Ha az ember tette Isten országa eljövetelében olyan döntő jelentőségű, éppen ilyen döntő az ember tétlensége. Az egész Szentírás alapigazsága, hogy Isten az embert döntés elé állítja. Választani kell a jó és a rossz között, az engedelmesség és az engedetlenség között, Isten és a világ között. Ilyen értelemben az ember döntésétől függ Isten ügye a világon., Ti pedig nem akartátok" volt Jézus panasza népe felé, szolgálatának végén. Jézus sok példázatban beszélt az ember döntéséről. Többek között a gonosz szőlőmunkások és a nagy vacsora példázatában. Mindkettő arról szól, hogy Istennek az Ő országa építésében emberekre van szüksége. Bizonyos tekintetben hozzájuk van kötve., Elmenvén, tegyetek tanítványotokká minden népeket." Ügye leáll, ha az ember, a tanítvány nem indul el. Az ember tétlensége — eseteként — Isten ügyének a veresége. Az is igaz viszont, hogy végsősoron Isten országa mégsincs az emberhez kötve. A tétlen szolgák helyett a Gazda munkába állít másokat, a megbízást Izraeltől elveszi és odaadja a pogányoknak. A farizeusi kegyesség a tilalmakon alapul. E kegyesség szerint jó ember az volt, aki nem tette a rosszat, ezzel szemben a tanítvány a jó megtételében és szolgálatában tanítvány,