Hajlandók vagyunk arra, hogy a gazdag ifjú felett hamar pálcát törjünk. Márk kifejezetten megemlíti, hogy Jézus megszerette. Ez a fiatalember tele van kérdéssel. Már ez is megnyeri rokonszenvünket. Egy olyan ember érdeklődik az örök élet felől, aki fiatal és gazdag. Ez is felkelti csodálatunkat. A gazdag fiatalok annyira megtelnek a világgal, hogy a lelki kérdésekre már nem marad hely bennük. Ez az ember nem a mások életének a megváltoztatását akarja, hanem a magáét. Példa abban is, hogy kérdéseivel Jézushoz ment. És Jézus azt feleli neki, hogy az Ő akarata iránti engedelmesség nélkül soha nem lesz olyan ember, ami. Ilyen szeretne lenni. És ez az ifjú a legfontosabb ponton nem engedelmeskedik. Amikor Jézus azt kérte tőle, hogy adja el a vagyonát, elment megszomorodva. Ennek az ifjúnak rossz volt a mértéke. Alacsony mércéhez mérte magát és ezért tűnt fel nagynak. És amikor Jézus a vagy-vagy elé állította, az örök életről mondott le, nem a pénzéről. Mi a Krisztus engesztelő áldozata után már nem a gazdag ifjú kérdését tesszük fel: Mit cselekedjem? Azért, mert tudjuk, hogy az örök élet nem a mi tettünktől függ. Örök élet azért van, amit Krisztus tett. Tettünk csak válaszolás lehet az Ő tettére.