Jézus öröme

A vőlegénynek szüksége van a násznépre, aki vele együtt ünnepel. És Jézus egy ilyen ünnepre hívja tanítványait, mert Sion leánya számára eljött a király, a nyáj számára a pásztor. Jézus nem tud egyedül ünnepelni. Úgy jött hozzánk, mint aki ad. És annak, aki ad, szüksége van elfogadóra. Jön hozzánk boldogító Igéjével. Szüksége van olyanokra, akik szív szerint hallgatják. Jön a bűnök bocsánatával, ezért keresi a bűnösöket, akiknek adhatja. Szüksége van emberekre, akiket a maga gyülekezetévé formál. Mi a feladata a násznépnek? Örvendezni kell annak, hogy az ünnep elkezdődött és a vőlegény asztalához letelepedhetnek. A világon vannak ugyan elszomorító tények és a násznép mindig láthatja, hogy a világ miképpen bánik Isten ügyével. Ennek ellenére a násznép mégsem szomorkodhat. A násznép öröme minden időre érvényes. Krisztus munkája a világban boldoggá tevő munka, mert Őt dicsőíti és benne az Atyát. Ennek az örömnek soha nem lehet elnémulnia, mert a bánatra akkor lehet ok, ha csak magunkra és a világra nézünk. De aki Jézust ismeri, soha nem nézhet csak magára. És mivel Jézus népe a Vőlegényre néz, azért lehet minden körülmények között örvendező gyülekezet.

Életével örömhírt hozott Jézus a világnak. Maga is örvendezett, amikor az örömhírről beszélt. Azt az üzenetet hozta, hogy eljött megkeresni és megtartani, ami elveszett. Ezt a hírt nem lehetett szomorúan mondani. Öröme fel is tűnt ellenségeinek, amikor pl. nem gyakorolta tanítványaival együtt a böjtöt. Öröme hasonlított az elveszett drachmát megtaláló asszonyhoz és az elveszett bárányt hazavivő pásztorhoz. Egyszer a farizeusok elítélték azért, mert bűnös életekkel együtt evett. Ellenségének mondja el, hogy a bűnös életeket megmentő, megkereső élet a legörvendezőbb élet a világon. Ezt az örömöt írja le a tékozló fiú példázatában. És az Ő életének végső tanulsága: a legboldogabb ember a világon az, aki legtöbbet tesz másokért. Ő hozta Istenről a legörvendezőbb kijelentést. Isten örvendezik azon, hogy tud gyermekeinek jó ajándékot adni. Isten sokkal jobb, mint ahogy elgondoljuk. Milyen örvendező bizonyossággal látta saját ügyét! Nem a konkolyé a végső győzelem, hanem a búzáé. Azért is örült, mert bizonyos volt a jónak és az igaznak a győzelméről. Csak egy örvendező élet szerethette úgy a gyermekeket, mint ahogy Ő szerette. Egy örvendező élet szerethette úgy Isten világát, ahogy Ő, amikor gyönyörködött a mezők liliomaiban.