kis csapatát nem fogja körül venni a világ gyűlölete. A farkasok megnyalogatják a bárányokat. Az ajánlat elfogadásával Jézus nem takarítana meg annyi szenvedést? A lényege ennek a kísértésnek: Jézus lépjen szövetségre a Sátánnal. Mi lett volna, ha Jézus elfogadja ezt az ajánlatot? Krisztus tudta, hogy nem győzheti le a gonoszt, ha kiegyezik a gonosszal. Jézus legyőzte a hatalommal való kísértést. A világban a legkisebb lett, nem volt semmije sem. Úgy élt, hogy a maga számára nem tartott meg semmit, hanem mindent odaadott másoknak. Halála előtt még néhány ruhadarabját is elveszik tőle. A kísértés ravaszsága abban állott. hogy a Sátán nem azt akarta, hogy Jézus Istent ne szolgálja, hanem szolgálja őt is. Jézus győzött a kísértésben, mert abban csak hatalom volt a keresztnek minden nyoma nélkül. Nem esem bele én is az ördög kísértésébe, hogy vele együtt Istent is akarom szolgálni? Aki kiegyezik a gonosszal, azt legyőzi a gonosz.

Jézus a Dávid városában vívja a harcot a kísértővel. Itt kell győznie, ahol meg fog halni. A kísértő a templomot Szívesen választja a kísértés helyéül, mert módszere az, hogy az igazságot a hamissággal keverje. A kísértő arra akarja rávenni Jézust, hogy hitben ugorjon le a templom tetejéről. Isten meg fogja őrizni és a nép elfogadja Megváltójának. Amire azonban a kísértő Jézust kéri, nem engedelmesség, hanem kísértés. Miért? Mert az ember engedelmességébe önző akarata nem keveredhetik bele. Ebben az esetben a hitből nem győzelem lenne, hanem az emberi önzés megerősítése. Igaz, hogy Isten az övéit megőrzi, de ez nem jelenti azt, hogy úgy élhetnek, ahogy akarnak. Ha valaki mérget vesz be abban a hitben, hogy Isten megtartja, meg fog halni. Ha az ördög a templom tetejére visz, Isten meg fog őrizni, hogy le ne essek, de ha leugrom, a gondviselés ellen vétkezem. Meri a szerepeket nem lehet összecserélni. A helyes sorrend ez: Isten parancsol és én engedelmeskedem, nem pedig az, hogy mi cselekszünk és várjuk, hogy Isten nekünk engedelmeskedjék. Isten nem arra való, hogy megkísértsem, hanem hogy bízzam Benne. Segítségét kérhetem életem minden helyzetében, de Neki semmit elő nem írhatok. Az Írás ígéretei nem varázseszközök, melyek által Isten segítségét biztosíthatom. Jézus legyőzte a kísértést! Legyél nagy, hogy neked szolgáljanak — mondta a kísértő. Jézus a legkisebb lett, hogy mindenkinek szolgáljon.

Jézus megkísértése a legfelsőbb szinten történt, mert Isten Fiát megkísérteni nem gyerekjáték. Ez a vállalkozás az ördögnek nem kis fejtörést okozott. Be kellett vetnie minden erőt, hogy célját elérje. Az ördög nem elméletekkel kísért, hanem a valóságból veszi a kísértés anyagát. Itt az éhséggel kísért. És kérdezhetnénk: Az éhség nem fenyegeti az Istennel való közösségünket? Az ember korgó gyomorral nem tud imádkozni. Az ördög számára az éhség nem életünk sebezhető pontja? Nem lehet a tömeget éhséggel terrorizálni? Az éhezés nem illik Isten Fiához. De kérdezhetnénk mi is: A világban a kenyér-kérdés nem tartozik a Krisztus szolgálatához? A megváltói munkáját nem ezen a, forró ponton" kellene kezdenie? Aki itt segített, valóban segített, az az emberiség barátja lesz. Ha Jézus megoldja a kenyér-kérdést, úgy vonul be az emberiség történetébe, mint az emberiség jótevője. Miért nem állott Jézus ezek sorába? Ő a kenyér-kérdést olyan komolyan vette, hogy a Miatyánk közepébe tette. Egynek érezte magát az emberiség minden éhezőjével. De az ördög kísértése ez volt: Az ember csak kenyérrel él. Az ember számára azonban az Ige is nélkülözhetetlen, hogy belőle éljen. Jóltevő van a világon több is, de Megváltó csak egy van.

A megkísértetés története elválaszthatatlan Jézus életétől. Jézus évekig várakozott Názáretben és évekig készült fel megváltói munkájára. Keresztelő János fellépésével megérezte, hogy ütött az órája. Tudta, hogy mi volt megváltói munkájának célja és hogy miért jött emberi testben erre a világra: el kell hoznia az embereknek Isten országát. De nagy kérdés volt: Hogyan? Milyen módszert használjon? Milyen úton induljon el? Ezekre a kérdésekre a feleletet a kísértés történetében adta meg. A zsidók által várt Messiás útján halad, vagy pedig egészen más úton. A megkísértés története bizonyítja, hogy Jézus nem volt közönséges ember. Egy közönséges embert nem lehet kísérteni azzal, hogy köveket változtasson kenyerekké, hogy épségben ugorjon le a templom tetejéről. A kísértés története olyan valakinek a története, aki tudta magáról, hogy rendkívüli hatalommal van felruházva és fennáll számára a lehetőség, hogy ezzel a hatalommal visszaéljen. Az ördög kísértésében az a különös, hogy egyik kísértésében sem csábít a gonoszra. Nincs semmi rossz abban, hogy valaki a köveket kenyérré változtatja, hogy Isten rendkívüli gondoskodását embertársainak megmutassa és hogy megnyerje a hatalmat az egész világ fölött.