Az együttérző Jézus

Jézus együttérzéséből fakadt a haragja azok ellen, akiknél a részvétet nem tapasztalta. Keleten a halottasházakat megtöltötték a hivatalos gyászolók és siratók. Ezek sírtak együttérző részvét nélkül. Jelenlétük Jarius házában Jézust fájdalmasan érintette. Méltatlankodása csendet parancsolt és kiküldte őket a házból. Bizonyára felháborította az az ember, aki a másik szemében meglátta a szálkát és a maga szemében a gerendát nem vette észre. Jézus megparancsolta, hogy Jairus meggyógyult leányának enni adjanak. Éppen úgy, mint egykor a tanítványoknak parancsolta, hogy táplálják az ötezer embert, hogy azok ki ne dőljenek az úton. A tanítványok maguktól soha nem gondoltak volna erre. Igy tudott Jézus együttérzeni a szenvedőkkel, a legkülönbözőbb helyzetekben. Jézus szíve teljesen benne volt munkájában, ezért mondta a kettős nagy parancsolat egyikében: Szeresd az Istent teljes szívedből. Megítélte az írástudók csupán fejjel végzett munkáját? A jó ember az ő szívének kincséből hozza elő a jókat." Jézus a szívéből hozta elő. És ezt szolgálatában mindenki megérezhette volna. Ezért vetette népe szemére? Ez a nép ajkával közelget hozzám, szívével pedig távol van tőlem."

Jézus érzelmi életében olyan gazdag volt, mint amilyen bölcs volt beszédeiben és cselekedeteiben. Ő valóban testvér tudott lenni, a Zsidókhoz írt levél szerint velünk együtt érző Főpap. Gazdag érzelmi életét láthatjuk Jairus leányának meggyógyításában. Egy embert szán meg Jézus, akinek egyetlen leánya halálán volt és aki éppen ezért felkereste őt. Urunk nemcsak megadta a szükséges segítséget, hanem körülvette együttérző szeretettel azt, akin segített. A naini özvegynek ezt mondotta: Ne sírj! Lázárt nemcsak feltámasztotta, hanem együtt sírt a testvérekkel. A néma meggyógyításánál sóhajtott. Minden gyógyító munkája szívének mélyéig hatolt. Nagy különbség van két ember között, akik közül az egyik csak kötelességből segít és megszokásból fejezi ki részvétét, és a között, aki a másik bánatát együttérző szívvel átérzi. Jézus megérezte a feléje irányuló bizalmat és bizalmatlanságot. Ha bizalom irányult felé, szíve megtelt örömmel. Mit érezhetett, amikor Jairus azt mondta neki: csak egy szót szóljon. Nem szükséges, hogy házába menjen és bekövetkezik leányának gyógyulása. Örömében csendesen megállt az úton és ezt mondta: Ilyen nagy hitet még Izraelben sem találtam. De éppen így csodálkozott a hitetlenségen. Lakóhelyén nem tett semmi csodát azok hitetlensége miatt. Milyen fájdalommal mondja ki a tíz bélpoklos meggyógyításánál: Hol van a kilenc?