Jézus szenvedésével kapcsolatban fel kell tennünk egy kérdést. Akkor követjük Őt, ha a mi életünk is olyan bánatos lesz, mint az Övé volt? Akkor követjük, ha mi is elmondhatjuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Krisztus életét rosszul látnánk, ha ezt a következtetést vonnánk le belőle. Miért? Mert az Ő élete megváltó élet volt és egész földi szenvedése hozzátartozott megváltói szolgálatához. Élete végén tanítványainak ezt mondta: A ti szomorúságotok örömre fordul, senki el nem veszi a ti örömötöket. És mit olvasunk húsvét után? A tanítványok örvendeztek. amikor látták az Urat. Nincs feljegyezve. de bizonyára így volt: Jézus is örült. amikor látta a tanítványokat. A húsvét nagy fordulópontot jelent Jézus életében. Részesévé teszi övéit a feltámadás örömében. Ezért mondja Pál: Örüljetek az Urban mindenkor! Mit tanít az úrvacsora? Az utolsó vacsorára ráborul ugyan a kereszt árnyéka, Jézus életének nagy bánata. De elborítja ugyanekkor a húsvét reggelének fénye. És már itt legyőzi az öröm a bánatot. Amikor elárultaték, vette e kenyeret". Az árulás éjszakáján sákramentumot szerez. Az árulás elmúlt, a sákramentum megmaradt. A bánatot az örömmel a hit egységében kapcsolja össze Pál: Mint szomorkodók. noha mint örvendezők.