A tanítványok elhívásával kezdődik az egyház, nem pünkösddel. Nem az által, hogy a nép tolong Jézust hallgatni. A hívás nélkül is van követés, de csak általa vannak tanítványok, apostolok, egyház. Az elhívott tanítványok osztoznak Jézus alacsony sorsában. A tanítványok gyülekezete nem egy ünnepélyes egyházi térben él, hanem teljesen benne van a világban. Valóban, az elhívott tanítványok élete olyan ünnep nélküli élet. Mossák a hálót, panaszkodnak amiatt, hogy hiába halásztak. Jézus szószéke egy csónak. Ebben a hétköznapi környezetben történik meg a Péterrel való beszélgetés, melyben nyilvánvalóvá lesz, hogy Jézus nemcsak az emberek Ura, hanem a körülményeké is. Ezt a hitet erősíti meg a csodálatos halfogás. A kedvezőtlen körülményekkel szemben, az eredménytelen munka miatti kishitűségben egyedül Krisztus hatalma tud megtartani. A csodálatos halfogás után azt várnánk, hogy Péter diadalmasan hittel visszamegy a partra, a nagy eredmény azonban őt nem büszkévé teszi, hanem összetöri. Jézus nemcsak úgy jelenik meg előtte, mint Ur, hanem úgy is, mint szent. És előtte összetörve bevallja, hogy Jézus közelségét nem tudja elviselni. Jézus nagy szeretetének következménye ez a kijelentés, hogy Jézust Péter távozásra szólítja fel. És Jézus az őt elküldőt emberek halászává teszi. Ez a csodája ennek a történetnek.