Jézust élete végén mindenki elhagyta. Legalább egyetlen ember maradt volna mellette, de nem maradt senki sem. Nem könnyítette volna szenvedését, ha valaki maradt volna mellette? És amikor eljött a sötétség órája, akkor hagyták egyedül. Amikor a legnagyobb szüksége lett volna egy megértő szívre. Pilátus csarnokában senki nem volt, aki ártatlanságát védje. Mindenki menekült, hogy a saját bőrét mentse. Hogyan viselte Jézus ezt az egyedüliséget? Mit tett? Menekült? Nem. A tanítványok elmenekültek, Ő állt rendíthetetlenül. Jött, hogy legyőzze a világot, és legyőzte a világot. Ezt mondja: Csak azért nincs egyedül, mert az Atya vele van. Ezért egyedülisége nem szánalmat kelt, hanem Csodálatot és imádatot. Úgy gondoljuk, hogy számára sokkal könnyebb lett volna, ha a tanítványok követik a szenvedések útján. Ha hősiesen, hűségesen vele mentek volna a halálba. Ebben az esetben azonban munkája emberi munkának látszott volna. Szenvedése megmutatta, hogy a megváltás munkáját egészen egyedül végezte el, nem másokkal, hanem mások nélkül.