Jézus mindent őszintén megmondott követőinek. Senkit nem akart hamis illúziókba ringatni. Megmondott a tanítványnak jelentkező gazdag ifjúnak mindent. Követőkre volt szüksége, de nem mindenáron. Ezért kevesen álltak be munkájába. Milyen őszinte volt ahhoz az emberhez, aki követni akarta Őt? Az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania. " Megmondta a tanítványainak azt is, amikor kiküldte őket, hogy életük olyan veszedelemben forog a világban, mint a bárányok élete a farkasok között. Ő egy tanítványt sem akart magának megnyerni hamis ígérettel. Előtárta őszintén a követés nehézségeit. Népszerűségének tetőpontján, amikor hatalmas tömeg kísérte, mit jelentett ezt mondani? Aki jobban szereti. atyját, anyját, mint engemet, nem méltó énhozzám." És a tömeg elment, sőt a tanítványok is menni akartak. Milyen fájdalom volt a feléjük hangzó kérdésben: Ti is ei akartok menni? Ő az igazság élét sohasem tompította az emberek jótetszésének megnyeréséért. A Hegyi Beszéd nem új parancsolatoknak a gyűjteménye, hanem kijelentése a lélek belső életének, melyet Jézus maga is élt. Jézus csak a belső tisztasággal volt megelégedve. Ő az Atya előtt élt és előtte soha nem kellett szégyenkeznie: Mindenkor azokat cselekszem, amik Néki kedvesek."