Jézus az igazságot ellentétekben fejezte ki. Ezért volt felejthetetlen amit mondott. Megragadta a hallgatót, magával vitte és kitörülhetetlenül belevésődött emlékezetébe. Ez az ellentét gondolkozásra és csodálkozásra kényszerítette a hallott igazság felett. Jézus annyi mondása első hallásra hihetetlennek tűnt fel. Hogyan lehetett ilyet mondani: Boldogok akik éhezik az igazságot, vagy boldogok akik sírnak. Vagy: Ha a te szemed megbotránkoztat téged, vájjd, ki. Ezek az igazságok az embereket nemcsak gondolkozásra kényszerítették, hanem felrázták és nyugtalanították. Ilyen a mai igénk is? Aki magát megalázza, felmagasztaltatik." Hányan keresik a felmagasztalás útját, de nem találják meg. És Jézus megmutatja a hozzá vezető utat. A felmagasztaltatásban az fog részesedni, aki megalázza magát. Az ember ha nagy akar lenni, legyen először kicsi, ha gazdag akar lenni, legyen először szegény. Jézus nagyon sok hallgatója nem vállalta ezt az utat, nem vállalta azért, mert félt, hogy általa megszegényedik, pedig ez volt az útja annak, hogy valaki Jézus tanítványa legyen.