Jézus szenvedett azért is, mert állandóan érezte a mások szenvedését. Mi érzéktelenül elmegyünk a mások szomorúsága mellett. Ő mindenki fájdalmával együtt-szenvedett. Együtt-érzett minden szenvedővel. Minden bánat az Ő bánata volt. Tanítványai elhagyták, de bánata nem hagyta el élete végéig. Az egyik legnagyobb szenvedését munkája okozta. Azért jött, hogy hozza számunkra Isten szeretetét, de az emberek ezt a szeretetet elutasították. Amikor a saját falujában munkáját elkezdi, meg akarják ölni, egy hegyről le akarják taszítani. A legnagyobb szeretetet vetette és a legnagyobb hálátlanságot aratta. És a világon a legjobbat megvetették, káromolták, meggyalázták. A legszentebbre azt mondták, hogy részeges ember, az ördöggel cimborál. Nem volt egy szava, melyet az ellenség ellene ne fordított volna. És az évek múlásával bánata nemhogy fogyott, hanem még növekedett. Amikor prédikált, feljegyezték, hogy szomorú volt az emberek szívének keménysége miatt. Amikor jót tett, meg akarták érte kövezni. Három évig dolgozott és a munkája végén zokogva mondta Jeruzsálemnek: Jeruzsálem, hányszor akartalak egybegyűjteni, mint a tyúk az ő csibéit, de ti nem akartátok. A legnagyobb bánat azért érte, mert az emberek elutasították a kegyelmet.