Jézus a sok parancsolatot két nagy parancsolatban foglalja össze, hogy az ember figyelmét a legfontosabbra összpontosítsa. Isten szeretetét elsőnek és nagynak mondja. Első ez a parancsolat sorrendjében is. Első azért, mert a legfontosabb. Isten szeretete minden más szeretetet megelőz. Nagy parancsolat azért, mert minden más parancsolatot magában foglal, nem adhatjuk oda Néki életünknek csupán egy darabját, hanem szeretetünk egészét Neki kell adnunk, mely irányítja gondolatainkat, megtölti szívünket és Isten szeretetének a szolgálatába állítja minden tettünket. De szeretnünk kell felebarátainkat is. Van olyan önző vallásosság, mely Istent csak a maga számára igényli. Pedig az Istennel való kapcsolatunkból nem lehet kihagyni a másik embert, a testvért. Az evangélium tanítása szerint nincs Atyánk testvér nélkül. Mert Isten éppen a vallásos embernek mondja: Urad és Istened vagyok, de úgy, mint te testvérednek Ura és Istene. Isten szeretete az ember szeretetétől elválaszthatatlan. És mégis hányan akarják elválasztani. A két szeretetet a legszorosabban összekapcsolja János apostol? Aki nem szereti az ő atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát."