Jézus harca a vallás ellen

Jézus idején a vallás lépett Isten országa helyébe. És ez a vallásosság elszakadt Isten akaratának teljesítésétől. A vallás öncélúvá lett, az emberek a vallást magáért a vallásért gyakorolták. Az engedetlen vallásosság megkeményítette a szívet. A farizeusok teljesen vakok voltak az igazság meglátására. Azt mondták, hogy Jézus az ördögök által űzi ki az ördögöket. A vallásos romlottság következménye, hogy a vallásos ember Istentől a vallásosságba menekül. A lényegest lényegtelennek, a nagyot kicsinek látja és megfordítva. Ha valaki az élő Istentől a valláshoz fordul, elveszti helyes mértékét. Előtérbe kerültek a tisztasági előírások, a vallás fontosabb lesz, mint az élet. Az ilyen vallásosság jellemvonása, hogy nem formálja a világot és Isten ügyét a világban hitelvesztetté teszi. Ilyenkor a vallás úgy tesz, mintha csak Istent szolgálná, miközben a világ után vágyakozik. Látszólag el van választva a Világtól, de csak külsőleg, nem belsőleg. Ilyenkor történik meg az, hogy Isten egyháza jobban kívánja a világot, mint a világ fiai a hatalom, a dicsőség, a pénz utáni vágyakozásban. A vallás letér az élő Isten útjáról és Isten akaratát kiszorítja az ember akarata.

Jézus gondolkozásában működésének három éve alatt a vallás nem játszott főszerepet, mert ő Isten országát és annak igazságát tanította. Ezt legjobban megvilágítja az utolsó ítélet példázata, melyben az ítélet mértékénél semmi szerepet nem játszanak vallási kérdések. Sem áldozat, sem böjtölés, mégcsak imádság sem, hanem az emberszeretet példái, az éhezők megelégítése, a mezítelenek felruházása, a betegek meglátogatása. A példázat szerint Isten az emberrel a másik emberben találkozik., Amit megtettetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem tettétek meg." Jézusnak a valláshoz való viszonyát mutatja az is, hogy Keresztelő János keresztségét nem vette át. Az irgalmas samaritánus példázatában a pap és a lévita a vallás képviselőjeként lépnek fel, akik az emberszeretetet, elfelejtették", és ezért Jézus elítéli őket. Szembeállítja az emberszeretetét a vallással. Isten szolgálatát a világban kell megélni. A világ legyen Isten uralmi területe és akaratának kijelentése. Jézus és a farizeusok között az ellentét a törvény miatt lett nyilvánvaló és a vallás elleni harca a Hegyi Beszédben tárul elénk legszemléletesebben.

Jézus munkájában talán legérthetetlenebb volt harca a vallás ellen. Ebben a harcban a próféták nyomán haladt. De amíg a próféták a templom ellen harcoltak, Jézus lényegében a törvény ellen harcol. Ez azonban nem zárja ki, hogy a templom is Jézus harcának tárgya legyen. Ha a templomról szólunk, alatta a kultuszt értjük. Ha pontosan megfigyeljük, azt látjuk, hogy Jézus nem harcolt közvetlenül a templom és a vallás ellen. Különösen működésének első szakaszában. Sőt: a templomot komolyabban veszi, mint a papok. Ezt mutatja a templom megtisztításának története. Miért harcolt Jézus a vallás ellen? Nem azért, mert az magában véve rossz volt. Hanem azért, mert a nép a vallást az Isten akarata cselekvésének a helyére tette. Pedig ezt nem tehette anélkül, hogy Isten elmarasztaló ítéletét ne vonja magára. Jézus a Hegyi Beszédben mondja el a vallásos embert legjobban megbotránkoztató mondását? Ha valaki ajándékát az oltárra viszi és ott eszébe jut, hogy atyjafiának panasza van ellene, hagyja ott az oltárt és menjen el előbb kibékülni az ő atyjafiával. Mert az ember nem teheti a vallást az emberszeretet helyére."