Jézus követésében az övéi számára is visszatérő kérdés: mi lesz követésünk jutalma. Egyszer Péter is feltette a kérdést: Imé, mi mindent elhagytunk, mi lesz érte a jutalom? Miért kérdezte ezt Péter? Nem azért, mert még nem tárult fel előtte annak gazdagsága, amit számára a Jézus követése és ottléte jelentett? Egyet Péter nem tudott. Azt, hogy Isten országának a jutalma, melyet az ember Krisztus követésében elfogad, maga az Isten országa és nem egy földi jutalom. A követésnek a jutalma maga a követés. Hát nem volt a legnagyobb jutalom az, hogy Isten Fiával tölthettek három esztendőt, hallgathatták tanítását, láthatták életét? Ha valaki Isten országát elfogadta, mérhetetlen kárpótlást kap azért, amit érte odaadott. Aki Jézus követésében életét veszti, az megtalálja. Jézus harcban állt a farizeusokkal, akik egész kegyességüket a jutalomra építették. Ezért mondta el a szőlőmunkások példázatát, mely szerint a munkások egyenlő bért kaptak, a munkában eltöltött időtől függetlenül. És a jutalom gondolatát végképp legyőzi ezzel a kijelentésével? Ha mindent megtettetek, ami rátok lett bízva, ezt mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük meg, ami a kötelességünk volt." Isten országának és Krisztus követésének a jutalma maga Isten országa. Isten országának öröme, dicsősége és győzelme. A jutalom mindig kegyelem, nem pedig valamiféle érdem -ért adatik.