Jézus otthon

Jézus átélte a családi élet nagy fájdalmát. Testvérei sem hittek benne. Nem tudták elfogadni, hogy aki velük együtt nőtt fel, mérhetetlenebbül nagyobb, mint ők. Növekvő hírnevére is irigységgel tekintettek. Aki átélt a családjában hasonlót, az jól megérti Jézust. Hány gyermeke volt már Istennek, akik egyedül álltak hitetlen családjukban. És ezt annyiszor nehezebb volt elhordozni, mint a nyilvános bántalmazást. Az Ige Jézusnak nagy fájdalmát fejezi ki: otthon Őt sem szerették és nem becsülték. Hogyan viszonyult Jézus a testvéreihez? Nem tudjuk, de bizonyosak lehetünk abban, hogy imádkozott érettük szüntelenül. Úgy látszott, hogy testvérei hitetlenek maradnak halálukig. De feltámadása után ott találjuk őket az apostolokkal a jeruzsálemi gyülekezetben. Pál az I. Korinthusi levélben megemlíti, hogy feltámadása után Jézus megjelent Jakabnak, aki nyilvánvalóan a testvére volt. Milyen csodálatos szeretet! A feltámadott Ur megjelenésével le akarja győzni testvére hitetlenségét. Valószínű, hogy Jakab erről a megjelenésről értesítette a család többi tagját. Említsük meg azt is, hogy Jézus két testvérének könyve van az Újszövetségben. Jakab mellett Júdás is írt könyvet. Jele ez a történés annak, hogy Jézus fáradhatatlan kitartással kereste üdvösségüket. Jézus nem lett olyan, mint ők, hogy ők legyenek olyanok, mint Jézus!

Milyen természetesen közli az Írás, hogy Mária megpróbál beavatkozni felnőtt fia dolgaiba. Már nyilvános szolgálatának megkezdése után. Ez történt a kánai menyegzőben is. Az ilyen beavatkozás felkeltette Jézus méltatlankodását. Ilyenkor szigorú szavakat használt anyjának viselkedésével szemben. Az is megtörtént, hogy Mária a testvérekkel Jézus után megy és haza akarják őt hozni. Megállnak a ház ajtaja előtt, üzennek neki, akarnak vele beszélni. Jézus azonban nem megy ki hozzájuk, hanem felteszi a haligatóságnak a nagyon kemény kérdést? Ki az én anyám és kik az én testvéreim? Aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám." Figyelmeztette anyját, hogy vannak magasabb kötelességek az Isten szolgálatában, mint a családi kötelék. Jézus mondta ezt is: Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engemet, nem méltó énhozzám." Látta, hogy követése később szakadásokat idéz elő a családban., Az embernek ellensége lesz az ő házanépe." Jézus működése elején Mária a testvérekkel együtt Jézus ellen volt. Később valószínűleg Jézus mellé állt gyermekei akarata ellenére. Ezt abból is következtethetjük, hogy a kereszten édesanyját nem valamelyik testvérére, hanem Jánosra bízta.

Jézus szerette a gyermekeket már akkor, amikor munkáját elkezdte. És szerette őket Názáretben., Engedjétek hozzám a gyermekeket és ne tiltsátok el tőlem." Jézus az otthont templommá változtatta és a szülőket a templom szolgáivá tette. Vajon Jézusnak a család iránti szeretete nem tett-e később annyi embert tanítványává? Az anyáknak a Krisztusról szóló beszéde és a keresztyén apák példája nem volt-e nagyobb hatással annyi esetben, mint a prédikátorok ékes szólása? A történelem folyamán nem a család őrizte meg annyi esetben az Ő szeretetét és irányított annyi életet az Ő követésére? Hányan otthon kapták Jézusról a legmélyebb benyomásokat! Jézus annyi esetben csodáit a család iránti szeretetből tette, amikor meggyógyította a kananeus asszony leányát, vagy visszaadta Jairus leányának az életét, vagy amikor feltámasztotta a naini özvegy fiát és visszahozta Lázárt a sírból. Nem azért tette ezeket, hogy a betegség vagy halál által szétszakított családot újra egyesítse? Jézus gyönyörűségét találta az otthoni szolgálatokban. Hát még, ha a tékozló fiú példázatára gondolunk. Ez a legszebb példázat is egy családi életet mutat fel, többek között a mi számunkra. Nincs feljegyezve, hogy hogyan élt Jézus Názáretben, de minden azt mutatja, hogy Máriának igen jó fia maradt élete végéig.

A zsidók legnagyobb ünnepe a páska-ünnep volt. Ezen az ünnepen emlékeztek meg az Egyiptomból való szabadulásra. Ez az ünnep április közepére esett és Jeruzsálemben ünnepelték. És elérkezett az első páska ünnep, melyet a gyermek Jézus Jeruzsálemben ünnepelt. Szüleivel útnak indult és egyszer csak Jeruzsálem képe megjelent Jézus szeme előtt. A tűző napfényben elé tárult a templom lenyűgöző szépsége. És csatlakozott Ő is a zarándnokokhoz. Énekelte a zarándokok énekét, melyet ősei évszázadok óta énekeltek: Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk az Ur házába." Jézus a legnagyobb várakozással ment Jeruzsálembe és ekkor történt életében a döntő fordulat. Ekkor érte a legnagyobb kiábrándulás. A bárányok feláldozása nem mutatta az emberek bűneik miatti töredelmes szívét. Bizonyára hallotta a tanult emberek vitáját, a bölcsek beszédét, de nem találta meg bennük az élő Istennel való kapcsolatot. Nem a szeretetről, a bűnbocsánatról beszéltek, hanem a törvény számtalan rendeléséről, melyeknek nagy terhét az emberek vállára rakták. Látta, hogy ezekben a tanításokban nem vezetett út az élő Istenhez. Jézus a legnagyobb várakozással jött Jeruzsálembe és tapasztalta, hogy a nép kegyessége teljesen elhibázott kegyesség volt. A bárányok vére semmit nem mondott az Atyáról. A korabeli zsidó vallásosság eltévesztette az utat. Az állatok levágása történt meg a szív odaszánása helyett.

Jó, hogy betekintést kapunk a gyermek Jézus életébe. Sok embert érdekelt a Názáretben eltöltött harminc esztendő. Több mindent elképzeltek róla, ami nem történt meg. Jézus akkori életéből csak egy jelenetet örökített meg az Ige: a tizenkét éves Jézus életének egy mozzanatát. Milyen volt Jézus tizenkét éves korában, a mi konfirmandus gyermekeink életkorában? Azt is mondhatjuk, hogy Ő a konfirmáló gyermekek örök mintaképe. Nézzük meg röviden, hogy miben. Szüleivel járt a templomba. Szüleinek engedelmes gyermeke volt, de ugyanakkor testben, lélekben növekvő gyermek. Hiszen — amint tudjuk — tanításával ámulatba ejtette az írástudókat, hogy ne ejtette volna ámulatba szüleit! Örök példája marad az Isten dolgaival foglalkozó gyermeknek. Ő nemcsak a konfirmációi kátét tanulta meg, hanem annál sokkal többet. És ha már tizenkét éves korában annyit tudott, milyen gazdaggá nőhetett fel harminc éves koráig? Ezekben a csendes években tanult meg imádkozni. A kereszten az utolsó imádsága egy zsoltár-vers volt: Atyám! A te kezeidbe teszem le a lelkemet. Ez volt az első imádság, melyet minden zsidó anya megtanított gyermekének, mint esti imádságot. Jézus is Máriától tanulta.

Jézus a fellépéséig Názáretben lakott. A názáreti idő mintegy harminc évig tartott. Kérdezhetnénk: miért nem lett ez a tartózkodási idő rövidebb? Hiszen tízszer annyi volt, mint szolgálatának három éve... Aki tizenkét éves korában ámulatba tudta ejteni bölcsességével az írástudókat, milyen bölcsessége lehetett huszonnégy éves korában? De az Atya akarata mégis az volt, hogy a názáreti idő harminc évig tartson. Jézus harminc évig készült a három esztendőre. De ilyen három esztendőt még nem látott a világ! Ebből a három esztendőből élünk az idők végezetéig. Megköszönjük Istennek a munkára készülés harminc esztendejét, de kiváltképpen megköszönjük azt a gazdagságát, amelyet Fia által három éven keresztül nékünk is adott. Jézus megszentelt egy földi otthont, melyben élt, mint gyermek, növekvő ifjú és felnőtt ember. Egyik egyházatya elmondja, hogy ekéket és igákat készített. A legenda szerint a legjobb jármot Názáretben Jézus készítette és az emberek messziről jöttek, hogy jó jármot vegyenek. Erre az igára is érvényes volt, amit később a lelki igáról mondott: Az én igám könnyű. Jézus dolgozott Názáretben, mint egy munkásember, egy munkás kezével és egy munkás erejével. Ne felejtsük el, hogy aki a kereszten meghalt érettünk, valamikor Názáretben fűrészt és gyalut fogott a kezében.

Jézus életének első szakasza az előkészület ideje volt. Mint gyermek járt a názáreti iskolába. Egy falusi tanító tanította azt, aki a történelemre nagyobb hatást tett, mint bárki más ezen a világon. Áldott legyen az a tanító, akinek nem tudjuk a nevét, de Isten előtt munkája nyilván van tartva. Amint Józsefé is. Ebben az időben még nem voltak könyvek, hiszen a könyvnyomtatás még nem volt feltalálva. Minden kézzel, papirusztekercsekre volt írva. Ezek a tekercsek drágák voltak, alig vehette meg valaki. Igy ha. valaki tanulni akart, fejjel és szívvel kellett tanulnia. Egy zsidó fiúnak, aki iskolába ment, négy dolgot kellett megtanulnia. A zsidó nép hitvallását, mellyel minden zsinagógai istentisztelet kezdődött a Hallél-zsoltárokat, melyek tele vannak Isten magasztalásával. Meg kellett tanulnia a teremtés történetét a törvény egy részét, mely beszél a tisztáról és a tisztátalanról. A növekvő Jézus ismerte népe szokásait. Ismerte a falusi lakodalmi ünnepet, látta, amint a pásztor őrzi a mezőn a nyáját és annyiszor kereste a századik bárányt. És Jézus megtanulta, hogy a körülötte látottakat tanításában felhasználja. Megtanulta, hogy az örökkévalóság milyen közel van a mulandóhoz. Látta Istent mindenütt a hétköznapi életben.

Jézus asszonytól született, tagja lett egy családnak, melynek megvoltak a hagyományai. Voltak testvérei és nővérei. Ezek a tények befolyást gyakoroltak életére. Nagy hatással volt reá anyja, Mária. Erre következtethetünk Mária énekéből, mely tükrözi ennek az egyszerű asszonynak drága és gazdag életét. Azt is mondhatjuk, hogy Mária is tükröződött Jézus későbbi igehirdetésében. Jézus gyermekkora kegyes környezetben folyt le és az otthon levegője akkor is érezhető volt rajta, amikor azt elhagyta. Az ősök hosszú sora előzte meg. Dávid magvából származott és az evangélium figyelmet szentel a királyi ősöknek. És ezek az elődök meghatározták későbbi munkáját. Szegényen élt. Úgy jelent meg a nyilvánosság előtt, mint az ácsmester fia. A csendes években megtanulta szeretni Isten világát, megtanulta Istent látni a természetben, a mindennapi életben. Galilea Palesztina legszebb része volt. A zsidók azt mondták, hogy a kertek királynője. Itt látta az aratásra megért búzatáblákat és itt gyönyörködött a mezők liliomaiban, melyek szebbek voltak, mint Salamon király minden dicsőségében. Látta Máriát, amint beledagasztotta a kovászt a tésztába, vagy megfoltozott egy ócska ruhát új folttal.