Sarkadi Nagy Pál Dr.

Amikor egyszer Jézushoz vitték a bűnös asszonyt, Jézus a vádlókra nézve ezt mondta? Aki közületek nem bűnös, az vesse reá az első követ." És mi történt? A vádlók lelkiismeretüktől vádolva egytől-egyig elmentek és Jézust az asszonnyal együtt hagyták. Elmentek, mert egy szent életének látása számukra gyötrelmet jelentett. A jóság puszta jelenléte, ha nem is roskaszt össze, de felébreszti a leselkedő gonoszt a szívben és ellenállásra készteti. Krisztus jelenlétében a gonosz a legaljasabb arcát mutatta meg. Pilátus Krisztusra ugyanazokat az eljárási elveket alkalmazta, mint másokra, de igazsága soha nem volt olyan igazságtalan, mint amikor szabadon bocsátotta Barabást és átadta vádlóinak Jézust. A farizeusok és a sadduceusok hitványsága soha nem mutatkozott addig, amíg Jézus fénye rájuk nem hullott és le nem leplezte képmutatásuk minden foltját. Jézus taszította azokat, akik meghaltak bűneikben, de vonzotta azokat, akik vágyódtak az új, jobb, biztatóbb élet után. Aki az ember bűnét támadja, annak az ember ellenáll. Fájhatott az embereknek Keresztelő János igehirdetése is, de sokkal jobban érintette a bűnt az a kivételes tisztaság, amely Jézusban megjelent.

Az emberek csodálták Jézus hősies magatartását élete nagy eseményeiben. Amikor a katonák a Getsemáné-kertben elfogatására megjelentek, ez van róluk feljegyezve? Meghátráltak és a földre estek." Életének utolsó hat hónapjában, amikor érezte a közeli véget, élete szinte mennyei erőt sugárzott. És ezt látták rajta. Ezt az erőt érezték meg rajta tanítványai., Csodálkoztak, amikor követték, féltek." Milyen hatást tett a népre, amikor az árusokat a templomból kiűzte? Miért menekültek előle, miért nem támadták meg? Hiszen sokan voltak, Ő pedig csak egyedül. Hatalmas és befolyásos emberek voltak közöttük, Ő pedig Galileának egyszerű fia. De volt benne valami erő, melynek nem tudtak ellenállni. A félelem olykor elutasítássá mélyül. Hiszen ez a félelem a végesnek a végtelentől való félelme volt. Hogyan ne féltek volna a bűntől beszennyezett életek, amikor a tisztaság előtt álltak? A koldus nem veszi észre rongyait a többi koldus között, de annál inkább észreveszi a jólöltözött emberek társaságában. Nem így van a bűnös ember, amikor szembekerül a folt nélküli szentséggel? Nem érzi a maga tökéletlenségét? Ezt érezte Péter a csodálatos halfogás után? Távozz tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok."

Milyen hatást tett jelenléte és hogyan hatottak tettei az emberekre? Erről a hatásról tudósítanak az evangéliumok. Amikor Simeon a gyermek Jézust karjaiban tartotta, megjövendölte, hogy a Vele való érintkezésben az emberek gondolatai nyilvánvalókká lesznek. Azt is mondhatjuk, hogy senki sem maradhatott közömbös, aki közelében volt. Vagy gyűlölni kezdte, vagy szeretni; vagy csodálni, vagy kigúnyolni. De a színvallásra mindenki kényszerítve volt. A legáltalánosabb benyomás, melyet feljegyeztek róla, az volt, hogy felkeltette az emberek csodálatát? Csodálkoztak rajta." Elámultak tanításán, csodálkozva azon, hogy hogyan tud olyan sokat az, aki nem tanult. Még nagyobb ámulatot keltettek csodái. Az emberek tódulnak azokhoz a személyekhez, akik, csodát" tesznek. Jézus nem szerette a csodálkozást, annyiszor kitért előle. Hiszen nem csodatevőnek jött! Olykor a csodálkozás félelemmé változott. Amikor alvásából felébredt a viharos tengeren és megdorgálta a szeleket és a hullámokat, a tanítványokról azt olvassuk, hogy nagyon féltek. Amikor életre keltette a naini özvegy fiát,, félelem szállta meg mindnyájukat". Ez a félelem természetes eredménye volt a csodának, amelyek megmutatták a Mindenható közvetlen jelenlétét.

Jézus együttérzéséből fakadt a haragja azok ellen, akiknél a részvétet nem tapasztalta. Keleten a halottasházakat megtöltötték a hivatalos gyászolók és siratók. Ezek sírtak együttérző részvét nélkül. Jelenlétük Jarius házában Jézust fájdalmasan érintette. Méltatlankodása csendet parancsolt és kiküldte őket a házból. Bizonyára felháborította az az ember, aki a másik szemében meglátta a szálkát és a maga szemében a gerendát nem vette észre. Jézus megparancsolta, hogy Jairus meggyógyult leányának enni adjanak. Éppen úgy, mint egykor a tanítványoknak parancsolta, hogy táplálják az ötezer embert, hogy azok ki ne dőljenek az úton. A tanítványok maguktól soha nem gondoltak volna erre. Igy tudott Jézus együttérzeni a szenvedőkkel, a legkülönbözőbb helyzetekben. Jézus szíve teljesen benne volt munkájában, ezért mondta a kettős nagy parancsolat egyikében: Szeresd az Istent teljes szívedből. Megítélte az írástudók csupán fejjel végzett munkáját? A jó ember az ő szívének kincséből hozza elő a jókat." Jézus a szívéből hozta elő. És ezt szolgálatában mindenki megérezhette volna. Ezért vetette népe szemére? Ez a nép ajkával közelget hozzám, szívével pedig távol van tőlem."

Jézus érzelmi életében olyan gazdag volt, mint amilyen bölcs volt beszédeiben és cselekedeteiben. Ő valóban testvér tudott lenni, a Zsidókhoz írt levél szerint velünk együtt érző Főpap. Gazdag érzelmi életét láthatjuk Jairus leányának meggyógyításában. Egy embert szán meg Jézus, akinek egyetlen leánya halálán volt és aki éppen ezért felkereste őt. Urunk nemcsak megadta a szükséges segítséget, hanem körülvette együttérző szeretettel azt, akin segített. A naini özvegynek ezt mondotta: Ne sírj! Lázárt nemcsak feltámasztotta, hanem együtt sírt a testvérekkel. A néma meggyógyításánál sóhajtott. Minden gyógyító munkája szívének mélyéig hatolt. Nagy különbség van két ember között, akik közül az egyik csak kötelességből segít és megszokásból fejezi ki részvétét, és a között, aki a másik bánatát együttérző szívvel átérzi. Jézus megérezte a feléje irányuló bizalmat és bizalmatlanságot. Ha bizalom irányult felé, szíve megtelt örömmel. Mit érezhetett, amikor Jairus azt mondta neki: csak egy szót szóljon. Nem szükséges, hogy házába menjen és bekövetkezik leányának gyógyulása. Örömében csendesen megállt az úton és ezt mondta: Ilyen nagy hitet még Izraelben sem találtam. De éppen így csodálkozott a hitetlenségen. Lakóhelyén nem tett semmi csodát azok hitetlensége miatt. Milyen fájdalommal mondja ki a tíz bélpoklos meggyógyításánál: Hol van a kilenc?

Jézus haragudott az Isten ügye miatt. Isten népe a templomot piaccá tette. És Jézus lelkében égett az Atya háza iránti szeretet tüze. A templomban való árusítással elkezdődött a sora azoknak, akik Istenből hasznot akartak húzni. Életüket nem elveszíteni akarták Isten ügyében, hanem megnyerni. A templomot kalmárok házává, latrok barlangjává tették, báránybőrbe bújtatott ragadozó farkasok lettek. És Jézus korbácsot font, feldöntvén asztalaikat. Tegyünk fel egy kérdést: Miért nem tűrte el Jézus a templomi vásárt? Illik az ilyen magatartás Isten Fiához? Hiszen a gonoszt annyiszor eltűrte, annyiszor kitért előle. És mit ért el haragjával? Megváltoztatta a templomban lévőket? Jézus nem is akarta őket megtéríteni. Haragjával fel akarta mutatni Isten igazságát, melynek gyökere az Ő nagy szeretete. Ha nem is érte el célját velük, haragjával tanítani akarta az eljövendő évszázadokat. A templom megtisztítása alkalmával Isten megsértett szentsége miatt haragszik. Ma is tiszta templomot akar.

Jézus volt az, aki a Hegyi Beszédben kimondotta? Jaj a gazdagoknak!" Miért mondott jajt? Mert a gazdagok elfelejtették a szegényt, szemet hunytak a szegények nyomorúsága felett. Vajon a gazdag nem mentegethette volna azzal magát, hogy a Lázár szegénységének nem ő volt az oka? Nem volt érte felelős. Amikor a pap és a lévita elmentek a félholtra vert ember mellett, Jézus a rablókkal egyszintre helyezi őket, azokkal, akik a tettet elkövették. Jézus el akart oszlatni egy balga félreértést. Lehet szeretetlen az, aki nem tett rosszat, mert szeretni annyit jelent, mint jót tenni. A farizeusi kegyesség a, Ne tedd!"-re volt felépítve. A gazdag önzően élvezte a gazdagságát, amikor Lázár éhesen, betegen ott feküdt a kapuban. Ezért állt Jézus szemben lángoló haraggal az önző gazdagokkal. Ezért mondta el, hogy együtt érez minden éhezővel és aki egy éhezőnek enni ad, az Neki adott enni. Amint felkeltette haragját a szeretetlenség, úgy hatja meg a legkisebb szeretet? Aki inni ad valakinek egy pohár hideg vizet, el nem veszítheti jutalmát."

Feltűnő számunkra, hogy Jézus mennyire tudott haragudni. Az, akiben Isten szeretete testet öltött, aki annyira tudta szeretni az elesetteket, tudott mondani jaj-szavakat is. Jézus haragudott azokra, akik a szombatnapi gyógyításon felháborodtak. Mi jellemzi Jézus haragját? Az, hogy nem keveredett bele semmi egyéni sérelem. A mi haragunk önző harag, mi mindig magunk miatt haragszunk. Jézus soha nem haragudott maga miatt. Ő mások miatt haragudott. A mi haragunk önző harag, az Övé teljesen önzetlen. Miből származott ez a harag? A másik ember iránti szeretetből. Jézus azért tudott nagyon haragudni, mert nagyon tudott szeretni. Haragudott a farizeusokra, mert kifosztották az özvegyek házát és színből hosszan imádkoztak. Nem haragudott amiatt, hogy leköpték, kigúnyolták, megkorbácsolták, keresztre feszítették., Szidalmaztatván nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött." Milyen nagy lélek, aki ezt mondta: Aki az ember Fia ellen szól, annak megbocsáttatik. Jézus életének két pólusa volt: az igazság és a szeretet. E két érzés feszültségében élt. Gyűlölte a bűnt és lángoló szeretettel szerette a jót. Mivel szerette az embereket, haragudott az embert tönkre tevő önzésre. Vizsgáljam meg magam, hogy milyen a haragom. Önző-e, vagy önzetlen? Magamért haragszom-e, vagy másokért? Talán különösen hangzik, de mégis ezt mondhatjuk: haragudni is tanuljak meg Jézustól.

A vőlegénynek szüksége van a násznépre, aki vele együtt ünnepel. És Jézus egy ilyen ünnepre hívja tanítványait, mert Sion leánya számára eljött a király, a nyáj számára a pásztor. Jézus nem tud egyedül ünnepelni. Úgy jött hozzánk, mint aki ad. És annak, aki ad, szüksége van elfogadóra. Jön hozzánk boldogító Igéjével. Szüksége van olyanokra, akik szív szerint hallgatják. Jön a bűnök bocsánatával, ezért keresi a bűnösöket, akiknek adhatja. Szüksége van emberekre, akiket a maga gyülekezetévé formál. Mi a feladata a násznépnek? Örvendezni kell annak, hogy az ünnep elkezdődött és a vőlegény asztalához letelepedhetnek. A világon vannak ugyan elszomorító tények és a násznép mindig láthatja, hogy a világ miképpen bánik Isten ügyével. Ennek ellenére a násznép mégsem szomorkodhat. A násznép öröme minden időre érvényes. Krisztus munkája a világban boldoggá tevő munka, mert Őt dicsőíti és benne az Atyát. Ennek az örömnek soha nem lehet elnémulnia, mert a bánatra akkor lehet ok, ha csak magunkra és a világra nézünk. De aki Jézust ismeri, soha nem nézhet csak magára. És mivel Jézus népe a Vőlegényre néz, azért lehet minden körülmények között örvendező gyülekezet.

Életével örömhírt hozott Jézus a világnak. Maga is örvendezett, amikor az örömhírről beszélt. Azt az üzenetet hozta, hogy eljött megkeresni és megtartani, ami elveszett. Ezt a hírt nem lehetett szomorúan mondani. Öröme fel is tűnt ellenségeinek, amikor pl. nem gyakorolta tanítványaival együtt a böjtöt. Öröme hasonlított az elveszett drachmát megtaláló asszonyhoz és az elveszett bárányt hazavivő pásztorhoz. Egyszer a farizeusok elítélték azért, mert bűnös életekkel együtt evett. Ellenségének mondja el, hogy a bűnös életeket megmentő, megkereső élet a legörvendezőbb élet a világon. Ezt az örömöt írja le a tékozló fiú példázatában. És az Ő életének végső tanulsága: a legboldogabb ember a világon az, aki legtöbbet tesz másokért. Ő hozta Istenről a legörvendezőbb kijelentést. Isten örvendezik azon, hogy tud gyermekeinek jó ajándékot adni. Isten sokkal jobb, mint ahogy elgondoljuk. Milyen örvendező bizonyossággal látta saját ügyét! Nem a konkolyé a végső győzelem, hanem a búzáé. Azért is örült, mert bizonyos volt a jónak és az igaznak a győzelméről. Csak egy örvendező élet szerethette úgy a gyermekeket, mint ahogy Ő szerette. Egy örvendező élet szerethette úgy Isten világát, ahogy Ő, amikor gyönyörködött a mezők liliomaiban.