Nikodémus azok közé tartozott, akiket megragadtak Jézus szavai és tettei. Csodálja Jézust, elmegy hozzá, de a válasz, amit tőle kap, meglepi: Ő nem csodálkozó embereket akar, hanem újjászületetteket, Őt követő embereket. Az az ember tartozik Isten országába, aki újjászületett, más ember lett, krisztusi ember lett. Ez a születés nem áll az ember hatalmában. Testi születésünket sem a magunk akaratából nyertük el. Az újjászületés sem a magunk munkája, hanem az Isten Lelkéé. Az Ő Lelke szül újjá élő reménységre. Tanuljunk ebből a négyszemközti beszélgetésből. Különbözhetek a világtól csupán abban, hogy csodálom Jézust és lelkesedem érte. De ezzel a lelkesedéssel még nem vagyok az Isten országában. Az Őt követők sorába csak az újjászületés által juthatok. Miben áll életünk nagy veszedelme? Megállunk a Nikodémus útján. Csak vallásos vagyok és Jézust csodálom, talán imádom. de ez nem változtat semmit az életemen. Ebben az esetben nekem is azt mondja Jézus, amit Nikodémusnak: Szükség újonnan születnem. Milyen könnyen kimarad az életemből a legfontosabb, pedig nélküle lehet mindenem, mégsem érek vele semmit. Az újjászületett ember vallomása: A régiek elmúltak, újjá lett minden.