Jézus életének első szakasza az előkészület ideje volt. Mint gyermek járt a názáreti iskolába. Egy falusi tanító tanította azt, aki a történelemre nagyobb hatást tett, mint bárki más ezen a világon. Áldott legyen az a tanító, akinek nem tudjuk a nevét, de Isten előtt munkája nyilván van tartva. Amint Józsefé is. Ebben az időben még nem voltak könyvek, hiszen a könyvnyomtatás még nem volt feltalálva. Minden kézzel, papirusztekercsekre volt írva. Ezek a tekercsek drágák voltak, alig vehette meg valaki. Igy ha. valaki tanulni akart, fejjel és szívvel kellett tanulnia. Egy zsidó fiúnak, aki iskolába ment, négy dolgot kellett megtanulnia. A zsidó nép hitvallását, mellyel minden zsinagógai istentisztelet kezdődött a Hallél-zsoltárokat, melyek tele vannak Isten magasztalásával. Meg kellett tanulnia a teremtés történetét a törvény egy részét, mely beszél a tisztáról és a tisztátalanról. A növekvő Jézus ismerte népe szokásait. Ismerte a falusi lakodalmi ünnepet, látta, amint a pásztor őrzi a mezőn a nyáját és annyiszor kereste a századik bárányt. És Jézus megtanulta, hogy a körülötte látottakat tanításában felhasználja. Megtanulta, hogy az örökkévalóság milyen közel van a mulandóhoz. Látta Istent mindenütt a hétköznapi életben.