Életével örömhírt hozott Jézus a világnak. Maga is örvendezett, amikor az örömhírről beszélt. Azt az üzenetet hozta, hogy eljött megkeresni és megtartani, ami elveszett. Ezt a hírt nem lehetett szomorúan mondani. Öröme fel is tűnt ellenségeinek, amikor pl. nem gyakorolta tanítványaival együtt a böjtöt. Öröme hasonlított az elveszett drachmát megtaláló asszonyhoz és az elveszett bárányt hazavivő pásztorhoz. Egyszer a farizeusok elítélték azért, mert bűnös életekkel együtt evett. Ellenségének mondja el, hogy a bűnös életeket megmentő, megkereső élet a legörvendezőbb élet a világon. Ezt az örömöt írja le a tékozló fiú példázatában. És az Ő életének végső tanulsága: a legboldogabb ember a világon az, aki legtöbbet tesz másokért. Ő hozta Istenről a legörvendezőbb kijelentést. Isten örvendezik azon, hogy tud gyermekeinek jó ajándékot adni. Isten sokkal jobb, mint ahogy elgondoljuk. Milyen örvendező bizonyossággal látta saját ügyét! Nem a konkolyé a végső győzelem, hanem a búzáé. Azért is örült, mert bizonyos volt a jónak és az igaznak a győzelméről. Csak egy örvendező élet szerethette úgy a gyermekeket, mint ahogy Ő szerette. Egy örvendező élet szerethette úgy Isten világát, ahogy Ő, amikor gyönyörködött a mezők liliomaiban.