Mindennapi Kenyerünk

Nem lehet eredményes munkát elérni fél szívvel. Ha valamit el akarok érni, eléréséhez be kell vetnem minden erőmet. Mivel a szívnek a kincs megszerzésében nagy szerepe van, ezért vonja magához a kincs a szívet. Jézus kétféle kincsről beszél, mert a mi életünk értelmét kétféleképpen kereshetjük. Gondolatom irányát megszabja, hogy az életben mit akarok elérni. A cél megszabja gondjaimat, reménységeimet. Megszabja mind a kettő; a földi is és a mennyei is. Az Ige ezt tanítja: Ha a mennyei kincset meg akarom szerezni, teljes szívvel kell keresnem. Akkor találom meg, ha azt tartom a legdrágábbnak. A haszontalan munkát senki nem szereti. És ilyen haszontalan munkáról beszélhetünk az Isten szolgálatában is. Miért? Azért, mert csak félszívvel szolgálunk. Vagy még fél szívvel sem. Van olyan keresztyénség, mely külsőleg Istent szolgálja ugyan, de a szíve a világé. Ezt a képmutatást észreveszi a világ, mert meglátszik rajtunk, hogy hol van a szívünk. Mennyi erőt vetnek be a világ fiai a világ romlandó javaiért? Hogy állana a keresztyénség, ha csak fele annyi erőt vetne be Isten országának építésébe! Krisztus ügye akkor lesz a számomra nagy öröm, ha teljes szívvel szolgálhatok benne. Az Ő ügye számomra akkor igazán drága, ha ott van benne a szívem.

Hogyan viszonylik a keresztyén ember az ellenségéhez? Az ellenséghez való viszonyt illetően három magatartás lehetséges. Az egyik a Lámech törvénye, mely szerint az engem ért ütést még nagyobbal kell viszonozni. A másik a Mózes törvénye, mely szerint úgy kell visszaütnöm, ahogyan engem megütöttek. Szemet szemért, fogat fogért. A harmadik út a Jézus útja: A kapott rosszért nem fizetek rosszal, hanem jóval viszonzom. Igy áll egymással szemben a három módszer: A korlátlan harag, a korlátozott harag és a korlátlan szeretet. Jézus szerint a gonoszt a szenvedő szeretettel lehet legyőzni. Jézus is így győzte le. Nem így győzött a kereszten a lator és a római százados felett? Nem ezzel vonzott sokakat amikor a keresztre felemeltetett? A keresztyénség itt kezdődik. Ebben különbözik a keresztyén ember mindenki mástól? Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mit tesztek többet másoknál?" Jézus ezt mondja: Az ellenséget nemcsak el kell tűrni, hanem jót kell vele tenni. Hogyan lesz a szeretet legyőzhetetlen? Úgy, hogy soha sem azt kérdi, hogy az ellenség mit tett, hanem arra, hogy Jézus mit tett. Az ellenséget Isten felől látjuk. Mivel Isten szereti a bűnös embert, az ellenségben olyan emberrel van dolgunk, akit szeret az Isten. AZ Ő jósága kimeríthetetlen jóság, kövessem a példáját. Jézus és Mózes között az a különbség, hogy Mózes a bűnt a büntetéssel akarta megakadályozni, Jézus a bűnöst akarta megváltoztatni.

Miért mondta Jézus ezt a hasonlatot akkor, amikor a tanítványokat a világ világosságának nevezte? Azért, mert a tanítványokat az a kísértés fenyegeti, hogy a maguk erejéből akarnak világítani, és észre akarják magukat vetetni. Igaz, hogy az emberek semmire sem vágynak annyira, mint az igazság testet öltésére. Semmi sem győz meg jobban, mint a testet öltött igazság. Az első tanítványok nem annyira a hirdetett igazságukkal hódították meg a világot, mint inkább életükkel. És Jézusnál is az Ő élete adott hitelt az általa hirdetett igazságnak. Tisztasága, szeretete, hite engedelmessége, kereszthalála jelentette ki Istent az embereknek. A tanítványnak nem kellett erőltetnie magát, hogy észrevegyék, mert az igazi tanítványt észreveszi a világ. Minden azon múlik, hogy világítunk-e. Ha nem világítok, hiába mutogatom magam. Krisztus világosságát nem látják rajtam. Ellenben a hegyen épített várost nem lehet elrejteni, mint ahogy nem lehet elrejteni a keresztyén életet. Aki a saját erejéből akar világítani, farizeus, akin a Krisztus világosságát látják, az tanítvány. A világnak nincs füle az Ige meghallására, de van jó szeme Isten népének a meglátására akkor is, ha nem ért vele egyet, vagy megveti. Nem magunkért világítunk, hanem Őérette. Akkor világítunk jól, ha Őt látják és magasztalják és nem minket.

A Szentlélek tanít bennünket. Mindenre megtanít, amire szükségünk van. A Szentlélek az igazság lelke. Megmozgatja az ember értelmi világát, hogy az igazságot válassza. A Szentlélek úgy tanít, hogy az igazságnak hatalma lesz felettem. Megmozdítja akaratunkat, hogy magunkat az igazságnak szenteljük. Mi történik a Szentlélek iskolájában? A Lélek tanítja az embert, átformálja és az igazság cselekvésére indítja el. Ebben az iskolában egészen alá kell vetnünk magunkat áldott tanítónknak, a Szentléleknek. Egész személyiségünknek kell iskolába járni". Mert a Lélek egész életünket át akarja formálni, nemcsak annak egy részét. Ezért szükséges a teljes engedelmesség. A Lélek soha nem tanít elméleti igazságokat, hanem mindig az életet szolgáló igazságot. Az igazságnak való engedelmesség mutatja meg, hogy milyen tanuló voltam a Szentlélek iskolajavan. Jézus ezt mondta Pilátusnak? Azért születtem, azért jöttem e világra, hogy bizonyosságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra."

Urunk az övéi számára nem készített könnyű utat a menny felé. Földi utunk zarándok út. Ő nagyon jól tudta, hogy a szívünk annyiszor megtelik kétségekkel. Hogyan bánik velünk ebben a világban? Úgy, hogy a próbatételekből nem von ki, hanem vígasztal benne. Mikor van szükségünk vigasztalásra? Akkor, amikor környezetünk hatása erősebb a mennyei hatásoknál. Ő tudja azt is, hogy a hívő szívnek is vannak sötét órái. Tudja, hogy Istennek az útján annyiszor elesünk. Ezért vígasztal. Vígasztal egyházi dolgainkban: Ne félj, te kicsiny nyáj. Annyiszor megzavarja a hívő embereket, hogy hitük ellenére nincs békességük és örömük. Hisznek és mégis boldogtalanok. Hogyan vígasztal a Lélek? Úgy, hogy nagyon szeret. A szenvedő embert nagyon kell szeretni. Az emberek a vigasztaló szavak után elmennek és magunkra hagynak. De a Lélek marad! Urunk ezt mondta róla: Veletek marad mindörökké. Akkor sem hagy el, ha nehezen tudok megvigasztalódni. Adja az orvosságot akkor is, ha először nem veszem be. A Lélek megmarad fáradhatatlan vígasztalónak. Nem fárad bele bűneinkbe és panaszainkba. És milyen bölcs vigasztaló a Lélek. Tudja a szomorúság okát, tudja, hogy hol fáj. Sokszor úgy vígasztal, hogy megváltoztatja a helyzetemet. Máskor úgy, hogy megváltoztat engem. Istennek szenvedő népe vagyunk, de úgy mehetünk hazafelé, mint megvigasztalt gyülekezet. A mennyben már nincs szükség vigasztalásra: Nem lesz fájdalom, nem lesz gyász, Isten letöröl a szemünkről minden könnyet - írja az apostol a Jelenések könyvében.

Jézus a Szentlelket szélhez hasonlítja. Isten Lelke annyiban is hasonlít a szélhez, hogy munkája váratlan. A szél elkezd fújni anélkül, hogy számítanánk reá. Az ember nem tud neki határt szabni. A szél fú, ahová akar. Ilyen váratlan a Lélek munkája. Ki hitte volna, hogy a keresztyéneket üldöző Sault eléri? Kérdezhetnénk: Miért éri el az egyik embert és nem éri el a másikat? A szél tőlünk függetlenül fúj. Senki nem tudja a szelet akadályozni és irányát megszabni. A Lélek szabad. Hasonlít a Lélek a szélhez a maga különbözőségében is. A szél nem mindig egyformán fúj. Néha olyan csendben hozza a nyári meleget, hogy arcunkkal alig érezzük. Néha olyan erővel fúj, hogy letépi a házak tetejét, fedelét és a fákat gyökerestől tépi ki a földből. Ilyen a Lélek is. Olykor vigasztal és gyógyít. Máskor olyan, mint a pöröly és a tűz. Emberi életeket tör össze. Ezt fejezi ki Dávid? Hallass örömet és vigasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, melyeket összetörtél." És nem tudjuk megmondani, hogy a szél honnan jön és hová megy. Ki tudná megmondani, hogy a szél honnan kezd fújni? Nem tudjuk azt a helyet kezünkkel megmutatni. Így nem tudjuk megmondani, hogy a Lélek mikor kezd munkálkodni egy szívben. De azt sem tudjuk megmondani, hogy a szél hova megy, hol szűnik meg a fúvása. Hogy Isten kegyelmének a munkája egy emberen meddig mehet és mikor fejeződik be, nem tudjuk megmondani. Mikor Luther Mártont apja először tanította imádkozni, ki gondolta, hogy fián keresztül a Lélek szele átfú egész Európán?

Nikodémus azok közé tartozott, akiket megragadtak Jézus szavai és tettei. Csodálja Jézust, elmegy hozzá, de a válasz, amit tőle kap, meglepi: Ő nem csodálkozó embereket akar, hanem újjászületetteket, Őt követő embereket. Az az ember tartozik Isten országába, aki újjászületett, más ember lett, krisztusi ember lett. Ez a születés nem áll az ember hatalmában. Testi születésünket sem a magunk akaratából nyertük el. Az újjászületés sem a magunk munkája, hanem az Isten Lelkéé. Az Ő Lelke szül újjá élő reménységre. Tanuljunk ebből a négyszemközti beszélgetésből. Különbözhetek a világtól csupán abban, hogy csodálom Jézust és lelkesedem érte. De ezzel a lelkesedéssel még nem vagyok az Isten országában. Az Őt követők sorába csak az újjászületés által juthatok. Miben áll életünk nagy veszedelme? Megállunk a Nikodémus útján. Csak vallásos vagyok és Jézust csodálom, talán imádom. de ez nem változtat semmit az életemen. Ebben az esetben nekem is azt mondja Jézus, amit Nikodémusnak: Szükség újonnan születnem. Milyen könnyen kimarad az életemből a legfontosabb, pedig nélküle lehet mindenem, mégsem érek vele semmit. Az újjászületett ember vallomása: A régiek elmúltak, újjá lett minden.

A tanítványok bizonyságtételéből következik a tanítványok szenvedése. Jézus őszintén megmondta, hogy mi vár követőire. Őt követni annyit jelent, mint keresztet hordozni. Eljött az idő, amikor Péter emlékeztetett ezekre a szavakra? Ha szenvedtek az igazságért, boldogok vagytok." Jézus tanítványainak nem kell a szenvedést keresni, mert ez Krisztus követéséből egyenesen következik. Természetesen a szenvedésnek vannak különböző fokozatai. Vannak, akiket nagy szenvedésre méltat az Isten, olykor a vértanúság ajándékára. Másoknak könnyebb keresztet tesz a vállára és nem hagyja feljebb kísérteni őket, mint ahogy elhordozhatják. A szenvedés a tanítvánnyá való elhívással kezdődik. Aki követi Őt,, az magában hordozza Jézus halálát". Amikor Jézus követésében Ő a mi halálunk, ugyanakkor Ő a mi életünk. A Krisztus követése szenvedést jelent azért is, mert az embert egy mindennapi küzdelemben állítja bele a bűn és a kísértő ellen. A jónak a rossz közegében keli előrejutnia. Hogyan lehet boldog valaki a szenvedésben? Hát nem az a boldog, akit kikerülnek a szenvedések? Jézus szerint ez a szenvedés azért jelent boldogságot, mert élő jele a Krisztussal való közösségnek. Annyi mindent lehet csinálni képmutatásból. Mutathatom magam másnak, mint ami vagyok, de szenvedni nem lehet képmutatásból. Aki Őérte szenved, az Hozzá tartozik. És bírják az Ő ígéretét: Ha Vele együtt szenvedünk, Vele együtt dicsőülünk meg.

Az Ige nem a békességet szeretőket nevezi boldogoknak, hanem a békességet munkálókat. Megtörténhet, hogy egy ember szereti a békességet és nem munkálja, nem szerzi a békességet. Tudja, hogy a békesség elromlott a családban, az egyházban, azt is tudja, hogy valamit tennie kellene, hogy javítson a helyzeten, de a békességért semmit nem tesz. Ezt az embert lehet nevezni a békét szerető embernek, de nem a békességet szerző embernek. Az Ige azt az embert nevezi boldognak, aki kész küzdeni a nehézségekkel, számol a népszerűtlenséggel, ami bekövetkezik, ha munkálja a békességet. Mert a haragosokat békíteni nem könnyű. Tanítvány az, aki békítő hatásokat sugároz ki magából és aki békíti az egymással szemben álló feleket. Az, aki békességet hoz létre a békétlenek között. A békességet szerzőket az Ige Isten fiainak nevezi. Akik a békességet munkálják, Istenhez hasonló munkát végeznek, mert Isten a békesség nagy munkálója. Fiát azért küldte, hogy az embereket kibékítse magával és Fia követségében járva az emberek között végezzék a békéltetés szolgálatát. Jézus tanítványai tehát nemcsak kapják a békességet, hanem munkálják is a békességet. Megőrzik azt, mert inkább szenvednek, mint másoknak szenvedést okozzanak. Helyreállítják a testvéri kapcsolatokat ott, ahol mások megszakítják. A gonoszt jóval győzik le.

Kétféle tisztaságról beszélhetünk: a testnek és a léleknek a tisztaságáról. A zsidó embernek lehettek tisztátalan gondolatai, vágyai, de addig, amíg a tisztasági szabályokat megtartotta, tisztának lehetett tekinteni. Az Újszövetség eredeti szava szerint tiszta volt mindaz, amibe nem volt keverve idegen anyag. Ebben az értelemben tiszta szívűek azok, akiknek gondolatai, érzései nem, kevertek". Szívük azért tiszta, mert nincs megosztva Isten és a világ között. A tiszta szívűek nagy ígéretet kapnak: Meg fogják látni Istent! Mit jelent Istent meglátni? Itt a látás nem a földi értelemben való látást jelenti. Istent meglátni nem jelent mást, mint Istent megismerni, Istent megérteni. Mert látásunk nemcsak attól függ, hogy mi van előttünk, hanem, hogy mi van a szívünkben. A megosztott, tisztátalan szív nem jól lát. Az orvos olyan dolgokat vehet észre a betegen, amiket egy laikus soha nem vehet észre., Szentség nélkül senki sem látja az Urat." Krisztusban Isten testben megjelent, benne Isten láthatóvá lett, de nem mindenki számára. Őt a tiszta szívűek látják Krisztusnak. Jézus ezért mondta tanítványainak? A ti szemeitek boldogok, hogy látnak."