Joó Sándor
1910-1970

1910. február 17-én jómódú, tekintélyes kecskeméti családban született. Édesapja, Joó Gyula (1876–1945) a Református Jogakadémián tanított, s emellett a gyülekezet presbitereként, majd főgondnokaként is szolgált. Szülei eredetileg jogászi pályára szánták, de ő, akire erősen hatott szülővárosa pezsgő egyházi élete, kitartott a lelkészi hivatás mellett, így az otthoni gimnáziumban szerzett jeles érettségi után elvégezte a Budapesti Református Teológiai Akadémiát. 1932-ben Amszterdamban folytatta tanulmányait. Hollandiából hazatérve előbb Budapesten, majd Kecskeméten, azután újból a fővárosban volt segédlelkész. Gyakorlati teológiából a Budapesti Református Teológiai Akadémia magántanárává képesítették 1939-ben. A Debreceni Tudományegyetemen 1942-ben doktorált.

1938-tól 1970-ben bekövetkezett haláláig Pasarét lelkipásztora volt. Szolgálata alatt szerveződött önálló egyházközséggé a gyülekezet; elnöktársa, főgondnoka, barátja, dr. Szabó Mihály támogatása mellett épült fel a templom, majd a gyülekezeti ház és a parókia. Érdeklődése és munkája túlmutatott a templomon és annak helyiségein. A háborús években és a későbbiekben is mindig a bajbajutottak mellé állt. Sohasem feledkezett meg a rászorultakról.

Gyökössy Endre és Farkas József lelkipásztorokkal együtt fontos szerepet töltött be az 1956-os Megújulási Mozgalomban. Működését a „hivatalos egyház” nem méltányolta, jelentősebb közegyházi tisztséget nem kapott, azonban a gyülekezet és a pasaréti vasárnapi istentiszteletre máshonnan járók annál inkább szerették prédikációit.

Bővebben: joosandor.hu

Joó Sándor könyvei

YouTube import engedélyezett
Nem

Az írásmagyarázók azt mondják, hogy a Szentföldön a konkoly, meg a búza olyan nagyon hasonlít egymásra, hogy csak akkor

Az írásmagyarázók azt mondják, hogy a Szentföldön a konkoly, meg a búza olyan nagyon hasonlít egymásra, hogy csak akkor lehet megkülönböztetni, mikor elkezd beérni. Tehát sohase mondd senkire, hogy konkoly – hátha csak egy elkésett búzaszál: ha késve is, de meg fogja hozni a maga termését! Sohase mondj le senkiről, mert Isten sem mond le.
Lelkész

A böjt célja mindig az, hogy a lélek fokozottabban fordulhasson oda Isten felé. Ami ettől az elmélyedéstől, odafordulás

A böjt célja mindig az, hogy a lélek fokozottabban fordulhasson oda Isten felé. Ami ettől az elmélyedéstől, odafordulástól elvon, ami ebben akadályoz: az legyen a böjtölésednek a tárgya. Ha neked a tánc az akadály, mert felkorbácsolja a véredet, vagy a bor, mert kellemes illúziókba ringat, vagy a tejszínhab, mert szenvedélyeddé vált már, vagy egy új ruha, aminek a költségei miatt már nem jut pénz az Isten oltárára, akkor arról kell tudni lemondani, azzal kapcsolatban kell böjtölni. De sohasem a lemondás a cél, magam sanyargatása, hanem a megújulás az Istennel való közösségben, Jézus által. Az Ő bűnbocsátó kegyelmének, testet-lelket megszentelő szeretetének a mélyebb átélése.
Címkék
Lelkész

Szinte feltűnő, milyen sokat beszél Jézus az imádságról. Mindig újra előveszi tanításaiban ezt a kérdést, és mindig újab

Szinte feltűnő, milyen sokat beszél Jézus az imádságról. Mindig újra előveszi tanításaiban ezt a kérdést, és mindig újabb oldaláról világítja meg követői számára. Ebből látszik, hogy milyen roppant nagy felelősséget tulajdonít Jézus az imádságnak, hogy milyen kimondhatatlan lehetőséget és kiváltság az, hogy egy ember imádkozhat.
Lelkész

De hogy Jézus miért adott hálát az úrvacsora előtt, testvérek, ez érthetetlen! Sőt, egyenesen megdöbbentő az, hogy pont

Jézus az úrvacsora előtt adott hálát (...) De hogy Jézus miért adott hálát az úrvacsora előtt, testvérek, ez érthetetlen! Sőt, egyenesen megdöbbentő az, hogy pont most telik meg a szíve hálával. Pont most, ebben a pillanatban jut neki eszébe hálálkodni, egy hálaadó imádságot elmondani. Hát van neki most valami oka arra, hogy hálálkodjék? Hiszen minden, ami majd most következik, ami az úrvacsora befejezése után jön az Ő számára – az elfogatás, a kínos kihallgatások, azután a meggyalázás, a megcsúfolás, a keresztára feszítés, a szörnyű sok szenvedés, a kereszthalálnak minden borzalma és átka –, ez mind-mind olyan dolog, ami egyáltalán nem indokolja azt, hogy egy ember hálálkodjék. Az eseményeknek ilyen áradatában megszakad a szív. Kétségbeesik az ember, nem pedig hálálkodik. Ilyenkor elsüllyed a hála. És Jézus nagyon jól tudta azt, hogy mi az, ami most, rögtön az úrvacsora befejezése után következik, és „hálákat adván megtörte a kenyeret”...
Lelkész