Jézus a Dávid városában vívja a harcot a kísértővel. Itt kell győznie, ahol meg fog halni. A kísértő a templomot Szívesen választja a kísértés helyéül, mert módszere az, hogy az igazságot a hamissággal keverje. A kísértő arra akarja rávenni Jézust, hogy hitben ugorjon le a templom tetejéről. Isten meg fogja őrizni és a nép elfogadja Megváltójának. Amire azonban a kísértő Jézust kéri, nem engedelmesség, hanem kísértés. Miért? Mert az ember engedelmességébe önző akarata nem keveredhetik bele. Ebben az esetben a hitből nem győzelem lenne, hanem az emberi önzés megerősítése. Igaz, hogy Isten az övéit megőrzi, de ez nem jelenti azt, hogy úgy élhetnek, ahogy akarnak. Ha valaki mérget vesz be abban a hitben, hogy Isten megtartja, meg fog halni. Ha az ördög a templom tetejére visz, Isten meg fog őrizni, hogy le ne essek, de ha leugrom, a gondviselés ellen vétkezem. Meri a szerepeket nem lehet összecserélni. A helyes sorrend ez: Isten parancsol és én engedelmeskedem, nem pedig az, hogy mi cselekszünk és várjuk, hogy Isten nekünk engedelmeskedjék. Isten nem arra való, hogy megkísértsem, hanem hogy bízzam Benne. Segítségét kérhetem életem minden helyzetében, de Neki semmit elő nem írhatok. Az Írás ígéretei nem varázseszközök, melyek által Isten segítségét biztosíthatom. Jézus legyőzte a kísértést! Legyél nagy, hogy neked szolgáljanak — mondta a kísértő. Jézus a legkisebb lett, hogy mindenkinek szolgáljon.