A megkísértetés története elválaszthatatlan Jézus életétől. Jézus évekig várakozott Názáretben és évekig készült fel megváltói munkájára. Keresztelő János fellépésével megérezte, hogy ütött az órája. Tudta, hogy mi volt megváltói munkájának célja és hogy miért jött emberi testben erre a világra: el kell hoznia az embereknek Isten országát. De nagy kérdés volt: Hogyan? Milyen módszert használjon? Milyen úton induljon el? Ezekre a kérdésekre a feleletet a kísértés történetében adta meg. A zsidók által várt Messiás útján halad, vagy pedig egészen más úton. A megkísértés története bizonyítja, hogy Jézus nem volt közönséges ember. Egy közönséges embert nem lehet kísérteni azzal, hogy köveket változtasson kenyerekké, hogy épségben ugorjon le a templom tetejéről. A kísértés története olyan valakinek a története, aki tudta magáról, hogy rendkívüli hatalommal van felruházva és fennáll számára a lehetőség, hogy ezzel a hatalommal visszaéljen. Az ördög kísértésében az a különös, hogy egyik kísértésében sem csábít a gonoszra. Nincs semmi rossz abban, hogy valaki a köveket kenyérré változtatja, hogy Isten rendkívüli gondoskodását embertársainak megmutassa és hogy megnyerje a hatalmat az egész világ fölött.