Jézus gondolkozásában működésének három éve alatt a vallás nem játszott főszerepet, mert ő Isten országát és annak igazságát tanította. Ezt legjobban megvilágítja az utolsó ítélet példázata, melyben az ítélet mértékénél semmi szerepet nem játszanak vallási kérdések. Sem áldozat, sem böjtölés, mégcsak imádság sem, hanem az emberszeretet példái, az éhezők megelégítése, a mezítelenek felruházása, a betegek meglátogatása. A példázat szerint Isten az emberrel a másik emberben találkozik., Amit megtettetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem tettétek meg." Jézusnak a valláshoz való viszonyát mutatja az is, hogy Keresztelő János keresztségét nem vette át. Az irgalmas samaritánus példázatában a pap és a lévita a vallás képviselőjeként lépnek fel, akik az emberszeretetet, elfelejtették", és ezért Jézus elítéli őket. Szembeállítja az emberszeretetét a vallással. Isten szolgálatát a világban kell megélni. A világ legyen Isten uralmi területe és akaratának kijelentése. Jézus és a farizeusok között az ellentét a törvény miatt lett nyilvánvaló és a vallás elleni harca a Hegyi Beszédben tárul elénk legszemléletesebben.