Sarkadi Nagy Pál Dr.

A prófécia Jézust a fájdalmak emberének nevezte és a prófécia beteljesedett. Fájdalmat jelentett számára az is, hogy emberré lett. Földi anya táplálta, mint bármelyik kisgyermeket, úgy nőtt fel, mint bármelyik ember. Emberi testben élt, meg lehetett ütni, le lehetett köpni. Az Ige nem ezt mondja: szomorú ember. Szomorú ember bárki lehet közülünk. Ő a fájdalmak embere volt, mert ez volt életének alkotó eleme. Aki Őt látta, a fájdalmat látta. Nincs felemlítve egyetlen egyszer sem, hogy örült, nevetett, de többször olvassuk, hogy szomorú volt, sírt. Nevezhette volna az Ige a szentség emberének. Hiszen nem volt ezen a világon szentebb ember, mint Ő. Nevezhette volna a munka emberének. Hiszen három éven át reggeltől estig dolgozott. Az igehirdetés emberének. Hiszen ezen a világon senki nem prédikált úgy, mint Ő. A szeretet emberének, mert nem volt nagyobb szeretet senkiben, mint benne. Mégis életét legjobban ez fejezi ki: a fájdalmak embere.: De nemcsak szomorú volt, hanem a szenvedők között a legnagyobb. Mindenkinek kellett és kell terhet hordoznia, de az Ő terhe volt a legnehezebb. Ezért mondja szolgálati idejének vége felé: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Hátha még arra gondolunk, hogy szent élete különösen érzékeny volt a bűn iránt. Őt minden bűn jobban gyötörte, mint mást. Ő látta a bűnt ott is, ahol az emberek nem látták, érezte annak utálatosságát ott is, ahol mások nem vették észre. És ez töltötte el annyiszor kimondhatatlan szomorúsággal.

Jézus idején a vallás lépett Isten országa helyébe. És ez a vallásosság elszakadt Isten akaratának teljesítésétől. A vallás öncélúvá lett, az emberek a vallást magáért a vallásért gyakorolták. Az engedetlen vallásosság megkeményítette a szívet. A farizeusok teljesen vakok voltak az igazság meglátására. Azt mondták, hogy Jézus az ördögök által űzi ki az ördögöket. A vallásos romlottság következménye, hogy a vallásos ember Istentől a vallásosságba menekül. A lényegest lényegtelennek, a nagyot kicsinek látja és megfordítva. Ha valaki az élő Istentől a valláshoz fordul, elveszti helyes mértékét. Előtérbe kerültek a tisztasági előírások, a vallás fontosabb lesz, mint az élet. Az ilyen vallásosság jellemvonása, hogy nem formálja a világot és Isten ügyét a világban hitelvesztetté teszi. Ilyenkor a vallás úgy tesz, mintha csak Istent szolgálná, miközben a világ után vágyakozik. Látszólag el van választva a Világtól, de csak külsőleg, nem belsőleg. Ilyenkor történik meg az, hogy Isten egyháza jobban kívánja a világot, mint a világ fiai a hatalom, a dicsőség, a pénz utáni vágyakozásban. A vallás letér az élő Isten útjáról és Isten akaratát kiszorítja az ember akarata.

Jézus gondolkozásában működésének három éve alatt a vallás nem játszott főszerepet, mert ő Isten országát és annak igazságát tanította. Ezt legjobban megvilágítja az utolsó ítélet példázata, melyben az ítélet mértékénél semmi szerepet nem játszanak vallási kérdések. Sem áldozat, sem böjtölés, mégcsak imádság sem, hanem az emberszeretet példái, az éhezők megelégítése, a mezítelenek felruházása, a betegek meglátogatása. A példázat szerint Isten az emberrel a másik emberben találkozik., Amit megtettetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem tettétek meg." Jézusnak a valláshoz való viszonyát mutatja az is, hogy Keresztelő János keresztségét nem vette át. Az irgalmas samaritánus példázatában a pap és a lévita a vallás képviselőjeként lépnek fel, akik az emberszeretetet, elfelejtették", és ezért Jézus elítéli őket. Szembeállítja az emberszeretetét a vallással. Isten szolgálatát a világban kell megélni. A világ legyen Isten uralmi területe és akaratának kijelentése. Jézus és a farizeusok között az ellentét a törvény miatt lett nyilvánvaló és a vallás elleni harca a Hegyi Beszédben tárul elénk legszemléletesebben.

Jézus munkájában talán legérthetetlenebb volt harca a vallás ellen. Ebben a harcban a próféták nyomán haladt. De amíg a próféták a templom ellen harcoltak, Jézus lényegében a törvény ellen harcol. Ez azonban nem zárja ki, hogy a templom is Jézus harcának tárgya legyen. Ha a templomról szólunk, alatta a kultuszt értjük. Ha pontosan megfigyeljük, azt látjuk, hogy Jézus nem harcolt közvetlenül a templom és a vallás ellen. Különösen működésének első szakaszában. Sőt: a templomot komolyabban veszi, mint a papok. Ezt mutatja a templom megtisztításának története. Miért harcolt Jézus a vallás ellen? Nem azért, mert az magában véve rossz volt. Hanem azért, mert a nép a vallást az Isten akarata cselekvésének a helyére tette. Pedig ezt nem tehette anélkül, hogy Isten elmarasztaló ítéletét ne vonja magára. Jézus a Hegyi Beszédben mondja el a vallásos embert legjobban megbotránkoztató mondását? Ha valaki ajándékát az oltárra viszi és ott eszébe jut, hogy atyjafiának panasza van ellene, hagyja ott az oltárt és menjen el előbb kibékülni az ő atyjafiával. Mert az ember nem teheti a vallást az emberszeretet helyére."

Jézus a tanítványaitól is igényelte az egyszerűséget. Ezt az egyszerűséget tette meg az Isten országába való bemenet feltételéül. Őt a hit egyszerűségével lehet megérteni. Ezt ismerte el az egyik hálaadó imádságában: Hálát adok néked, Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek elől és a gyermekeknek kijelentetted. Ezért mondta tanítványainak: ne fárasszák magukat azzal, hogy magukat védik. A kis emberek mindig védik magukat, a nagy emberek tudnak várni arra, hogy az igazság megvédje őket. Az ember kétféleképpen lehet gazdag: vagy úgy, hogy bővelkedik javakban, vagy úgy, hogy csökkenti az igényeit. Az egyszerű ember, az egyszerű lélek az utóbbiban találja meg a gazdagságát. Ha valaki nagyon egyszerű tud lenni, az nagyon gazdag ember. Egyszer valakit megkérdeztek boldogsága felől. Ezt a feleletet adta: Keveset gondoltam arra, ami hiányzik és sokat arra, amim van. Milyen egyszerű a keresztyénség lényege! És az emberek milyen bonyolulttá tették. Egy misszionárius megkérdezett egy négert: Mit jelent keresztyénnek lenni? Igy felelt: Úgy élni, mint Ön él. Tegyem az Isten kezébe, ami bonyolultnak látszik. Ő egyszerűvé teszi. A hit nélküli értelem teszi az életet bonyolulttá, a szerető szív egyszerűvé.

Jézus életében egyszerűsített. A gonosz mindig komplikált. A jóság mindig egyszerű. Ha valaki hazudik, jó emlékezőtehetséggel kell rendelkeznie. Mindig emlékeznie kell arra, amit mondott. De ha valaki az igazságot mondja, nem szükséges, hogy jó emlékezőtehetséggel rendelkezzen. Azért, mert mindig az igazat mondja. A farizeusok számára az élet komplikált volt. Jézus számára nagyon egyszerű. A farizeusok életét számtalan rendelés — és törvény szabályozta. Jézus az ember kétirányú elkötelezettségét két parancsolatban foglalta össze: Szeresd Istent és szeresd felebarátodat. Milyen egyszerűség! Beszédében olyan egyszerűen tárta az ember elé az igazságot, hogy a gyermek is megértette. Ezért voltak a szavai már tettek. A keleti ember minden tettét különböző esküvésekkel erősítette meg. Esküdtek az égre, a Földre, a templomra. Jézus egyszerűsített? Teljességgel ne esküdjetek, hanem legyen a ti beszédetek igen-igen és nem-nem." Az embernek nem szükséges szavát esküvel is megerősíteni, mert az igazság önmagát igazolja. Az esküdöző ember nem erősíti, hanem gyengíti szavahihetőségét. Jézus szavai tükrözték azt az igazságot, amely rajta látható volt. Ezért mondták, hogy hatalommal beszélt, nem úgy, mint az írástudók. Ezért lettek szavai halhatatlanok. Jézushoz több kérdést intéztek, melyekre nem felelt semmit, de ha szólnia kellett, nem tudott hallgatni. Az igazság mögött ott áll a világmindenség, a hazugság mögött semmi sem áll.

Jézus mindent őszintén megmondott követőinek. Senkit nem akart hamis illúziókba ringatni. Megmondott a tanítványnak jelentkező gazdag ifjúnak mindent. Követőkre volt szüksége, de nem mindenáron. Ezért kevesen álltak be munkájába. Milyen őszinte volt ahhoz az emberhez, aki követni akarta Őt? Az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania. " Megmondta a tanítványainak azt is, amikor kiküldte őket, hogy életük olyan veszedelemben forog a világban, mint a bárányok élete a farkasok között. Ő egy tanítványt sem akart magának megnyerni hamis ígérettel. Előtárta őszintén a követés nehézségeit. Népszerűségének tetőpontján, amikor hatalmas tömeg kísérte, mit jelentett ezt mondani? Aki jobban szereti. atyját, anyját, mint engemet, nem méltó énhozzám." És a tömeg elment, sőt a tanítványok is menni akartak. Milyen fájdalom volt a feléjük hangzó kérdésben: Ti is ei akartok menni? Ő az igazság élét sohasem tompította az emberek jótetszésének megnyeréséért. A Hegyi Beszéd nem új parancsolatoknak a gyűjteménye, hanem kijelentése a lélek belső életének, melyet Jézus maga is élt. Jézus csak a belső tisztasággal volt megelégedve. Ő az Atya előtt élt és előtte soha nem kellett szégyenkeznie: Mindenkor azokat cselekszem, amik Néki kedvesek."

A képmutatás oka, hogy az ember a világban jónak akar látszani anélkül, hogy ennek az árát megfizetné. Arra vágyunk, hogy az emberek sokra becsüljenek, jótetszésük életünk mérlege. És ezt el akarjuk érni pusztán külső megjelenésünkkel. Ezekről beszél Jézus? Ti vagytok azok, akik az emberek előtt magatokat igaznak mutatjátok, de Isten ismeri a ti szíveteket." Az emberek el akarják takarni az igazságot pusztán külső megjelenésükkel. Pedig a jótettek, melyek nem a szívből fakadnak, valójában nem jók. Mit mond erre Jézus? Hogyan akarja legyőzni ezt az ellentmondást? Azt a tanácsot adja nekünk: úgy éljünk, hogy az emberek lássák életünkben az igazságot. Természetesen nemcsak az történik meg, hogy az emberek jobbaknak akarnak látszani, mint amilyenek, hanem az is. hogy rosszabbnak. Jézus nem volt megelégedve semmi tettel, ami nem nyerte el az Atya jótetszését. Az őszinteség volt Jézus lelkének egyik fő jellemző vonása. Mert semmi sem lehet igaz az ember életében, ami nem őszinte. A hazugság alapvető bűn. Nem lehetett képmutatással semmit sem enyhíteni Pilátus ítéletén. És milyen őszintén mondja Jézus: Azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Nem mondott semmi valótlant, hogy megmentse magát a kereszttől. Semmi körülmények között nem vezetett félre senkit. Megmutatta az igazságot, bármibe kerüljön.

A tanítónak a szolgálata korlátozottabb, mint az igehirdetőé. Az igehirdető a tömegekhez beszél, a tanító a figyelmét a kevesekre irányítja. Jézus ezreknek prédikált, viszont nem voltak sokan, akiket tanított. Annyiszor csak a tanítványokra volt korlátozva a tanítása. Tanítása sokszor útközben történt, vagy alkalmilag csatlakoztak Hozzá, mint a gazdag ifjú, vagy Nikodémus. A tanítónak egyénenként kell ismernie azokat, akiket tanít. A prédikátor a tömeghez beszél, melyet egyénileg csak részben ismer. Jézusnak a tanítványokhoz való szoros kapcsolatát mutatja az is, hogy a nevüket mindegyik evangéliumban olvashatjuk. Milyen jól ismerte Pétert! Nem azért tudta olyan jól tanítani? És milyen sikert ért el tanításával! Jézus tanításában igen nagy szerepet játszott az Ő megszentelt élete. Ő nemcsak szóval tanított, hanem életével is. És annyiszor a tette megelőzte tanítását. Lukács így kezdi az Apostolok cselekedeteiről írott könyvet: Könyvemet írtam mindazokról, melyeket Jézus kezdett cselekedni és tanítani. Először a tett, az élet, azután annak leírása. Jézus kiábrázolta, megmutatta, amit tanított. Nem ebben volt nagy hatásának titka? János a Jézussal töltött élet három esztendejét így foglalta össze: Láttuk az Ő dicsőségét. Amikor Galilea tájain Vele jártak, érezték, hogy feltárult előttük nagy tanítójuk gazdag élete és elámultak tanításán.

Jézus jelenléte hatást gyakorolt azokra, akikkel találkozott. A jelenlétében megerősödött a gyengeség, meglátszott a tisztátalanság, felébredt az alvó lelkiismeret. Az orvos jelenléte már magában véve is gyógyította a beteget. És akiket átformált, azok viszik a hírét mindenkinek gyorsan. Elmennek hozzá azok, akiknek elmenetelére senki nem számított: Nikodémus éjszaka keresi fel, Zákeus a fára mászik, hogy lássa, a bűnös asszony könnyeivel mossa meg a lábát és hajával töröli meg. Jézus hatása kettős volt: egy vonzó és egy taszító hatás. Van olyan jóság, mely már magában is vonz, ha nem is akar másokra hatni. Milyen nagy hatással van Jézus az emberekre, ha az evangéliumokban életéről olvasunk. De gondoljunk arra, hogy ez a jóság itt járt a Földön emberi testben és az ember saját szemével láthatta. Milyen csodálkozással írja János? Amit szemeinkkel láttunk, amit kezeinkkel illettünk, ez az élet jelent meg közöttünk." Vannak személyek, akik vonzanak bennünket. Ilyen személy volt Jézus, rendkívüli módon. Máté otthagyja a vámszedőasztalt, Jakab és János otthagyja a hálót, Zákeus fogadalmat tesz élete megjobbítására.