Mindennapi Kenyerünk

A kereszt felé haladó Jézus szenvedését növelte az is, hogy a tanítványok szolgálatának útját nem értették. A nehéz út kezdetén a juhok valóban elszéledtek. És Jézusnak a tanítványok gyengesége jobban fájt az ellenség gonoszságánál. A tanítványok szétszóródásával Jézus gyülekezete ténylegesen megszűnt. Az evangélium már csak, ott állóknak" nevezi a tanítványokat. Ez az igeszakasz jelöli számunkra Jézus szolgálatának mélypontját. A tanítványok mind elhagyják, az egyik megtagadja, a másik elárulja. A Golgota után Igénk más értelmet nyer. A kereszt előtt a nyáj szétszéledt, mert a pásztor megveretett. A Golgota után azért maradt meg, mert a pásztor érette megveretett és meghalt. Ami a kereszt előtt a gyülekezet szétszóródását jelent, utána a gyülekezet megmaradását biztosítja. Ami a győzelem előtt csatavesztés volt, a győzelem után Krisztus nagy diadala. Ő valóban, Istennek hatalma és ereje minden hívő üdvösségére". Krisztus keresztje a tanítványok számára az új élet kezdetét jelentette. És az elszéledt nyáj húsvét estéjén újra együtt van a pásztorral.

A vallatáskor kérdések hangzottak el Jézus felé. Életében is kérdezték és kérdezik most is. Voltak, akik képmutatással kérdezték, mások csúfolódva, kételkedve, haraggal, vagy szenvedélyesen. Kérdezni kétféleképpen lehet. Lehet úgy kérdezni, hogy a felelet számomra nem érdekes, mert a kérdésre már magamban feleltem. Bennem eldőlt a kérdés, mielőtt kérdeznék. Lehet azonban úgy is kérdezni, hogy a kérdés a kérdezőnek a leglényegesebb és a legfontosabb. Úgy érzi, hogy a választól függ az élete. Isten válaszát csak így érthetjük meg és nem érthetjük meg másként. Aki keresi Istent, meg kell kérdeznie magát, hogy Őt valóban keresi-e. Kajafás nem így kérdezett, amikor feltette a kérdést: Te vagy-e a Krisztus? Ezért Jézus nem felelt neki közvetlenül, hanem ezt gondolta magában: Kajafás, kimondtad az igazságot. Kérdések Jézus felé azóta is hangzanak. Vannak-e kérdéseim? Nem él lelki életet az, aki nem kérdez. És ha kérdezek, hogyan kérdezek? Úgy, hogy a kérdésben benne van a lelkem? Ha nincs benne, akkor nem kapok feleletet. Kajafás is kérdezett és Keresztelő János is, de milyen másképpen!

Pétert és a többi tanítványt olyan veszély fenyegeti, amelyről fogalmuk sincs. Miben áll a tanítványok veszélyeztetettsége? Abban, hogy Jézus ügye ebben a világban teljes vereséget szenved. Mert a legnagyobb kísértés, ami Isten gyermekét e világban érheti az, amikor Isten teljesen tehetetlennek látszik. Ha a kereszt titkát hit nélkül néznénk, hova lenne a mi hitünk? Amikor Jézus Péternek haláláról beszélt, Péter így felelt neki: Mentsen Isten, Uram, nem eshetik meg ez teveled. És bekövetkezett az, amiről Jézus beszélt. Hát nem voltak a tanítványok kitéve egy roppant nagy kísértésnek? Belevettettek a Sátán rostájába, mely kegyetlenül megrostálta őket. És hogy ebben a rostában a tanítványok mégis megmaradtak, az a kegyelem érthetetlen csodája. Végsősoron itt nem arról volt szó, hogy van-e Isten vagy nincs, hanem arról, hogy a hatalom Istené. vagy a Sátáné. A Sátán a hitüket támadja. Minden támadásnak a célja, hogy a hitük elvesszen. Ha hitüket tönkre teszi, Krisztus munkáját hiábavalóvá teszi. Hiszen a hit minden más lelki ajándéknak az alapja. A Sátán a harcot megnyerte, ha a hitet legyőzte. Miért maradtak meg a tanítványok? Miért nem hullottak ki a rostán? Azért, mert Krisztus imádkozott értük. Az Ő imádsága a mi egyedüli menedékünk. Enélkül hitünkkel együtt elveszünk. Az. hogy Jézus gyülekezete a világban él, ennek az imádságnak az eredménye.

Jézust földi élete kezdetén és végén nevezik királynak. Először egy tanítvány nevezte annak, élete végén pedig a Virágvasárnapi sokaság. Magát egyszer mondta királynak, Pilátus előtt. Volt idő, amikor királlyá akarták tenni, de nem vállalta a földi királyságot. Az emberek vállukra vették volna és kitörő lelkesedéssel királlyá kiáltják, ha elfogadja. Jézust életében eddig még nem ünnepelték. Most elfogadja az ünneplést. Megengedi az ünneplést azért, mert órája elérkezett és a próféciának be kell teljesednie. A bevonulás alkalmával számunkra meglepő dolgok történnek. Feltűnő, hogy az ellenség nem mozdul meg. A Jézust ünneplő sokaság végigvonul az utcán és senki nem áll ellene. Pedig a rómaiak szigorúan ügyeltek minden megmozdulásra és elfojtottak minden zendülést. És most szó nélkül folyást engednek annak, ami történik. Jézusnak eltűrik, hogy királynak kiáltják. Az ellenség néma, mint a kő. Nem támadnak ellene sem a farizeusok, sem az írástudók. A templomban sem fejt ki ellenállást senki. Most Ő a helyzet ura. Nem azért, mintha az ellenség megváltozott volna. Csak egy valami változott meg. Az Atya most nem engedi megtörténni. amit eddig megengedett. A király ünnepelni akar. A három év tele van ellenállással. Most megszűnik minden ellenállás. Záloga ez a bevonulás az eljövendőnek, amikor meghajol előtte minden térd, Földön és az égen.

Jézus orvosi személyiség volt. Gyógyította a testi és lelki betegeket. A bűnre is úgy nézett, mint betegségre. Azért is jött, hogy ezt a betegséget is gyógyítsa. Nemcsak elmondta, hogy mi a bűn, hanem meg is szabadított attól. A világ körülötte egy nagy kórház volt, melyben járt, ágytól ágyig". Jó orvos volt abban is, hogy a betegséget felismerte. Ha ránézett egy betegre, nyomban tisztában volt azzal, hogy mi a baja. Hogy felismerte a betegségét a gazdag ifjúnak, Zákeusnak, a samáriai asszonynak! Milyen csodálatos gyengédséggel gyógyított. Azért is tudott gyógyítani, mert a beteget nagyon szerette. Jöttek a betegek hozzá mindenfelől. És milyen türelemmel gyógyított, sohasem mondott le senkiről. Volt-e reménytelenebb eset, mint a lator a kereszten, de őt is meggyógyította. Nála semmi sem volt lehetetlen. A bűn a lelket fertőző, beszennyező betegség. És ezt a betegséget nem tudom gyógyítani magam. De nem tudja gyógyítani más sem. Egyedül csak Ő. Életem nagy kérdése, hogy megyek-e Hozzá gyógyulni. De nem megyek, ha nem érzem magam betegnek. Ő a magukat egészségesnek érző betegeket nem tudta gyógyítani. De: a bűn által beteggé tett életeket annál inkább.

Jézust élete végén mindenki elhagyta. Legalább egyetlen ember maradt volna mellette, de nem maradt senki sem. Nem könnyítette volna szenvedését, ha valaki maradt volna mellette? És amikor eljött a sötétség órája, akkor hagyták egyedül. Amikor a legnagyobb szüksége lett volna egy megértő szívre. Pilátus csarnokában senki nem volt, aki ártatlanságát védje. Mindenki menekült, hogy a saját bőrét mentse. Hogyan viselte Jézus ezt az egyedüliséget? Mit tett? Menekült? Nem. A tanítványok elmenekültek, Ő állt rendíthetetlenül. Jött, hogy legyőzze a világot, és legyőzte a világot. Ezt mondja: Csak azért nincs egyedül, mert az Atya vele van. Ezért egyedülisége nem szánalmat kelt, hanem Csodálatot és imádatot. Úgy gondoljuk, hogy számára sokkal könnyebb lett volna, ha a tanítványok követik a szenvedések útján. Ha hősiesen, hűségesen vele mentek volna a halálba. Ebben az esetben azonban munkája emberi munkának látszott volna. Szenvedése megmutatta, hogy a megváltás munkáját egészen egyedül végezte el, nem másokkal, hanem mások nélkül.

János evangéliumában ezt olvassuk? Mindenki elment a maga házához, Jézus pedig elment az Olajfák hegyére." Jó ezen a kijelentésen elgondolkodni. Míg barátainak és ellenségeinek volt hol eltöltenie az éjszakát, Ő a szabad ég alatt, az Olajfák hegyén aludt. Ez is mutatja az Ő végtelen magányát és egyedüliségét. Mindenkinek volt otthona, csak Neki nem. Az egész Judeában Ő volt az egyedüli otthontalan ember. Hát nem adott Neki senki otthont? Ha megkért volna valakit, hogy adjon Neki helyet, bizonyára nem tagadta volna meg. Péternek volt felesége és így otthona is. Jánosnak is volt, hiszen Jézus anyját magához fogadta. Jézus olyan helyet keresett, ahol pihenni tudott. Lélekben teljesen egyedül volt, ezért ment az Olajfák hegyére. Hiszen családja sem értette meg. Milyen egyedül volt a világon földi élete alatt! A tömeg hallgatta prédikációit, de nem volt senki, aki annyira együttérzett volna vele, mint amennyire szüksége lett volna. Mindenki hazament. Nem olvasunk ki ebből a közlésből a nagy közönyösséget? A farizeusok nem tudták megérteni, hogy egy ilyen szent ember hogyan ehet együtt az elesettekkel. A tanítványok nem értették meg, hogy egy ilyen gazdag élet miért él ilyen visszavonultan., Miért nem mutatod meg magadat a világnak és miért csak nékünk?" — kérdezte egyik tanítványa, Voltak, akik azt mondták, hogy jó ember. Mások, hogy félrevezeti a népet. Milyen egyedül volt!

Jézus szenvedésével kapcsolatban fel kell tennünk egy kérdést. Akkor követjük Őt, ha a mi életünk is olyan bánatos lesz, mint az Övé volt? Akkor követjük, ha mi is elmondhatjuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Krisztus életét rosszul látnánk, ha ezt a következtetést vonnánk le belőle. Miért? Mert az Ő élete megváltó élet volt és egész földi szenvedése hozzátartozott megváltói szolgálatához. Élete végén tanítványainak ezt mondta: A ti szomorúságotok örömre fordul, senki el nem veszi a ti örömötöket. És mit olvasunk húsvét után? A tanítványok örvendeztek. amikor látták az Urat. Nincs feljegyezve. de bizonyára így volt: Jézus is örült. amikor látta a tanítványokat. A húsvét nagy fordulópontot jelent Jézus életében. Részesévé teszi övéit a feltámadás örömében. Ezért mondja Pál: Örüljetek az Urban mindenkor! Mit tanít az úrvacsora? Az utolsó vacsorára ráborul ugyan a kereszt árnyéka, Jézus életének nagy bánata. De elborítja ugyanekkor a húsvét reggelének fénye. És már itt legyőzi az öröm a bánatot. Amikor elárultaték, vette e kenyeret". Az árulás éjszakáján sákramentumot szerez. Az árulás elmúlt, a sákramentum megmaradt. A bánatot az örömmel a hit egységében kapcsolja össze Pál: Mint szomorkodók. noha mint örvendezők.

Milyen nagy bánatot okoztak Jézusnak a tanítványok! Milyen balga tanulók voltak! Amit tanultak, olyan hamar el is felejtették, amit nem felejtettek el, azt nem csinálták, vagy rosszul csinálták. Jézus egészen egyedül élte életét. Amikor követői között volt, akkor is egyedül volt. A tanítványok a Gecsemáné kertjében nem tudtak vele virrasztani egy órát sem. A végén minden tanítvány elhagyta, az egyik elárulta, a másik megtagadta. Amikor a pere folyt, sok hamis tanú jelentkezett ellene, de senki sem jelentkezett mellette. Csak legalább egy akadt volna, de nem akadt egy sem. Hányan lettek tanítványok azok közül, akiket meggyógyított, a halálból feltámasztott és kenyérrel táplált? Amíg nem került semmibe, addig mellette voltak, de elhagyták, amikor a Hozzá tartozás kockázatos volt. Ő adta az embereknek a legtöbbet és Ő kapta a legkevesebbet. A kereszten szomjúságában inni kért és senki nem adott neki egy pohár vizet sem. És egy ilyen emberi életben elégett. Harminc éves korában mintegy ötven évesnek nézték. Hogyan vállalta Jézus ezt a bánatot? Munkáját, melyet az Atya rábízott, végezte rendíthetetlenül. Amikor mindenki menekült, Ő maradt. A legrosszabbat a legjobbra fordította. Az akadályokat legyőzte. Nem akárhogyan, hanem diadalmasan. A legrosszabb körülmények között a legjobbat tette. Szeretete nem fáradt el a szenvedésben.

Jézus szenvedett azért is, mert állandóan érezte a mások szenvedését. Mi érzéktelenül elmegyünk a mások szomorúsága mellett. Ő mindenki fájdalmával együtt-szenvedett. Együtt-érzett minden szenvedővel. Minden bánat az Ő bánata volt. Tanítványai elhagyták, de bánata nem hagyta el élete végéig. Az egyik legnagyobb szenvedését munkája okozta. Azért jött, hogy hozza számunkra Isten szeretetét, de az emberek ezt a szeretetet elutasították. Amikor a saját falujában munkáját elkezdi, meg akarják ölni, egy hegyről le akarják taszítani. A legnagyobb szeretetet vetette és a legnagyobb hálátlanságot aratta. És a világon a legjobbat megvetették, káromolták, meggyalázták. A legszentebbre azt mondták, hogy részeges ember, az ördöggel cimborál. Nem volt egy szava, melyet az ellenség ellene ne fordított volna. És az évek múlásával bánata nemhogy fogyott, hanem még növekedett. Amikor prédikált, feljegyezték, hogy szomorú volt az emberek szívének keménysége miatt. Amikor jót tett, meg akarták érte kövezni. Három évig dolgozott és a munkája végén zokogva mondta Jeruzsálemnek: Jeruzsálem, hányszor akartalak egybegyűjteni, mint a tyúk az ő csibéit, de ti nem akartátok. A legnagyobb bánat azért érte, mert az emberek elutasították a kegyelmet.