A kiválasztás nem jár együtt az elvetéssel. (...)
Én Isten kiválasztottságát vallom, de ugyanilyen világosan tanúsítom, hogy ha valaki elveszett, az a bűn miatt veszett el. És ez volt a kálvinista lelkészek egységes kijelentése. (...) az ember a bűn miatt veszett el, és hogy senkire sem szabható más büntetés, csak az, amit gazdagon és igazságosan megérdemel. (...)
Személyesen beszélek - és azt hiszem, ebben a kérdésben a testvéreim támogatását is élvezhetem -, tudom, hogy Isten kijelölése mindenre kiterjed. De sem ezen a szószéken, sem máshol nem azért állok, hogy bárkinek a kárhozatát bárhol máshol, mint önmagán kívül, magára hárítsam. Ha elveszett, a kárhozat az emberé, de ha üdvözül, az üdvösség mégiscsak Istené. Hogy ezt a fontos pontot még világosabban és egyértelműbben kifejtsem, egy nagyképű presbiteriánustól idézek: "A jámbor metodistát arra tanítják, hogy a kálvinista úgy ábrázolja Istent, mint aki azért teremtette az embert, hogy elpusztítsa. Azt tanítják neki, hogy a kálvinisták szerint az emberek nem azért vesznek el, mert bűnt követnek el, hanem azért, mert nem választottak.
(...) ennél botrányosabban valótlanabb állítás nem is lehet. A kálvinizmus egységes tanítása, hogy Isten mindent a saját dicsőségére teremt, hogy Ő végtelenül igazságos és jóságos, és hogy ahol az emberek elpusztulnak, az csakis a bűneik miatt történik." A kálvinizmusnak ez az egységes tanítása.
Én Isten kiválasztottságát vallom, de ugyanilyen világosan tanúsítom, hogy ha valaki elveszett, az a bűn miatt veszett el. És ez volt a kálvinista lelkészek egységes kijelentése. (...) az ember a bűn miatt veszett el, és hogy senkire sem szabható más büntetés, csak az, amit gazdagon és igazságosan megérdemel. (...)
Személyesen beszélek - és azt hiszem, ebben a kérdésben a testvéreim támogatását is élvezhetem -, tudom, hogy Isten kijelölése mindenre kiterjed. De sem ezen a szószéken, sem máshol nem azért állok, hogy bárkinek a kárhozatát bárhol máshol, mint önmagán kívül, magára hárítsam. Ha elveszett, a kárhozat az emberé, de ha üdvözül, az üdvösség mégiscsak Istené. Hogy ezt a fontos pontot még világosabban és egyértelműbben kifejtsem, egy nagyképű presbiteriánustól idézek: "A jámbor metodistát arra tanítják, hogy a kálvinista úgy ábrázolja Istent, mint aki azért teremtette az embert, hogy elpusztítsa. Azt tanítják neki, hogy a kálvinisták szerint az emberek nem azért vesznek el, mert bűnt követnek el, hanem azért, mert nem választottak.
(...) ennél botrányosabban valótlanabb állítás nem is lehet. A kálvinizmus egységes tanítása, hogy Isten mindent a saját dicsőségére teremt, hogy Ő végtelenül igazságos és jóságos, és hogy ahol az emberek elpusztulnak, az csakis a bűneik miatt történik." A kálvinizmusnak ez az egységes tanítása.
Lelkész