Miért mondta Jézus ezt a hasonlatot akkor, amikor a tanítványokat a világ világosságának nevezte? Azért, mert a tanítványokat az a kísértés fenyegeti, hogy a maguk erejéből akarnak világítani, és észre akarják magukat vetetni. Igaz, hogy az emberek semmire sem vágynak annyira, mint az igazság testet öltésére. Semmi sem győz meg jobban, mint a testet öltött igazság. Az első tanítványok nem annyira a hirdetett igazságukkal hódították meg a világot, mint inkább életükkel. És Jézusnál is az Ő élete adott hitelt az általa hirdetett igazságnak. Tisztasága, szeretete, hite engedelmessége, kereszthalála jelentette ki Istent az embereknek. A tanítványnak nem kellett erőltetnie magát, hogy észrevegyék, mert az igazi tanítványt észreveszi a világ. Minden azon múlik, hogy világítunk-e. Ha nem világítok, hiába mutogatom magam. Krisztus világosságát nem látják rajtam. Ellenben a hegyen épített várost nem lehet elrejteni, mint ahogy nem lehet elrejteni a keresztyén életet. Aki a saját erejéből akar világítani, farizeus, akin a Krisztus világosságát látják, az tanítvány. A világnak nincs füle az Ige meghallására, de van jó szeme Isten népének a meglátására akkor is, ha nem ért vele egyet, vagy megveti. Nem magunkért világítunk, hanem Őérette. Akkor világítunk jól, ha Őt látják és magasztalják és nem minket.