A vallatáskor kérdések hangzottak el Jézus felé. Életében is kérdezték és kérdezik most is. Voltak, akik képmutatással kérdezték, mások csúfolódva, kételkedve, haraggal, vagy szenvedélyesen. Kérdezni kétféleképpen lehet. Lehet úgy kérdezni, hogy a felelet számomra nem érdekes, mert a kérdésre már magamban feleltem. Bennem eldőlt a kérdés, mielőtt kérdeznék. Lehet azonban úgy is kérdezni, hogy a kérdés a kérdezőnek a leglényegesebb és a legfontosabb. Úgy érzi, hogy a választól függ az élete. Isten válaszát csak így érthetjük meg és nem érthetjük meg másként. Aki keresi Istent, meg kell kérdeznie magát, hogy Őt valóban keresi-e. Kajafás nem így kérdezett, amikor feltette a kérdést: Te vagy-e a Krisztus? Ezért Jézus nem felelt neki közvetlenül, hanem ezt gondolta magában: Kajafás, kimondtad az igazságot. Kérdések Jézus felé azóta is hangzanak. Vannak-e kérdéseim? Nem él lelki életet az, aki nem kérdez. És ha kérdezek, hogyan kérdezek? Úgy, hogy a kérdésben benne van a lelkem? Ha nincs benne, akkor nem kapok feleletet. Kajafás is kérdezett és Keresztelő János is, de milyen másképpen!