Mindennapi Kenyerünk

A bűn, melyet Jézus a leggyakrabban elítél, a képmutatás bűne volt. Annyira elítélte, hogy jaj-szavakat mondott rá. Jól látta a képmutatás veszedelmét. Miben áll ez a veszedelem? Az ember eltakarja vele belső romlottságát. A képmutatás eredeti szava a görög világban színészt jelentett. Színész az az ember, aki egy szerepet játszik. Igy mást mutat, nem Saját magát. A képmutatással kapcsolatban lett nyilvánvalóvá az, hogy Jézusnak mi volt a véleménye a bűnről. Jézus szerint a bűn a szív állapotában van. Az ember külső cselekedetei nem tesznek egy embert szükségszerűen jóvá. A döntő a szívnek az állapota. A törvény megtiltotta, hogy az ember öljön. Jézus azt mondta, hogy még a harag is bűn. A törvény megtiltotta a házasságtörést, Jézus szerint már a tisztátalan vágy is bűn. És itt hozott Jézus egészen újat. Az emberek véleménye az volt: Ha tartózkodunk bizonyos tettektől, akkor jó emberek vagyunk. Jézus azt tanította, hogy a gondolat és a vágy éppen olyan fontos, mint a tett. Nemcsak attól kell tartózkodnunk, hogy tiltott dolgokat tegyünk, hanem a rosszat akarnunk sem szabad. A bizonyság, a mérték nem az ember szava, hanem az ember szíve.

Jézus az igazságot ellentétekben fejezte ki. Ezért volt felejthetetlen amit mondott. Megragadta a hallgatót, magával vitte és kitörülhetetlenül belevésődött emlékezetébe. Ez az ellentét gondolkozásra és csodálkozásra kényszerítette a hallott igazság felett. Jézus annyi mondása első hallásra hihetetlennek tűnt fel. Hogyan lehetett ilyet mondani: Boldogok akik éhezik az igazságot, vagy boldogok akik sírnak. Vagy: Ha a te szemed megbotránkoztat téged, vájjd, ki. Ezek az igazságok az embereket nemcsak gondolkozásra kényszerítették, hanem felrázták és nyugtalanították. Ilyen a mai igénk is? Aki magát megalázza, felmagasztaltatik." Hányan keresik a felmagasztalás útját, de nem találják meg. És Jézus megmutatja a hozzá vezető utat. A felmagasztaltatásban az fog részesedni, aki megalázza magát. Az ember ha nagy akar lenni, legyen először kicsi, ha gazdag akar lenni, legyen először szegény. Jézus nagyon sok hallgatója nem vállalta ezt az utat, nem vállalta azért, mert félt, hogy általa megszegényedik, pedig ez volt az útja annak, hogy valaki Jézus tanítványa legyen.

Jézus a sok parancsolatot két nagy parancsolatban foglalja össze, hogy az ember figyelmét a legfontosabbra összpontosítsa. Isten szeretetét elsőnek és nagynak mondja. Első ez a parancsolat sorrendjében is. Első azért, mert a legfontosabb. Isten szeretete minden más szeretetet megelőz. Nagy parancsolat azért, mert minden más parancsolatot magában foglal, nem adhatjuk oda Néki életünknek csupán egy darabját, hanem szeretetünk egészét Neki kell adnunk, mely irányítja gondolatainkat, megtölti szívünket és Isten szeretetének a szolgálatába állítja minden tettünket. De szeretnünk kell felebarátainkat is. Van olyan önző vallásosság, mely Istent csak a maga számára igényli. Pedig az Istennel való kapcsolatunkból nem lehet kihagyni a másik embert, a testvért. Az evangélium tanítása szerint nincs Atyánk testvér nélkül. Mert Isten éppen a vallásos embernek mondja: Urad és Istened vagyok, de úgy, mint te testvérednek Ura és Istene. Isten szeretete az ember szeretetétől elválaszthatatlan. És mégis hányan akarják elválasztani. A két szeretetet a legszorosabban összekapcsolja János apostol? Aki nem szereti az ő atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát."

Ha az ember tette Isten országa eljövetelében olyan döntő jelentőségű, éppen ilyen döntő az ember tétlensége. Az egész Szentírás alapigazsága, hogy Isten az embert döntés elé állítja. Választani kell a jó és a rossz között, az engedelmesség és az engedetlenség között, Isten és a világ között. Ilyen értelemben az ember döntésétől függ Isten ügye a világon., Ti pedig nem akartátok" volt Jézus panasza népe felé, szolgálatának végén. Jézus sok példázatban beszélt az ember döntéséről. Többek között a gonosz szőlőmunkások és a nagy vacsora példázatában. Mindkettő arról szól, hogy Istennek az Ő országa építésében emberekre van szüksége. Bizonyos tekintetben hozzájuk van kötve., Elmenvén, tegyetek tanítványotokká minden népeket." Ügye leáll, ha az ember, a tanítvány nem indul el. Az ember tétlensége — eseteként — Isten ügyének a veresége. Az is igaz viszont, hogy végsősoron Isten országa mégsincs az emberhez kötve. A tétlen szolgák helyett a Gazda munkába állít másokat, a megbízást Izraeltől elveszi és odaadja a pogányoknak. A farizeusi kegyesség a tilalmakon alapul. E kegyesség szerint jó ember az volt, aki nem tette a rosszat, ezzel szemben a tanítvány a jó megtételében és szolgálatában tanítvány,

Ez a két vak példa számunkra az alkalom kihasználásában és az akadályok leküzdésében. Jézus arra jár és lehet, hogy ez az alkalom nem jön vissza többé. Ezért hangosan kiáltottak a Mester után. De az alkalommal együtt az akadályok is jelentkeztek. Jelen esetben az akadályt a tömeg jelentette, amely a vakok kiáltását el akarja némítani. Ítt találkozik történetünkben Jézus gyógyító szeretete és a vakok akadályokat legyőző hite. Mennyi áldásból zártak már ki bennünket az elmulasztott alkalmak! Kihasználom-e életem alkalmait, melyeket Isten számomra elkészített? Hány alkalmat engedtem életemben nyomtalanul eltűnni? Pedig az elmulasztott alkalmak nem térnek vissza soha többé. Hány élet felett lehet elmondani a Jézus panaszát, melyet Jeruzsálemnek mondott? Vajha megismerted volna a te meglátogatásod idejét!" Az alkalmakban Isten látogat meg. Általuk életem számára drága lehetőségeket akar készíteni. Milyen mulasztás, ha ezeket az alkalmakat nyomtalanul engedem eltűnni az életben. Ezért mondja az apostol: Áron is megvegyétek az alkalmakat. Hányunkat fognak eljövendő életünkben vádolni az elmulasztott alkalmak!

Jézus követésében az övéi számára is visszatérő kérdés: mi lesz követésünk jutalma. Egyszer Péter is feltette a kérdést: Imé, mi mindent elhagytunk, mi lesz érte a jutalom? Miért kérdezte ezt Péter? Nem azért, mert még nem tárult fel előtte annak gazdagsága, amit számára a Jézus követése és ottléte jelentett? Egyet Péter nem tudott. Azt, hogy Isten országának a jutalma, melyet az ember Krisztus követésében elfogad, maga az Isten országa és nem egy földi jutalom. A követésnek a jutalma maga a követés. Hát nem volt a legnagyobb jutalom az, hogy Isten Fiával tölthettek három esztendőt, hallgathatták tanítását, láthatták életét? Ha valaki Isten országát elfogadta, mérhetetlen kárpótlást kap azért, amit érte odaadott. Aki Jézus követésében életét veszti, az megtalálja. Jézus harcban állt a farizeusokkal, akik egész kegyességüket a jutalomra építették. Ezért mondta el a szőlőmunkások példázatát, mely szerint a munkások egyenlő bért kaptak, a munkában eltöltött időtől függetlenül. És a jutalom gondolatát végképp legyőzi ezzel a kijelentésével? Ha mindent megtettetek, ami rátok lett bízva, ezt mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük meg, ami a kötelességünk volt." Isten országának és Krisztus követésének a jutalma maga Isten országa. Isten országának öröme, dicsősége és győzelme. A jutalom mindig kegyelem, nem pedig valamiféle érdem -ért adatik.

Hajlandók vagyunk arra, hogy a gazdag ifjú felett hamar pálcát törjünk. Márk kifejezetten megemlíti, hogy Jézus megszerette. Ez a fiatalember tele van kérdéssel. Már ez is megnyeri rokonszenvünket. Egy olyan ember érdeklődik az örök élet felől, aki fiatal és gazdag. Ez is felkelti csodálatunkat. A gazdag fiatalok annyira megtelnek a világgal, hogy a lelki kérdésekre már nem marad hely bennük. Ez az ember nem a mások életének a megváltoztatását akarja, hanem a magáét. Példa abban is, hogy kérdéseivel Jézushoz ment. És Jézus azt feleli neki, hogy az Ő akarata iránti engedelmesség nélkül soha nem lesz olyan ember, ami. Ilyen szeretne lenni. És ez az ifjú a legfontosabb ponton nem engedelmeskedik. Amikor Jézus azt kérte tőle, hogy adja el a vagyonát, elment megszomorodva. Ennek az ifjúnak rossz volt a mértéke. Alacsony mércéhez mérte magát és ezért tűnt fel nagynak. És amikor Jézus a vagy-vagy elé állította, az örök életről mondott le, nem a pénzéről. Mi a Krisztus engesztelő áldozata után már nem a gazdag ifjú kérdését tesszük fel: Mit cselekedjem? Azért, mert tudjuk, hogy az örök élet nem a mi tettünktől függ. Örök élet azért van, amit Krisztus tett. Tettünk csak válaszolás lehet az Ő tettére.

Miért vitték az anyák gyermekeiket Jézushoz? Azért, mert áldásaiban ők maguk is részesedtek. Az emberi élet kegyelmi idő. Istentől adott lehetőség arra, hogy benne Isten kegyelmét elfogadjuk. Ezért annál gazdagabb lehet, minél előbb részesülünk Isten ajándékaiban. Hadd kapják már a gyermekek korán azokat az áldásokat, melyeket a felnőttek sokkal későbben kaptak meg. Lehet Krisztust az élet estéjén elfogadni; de mennyivel nagyobb ajándék elfogadni az élet reggelén! Az életet végig járni Vele, reggeltől estig. Az örök élet jutalmát megkapják azok is, akik este tértek meg. Ebben az értelemben nem maradnak vesztesek. De abban igen, hogy a földi élet egészét nem Jézussal járták végig. Nagy kérdése életemnek, hogy az Ő útján való járást mikor kezdem el. Áldjam Istent azokért, akik gyermekkoromban odavittek Hozzá. De én is legyek Uram szolgája abban, hogy gyermekeket viszek Hozzá. Lehet az Ő országát többféleképpen építeni. Az építésnek minden formája lehet drága, de az egyik legdrágább szolgálata az Urnak az, amikor országát gyermekek lelkében kezdem építeni.

Péter felfigyelt Jézusnak a bűnösök iránti nagy szeretetére. Hát Jézusnak senki sem, túl rossz"? Lehet-e Őt a bűnösök szeretetében egyáltalán követni? Péter meg akarta szabni a bűnbocsánat-adás határát. Jézus azonban a példázatban megmutatta, hogy ezt nem szabad. Miért? Aki nem arra néz elsősorban, hogy felebarátja mit vétett ellene, hanem arra, hogy Isten mit tett érte, az nem akarja a határt megszabni. Felebarátainkhoz való viszonyunkat meghatározza Istennek hozzánk való viszonya. Nem hivatkozhatunk a kegyelemre Isten előtt és az ítéletre felebarátaink előtt! Tessék Istennek, hogy mi ellene vagyunk, de aki ellenünk van, viselje a következményeket? Feltűnő az adós szolga példázatában az is, hogy a király az adós szolgának nem azért bocsátott meg, mert ő már megbocsátott, hanem azért kell az adósságot elengednie, mert a király a nagy adósságot már elengedte. Isten bocsánata mindig megelőzi a mi bűnbocsánatunkat. És ha Ő elengedte a többet, nem kellene elengednünk a kevesebbet? Nem azért nem tudunk megbocsátani, mert ezt elfelejtettük? Aki magát Isten bűnbocsánatában tudja, az nem számol, hanem hálát ad., Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek."

Hol van az egyház? Hol van gyülekezet? Ott, ahol ketten vagy hárman az Ő nevében összejönnek. Két ember a legkisebb közösséget jelenti, de Jézus nekik jelenlétét ígéri. A feltámadott Urnak két ember is számít. Hány lelkész elcsüggedne, ha csak ketten vagy hárman hallgatnák. Minket elcsüggesztene a kevés, de Jézust nem, annyira nem, hogy megígérte? Ott vagyok közöttük". A kettő és a három Vele együtt három lesz, vagy négy. Mire akar Jézus ezzel tanítani? Arra, hogy a gyülekezetnél nem a tagok száma a döntő. Ezzel az Ige nem azt akarja mondani, hogy nem örvendetesebb, ha többen vannak és hogy Jézusnál a szám végképpen nem számít. Ez a szám nem azért van említve, hogy a távollevőket igazolja, hanem azért, hogy a jelenlevőket erősítse. A jelenlevő keveseket, akik Őérte összejöttek. A kis számot az teszi naggyá, hogy Jézusért jöttek össze. Viszont a nagy számot az teszi kicsivé, ha nem a Jézus nevében jöttek össze. Jézusnak lehet gyülekezete egy kis szobában, konyhában. Ne becsüljük le a keveset, imádkozzunk együtt két-három testvérrel. Jézus nem említi a helyet. Bármely helyen összejöhetnek. Nemcsak a templomban, hanem a pincében. A Jézusért összejöttek szentté tehetnek bármely helyet.