Mindennapi Kenyerünk

Keresztelő János Jézust Isten Bárányának jelentette ki. Valóban az volt, Istennek szentelte egész életét. Nem volt számára nagyobb feladat, mint az Atya szolgálata. Mint Istennek szentelt Bárány az Atya, oltárára" tette le életét. Egész életével, halálával, testével, lelkével egészen az Atyához tartozott. A naponként megáldozott bárány volt Izrael vigasztalása, mert megmutatta Isten bűnbocsánatát. Ezért már kora reggel a bárányt az oltárra tették, melyet egy imádkozó gyülekezet vett körül a templomban és magasztalta Istent bűnbocsátó jóságáért. Az oltárra tett bárány előképe volt Jézus Krisztus áldozatának és megmutatta Izrael népének, hogy áldozat nélkül nincs kiengesztelés. Azóta Izrael helyére az egész világ lépett. Az egész emberiség, melynek közös a sorsa és közös a nyomorúsága. Eddig a bárány csak Izrael népének beszélt Isten kegyelméről, mely Krisztus eljövetele után az egész világnak kijelentetett. Isten Báránya magára vette a világ bűneit. Ezt az áldozatot fejezte ki három nyelven a kereszt fölé függesztett felirat. Héberül, görögül és latinul hirdette a Krisztus áldozatát az egész világnak. Kifejezte anélkül, hogy Pilátus tudta volna: Krisztus engesztelő áldozat az egész világért. Pál így ír a Titushoz írt levelében: Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Ő örök üdvösségnek szerzője lett mindazoknak, akik néki engedelmeskednek — írja a Zsidókhoz írt levél. 12

Jézus elment Jánoshoz megkeresztelkedni. Miért? Hiszen János keresztsége a bűnbánat keresztsége volt, Jézusnak pedig nem volt bűne. Aki a bűn felett ítélni fog, megkeresztelkedik a bűnök bocsánatára, a bűntelen egy sorba áll a bűnösökkel. Aki tűzzel keresztel, meghajol az előtt, aki vízzel keresztel. Az Ur a szolgák között van, a bíró az elítéltek közé áll. Az, hogy odaáll a bűnösök közé, azt jelenti, hogy magára vette azok bűnét. Jézus keresztségének ez az értelme. Ezt fejezi ki Keresztelő János, amikor ezt mondja Jézusról: Imé, az Isten Báránya, aki magára veszi a világ bűneit. Jézus azért ment keresztelkedni, mert bűneinket magára vette. Ezért keresztségét nem tekinthetjük úgy, mint munkájának a bevezetését. Keresztsége megváltói munkájának szerves része és a legszorosabb kapcsolatban van golgotai áldozatával. Azt is mondhatjuk, hogy közbenjáró szolgálata megkeresztelkedésével elkezdődik. És az Atya elfogadta ezt a közbenjárást, amikor megnyílt az ég és a megkeresztelt Jézus felett az Ő szava hangzott: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm. Isten Fia azért öltött emberi testet, hogy általa mi is Isten fiaivá legyünk.

Az őskeresztyén gyülekezet és János tanítványai elválasztották Jézust Jánostól. Úgy ábrázolták őket, mint akik szemben állnak egymással. Az evangélium szerint azonban mindketten a legszorosabban összetartoznak. Úgy mint a vőlegény a barátjával. Lukács a kettőjük kapcsolatát úgy ábrázolja? Én csak vízzel keresztelek." Ezzel foglalja össze János munkáját, úgy, hogy János mindig magára az eljövendő Messiásra mutat. Ha ezt nem látjuk, akkor Jánosból egy erkölcsi prédikátort csinálunk. A megtérés, amelyet János prédikál, nem egy felállított törvény elismeréséből áll, hanem a Messiás napjára való előkészülésben. Jézust úgy ábrázolja, mint bírót, aki ítélni jön. Úgy viszonylik Hozzá, mint rabszolga az urához. János igehirdetése megrendít, de azé, aki utána jön, életet ad. János a bűnök bocsánatára keresztel, Jézus keresztsége az életre. János a bűnbocsánatot hirdeti, de aki utána jön, a bűntől szabadít meg. Keresztelő János szerint: Jézus napja az ítélet napja; a búzának a konkolytól való elválasztása. Jézus azonban felhívja a népet, hogy búza legyen. Felhívását Izrael nem fogadta el, a farizeusok nem tértek meg, de nem is léptek fel János ellen. Heródes azonban munkájára a legnagyobb bizalmatlansággal tekintett és ezért mindent elkövetett, hogy a kellemetlen prédikátort ártalmatlanná tegye.

Máté evangéliuma második fejezetében a legnagyobb öröm mellett találjuk a legnagyobb bánatot: az anyák siratják a Heródes által megölt gyermekeiket. Isten szeretete testet öltött e gyermekben, és miatta a világ megöli a gyermekeket. Ilyen fájdalommal folytatódik a karácsony. Az igen nagy örömöt követte az igen nagy bánat. A versben van egy igen különös feljegyzés: az anyák nem tudtak megvigasztalódni. Ez a fájdalom kiáltás a Megváltó, a Vigasztaló után. A halott gyermekeket sirató, vigasztalás nélküli anyák sírása I kiáltás volt a felé, aki egyszer megállt a gyermekét sirató naini özvegy mellett és ezt mondja néki: Ne sírj! Ő áll meg a Lázár sírjánál, együtt sír a gyászolókkal és vigasztalja őket. A betlehemi gyermekgyilkosság azt jelenti, hogy Jézus ; egy szenvedő, a halál hatalma alatt roskadozó világba jött el. És egyszer elkövetkezett a pillanat, amikor Ráhelnek a leányai a gyermekeket nem siratják, hanem odaviszik Jézushoz, hogy őket ölébe vegye és megáldja. Heródes megöleti a gyermekeket, Ő életet ad a gyermekeknek.

A menny jelentette be a gyermek születését és most a menny védi a veszedelembe jutott gyermeket. A gonosz király életére tör és földi hozzátartozói nem tudják őt megvédeni. De az emberi gyengeség órájában a menny angyalai gyorsan munkába állnak, hogy életét megőrizzék. A gyermek Jézusnak menekülni kell. És hová? Egyiptomba. Jézus eljött az övéihez és egy idegen pogány Országba kell menekülnie, hogy életét megmentse. Egyiptomban marad. amíg Heródes él, de Heródes halála után van út visszafelé. Milyen tanítást kapunk ebben a történetben? A történelem folyamán a heródesek mindig eljöttek. akik a gyermeket..halálra keresik ". Jézus a történelem folyamán soha nincs Heródes nélkül. Heródes mindig ott van Jézus mellett. Többnyire úgy, hogy üldözi, vagy úgy, hogy eltűri. mint Heródes fia Galileában. És megtörtént, hogy Heródes Pilátus képében megölette. Heródes mindig ott van Jezus mellett. De Isten Heródes felett is Ur. A heródeseknek nem lenne hatalma. ha felülről nem adatott volna nékik. Az út a történelemben mindig két irányú: Izráelből Egyiptomba és Egyiptomból vissza Izraelbe. De a két útirány mindenkor az élő Isten kezében van.

Heródes a Jézusról kapott hírektől megrémül. Hát nem volt körülvéve jól felszerelt katonasággal? Nem állott mögötte a római haderő hatalma? És mégis félt Jézustól. És nemcsak ő félt, hanem vele együtt az egész Jeruzsálem. Jézus születését a napkeleti bölcsek jelentették be. A csillagok híradása pedig igen komoly dolog volt. Amit a csillagok jelentettek, az megtörténik.: A papok és az írástudók kinyitották a szent könyveket. Az is igazat adott a bölcsek beszédének, mert az eljövendő királyáról szólt. Mielőtt Máté minket Krisztushoz vezet, egy nagy ellentétbe állít bele, mely az emberek között azóta is mindig látható. Ha volt ember, aki hatalmát minden eszközzel védeni akarta és az újszülött királyt meg akarta ölni, az Heródes volt. Hatalma mögött ott volt a félelem, a megrendítő bizonyosság, hogy van egy magasabb hatalom fölötte, akit a csillagok hirdetnek, aki királyokat támaszt és királyok hatalmát töri össze. Mit lehetett tenni ilyen esetben? A papok várták, hogy igaz-e, amit a bölcsek mondottak. A király ezt gondolta: a lángot még szikrájában el kell oltani. De egyikük sem hitt, sem a király, sem a papok. A papok látni akartak és hinni. A király uralkodni és nem engedelmeskedni. A rómaiak uralmát eltűrte, de semmiféle zsidó papi uralom eltűrésére nem volt hajlandó. Pedig egy király, akit a csillagok jelentettek ki, Istentől küldött király.

Ha a karácsonyi történetet vizsgáljuk, meglep, hogy az újszülött Jézus körül milyen kevesen vannak. Először néhány pásztor, nem lehettek sokan. Mivel a szombatot nem tudták megtartani, a gyülekezet kiközösítette őket. Bennük a föld népe borult le a bölcső előtt. Utánuk jöttek a bölcsek, akikben a pogányság képviselete jelent meg. De hol maradt az Isten népe, Izráel képviselete? Megjelent Simeonban és Annában. Ez a két ember alkotja Máriával együtt az első templomi gyülekezetet. Simeon a sír szélén álló öregember, ölébe veszi a gyermeket. Együtt a múlt és a jövendő. Ő az első, aki Krisztus születésekor beszélt. Ő a próféta és igehirdető egy személyben. Amit mond, a Lélek jelenti ki számára. Milyen következtetést von le abból, hogy a Megváltóval találkozott? Eltávozhat a Földről békességgel, nyugodtan halhat meg. Akinek Krisztusa van, hazamehet békességgel. És ő mondja el azt is, hogy meghalni annyit jelent, mint elbocsáttatni. Nem magunktól megyünk, az Ur enged el akkor, amikor Ő akarja. És az Isten népéből az első misszionárius: egy öregasszony — nyolcvannégy éves — bejárja Jeruzsálemet a Krisztus ügyében. Ilyen színtelenül, hétköznapi módon folytatódik a karácsony. Jézus a templomban a két öreggel. Így indult el a Földön a Krisztus ügye, és így érkezett el hozzánk.

Krisztus legyen az újévben az első. Vele kezdem az újévet. Ezért ne féljek: "Velem van az év minden napján. Ő a fundamentum, akire az életemet építhetem. Egyedül Reá, senki másra. Miért? Mert Ő velem van minden napon. Ő megmarad. Ha az év minden terhét magunk akarnánk hordozni, összeroskadnánk alatta. Az apostol int mindnyájunkat: Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok. Ő mondotta magáról, hogy Ő az utolsó. Ez az újév örömhíre. Ura minden napnak, mert élő és örökkévaló. Ebben az újévben életem Ura akar lenni. Ne múljék el egy nap sem, hogy Vele ne legyek. Ha Vele vagyok, az előttem levő idő a Vele töltött idő lehet. Ha mindent elvesztenék, Ő megmarad. Ha minden reménységünk elhervadna, Ő még mindig az utolsó reménység, akiben minden körülmények között reménykedhetünk. Mindig Övé lesz az utolsó szó, ezért ne féljek. Ha nem is tudom, hogy az újév mit fog hozni, egyszerűen bizonyos lehetek: Krisztus velem lesz. És ha ez az év az utolsó évem lenne, Ő velem lesz akkor, amikor a halál küszöbét átlépem. És velem lesz az Ő országában, hiszen Ő mondotta: Elmegyek hogy helyet készítsek nektek, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.