Mindennapi Kenyerünk

Jézus arra figyelmezteti tanítványait, hogy a világ szeme rajtuk van. A világ füle rossz, mert nem hallja Isten beszédét, de szeme a látásra annál jobb. A világ az Isten népét különbnek akarja látni saját magánál. Mit nem szabad a világnak rajtuk észrevenni? Azt, hogy van valami, ami számunkra fontosabb, mint a küldetésünk. Urunkat csak akkor lehet igazán szolgálni, ha számunkra nincs drágább Nála. Amikor Krisztus elküldötte tanítványait, megparancsolta, hogy ne vigyenek magukkal semmit, ami a világ figyelmét felkelthetné. Szegénységükben lássa a világ azt, amiről az evangélium beszél. Akik az evangéliumot hirdették a missziói úton, nem volt semmijük a rajtuk lévő ruhán kívül. Igy mutathatták meg a világnak, hogy valaki a Krisztus küldetésében akkor is gazdag lehet. ha nincsen semmije. Isten országa nem az ember felmagasztalása. Isten magát akarja láthatóvá tenni azokon, akik Őt hirdetik. Az Istenért végzett munka hitelessége függ a tanítvány világhoz való viszonyától. Pál mondta? Minden a tietek, ti pedig a Krisztuséi vagytok." Ha az Ő országát keresem először, akkor szerethetem a világot másodszor. Nem a világban van a probléma, hanem a világot használó emberben. Jól tudok élni a világban. ha a Krisztus lesz első az életemben.

Az Ige betekintést enged Jézus szenvedésébe. Munkájának nemcsak öröme volt, hanem bánata is. Isten munkája felett soha nem szomorkodott. Bánatra, szenvedésre az ember indította, az ember munkája. Ha azt mondta volna, hogy az aratni való kevés, Istent vádolta volna. Mert a vetés aratásra való érése attól függ, amit Isten tesz. Övé a mag, melyből az aratni való lesz, övé a föld, az eső, a napfény, mely a vetést érleli. Jézus az aratnivalót nem kicsinek, hanem nagynak mondja. Isten nagy vetést készített az aratásra. Ha a vetés megérett, akkor az aratóknak ki kell menniük a szántóföldekre és kezdeniük kell az aratást. Itt következik Jézus panasza: a munkás kevés. A munkások hiánya a legnagyobb fájdalom, ha a vetés az aratásra megérett. Jézus azonban nem marad meg a maga fájdalmánál. Úgy oldja meg a nehézséget, hogy a keveseket az aratás Urához mondott imádságra szólítja fel. Mert Isten nemcsak a vetést érleli meg, nemcsak az aratás idejét hozza el, hanem Neki kell a munkásokat is kiválasztania. Mert az aratás nem magánvállalkozás, hanem küldetés. Nála nélkül nincs aratás. Ha az ember önerejéből vállalkozna erre a munkára, az aratás munkája soha nem kezdődne el.

Jézust szolgálatának évei alatt legtöbbször az emberek között találjuk. Ő a nép nagy barátja, a nép embere. Választott magának tanítványokat, de szolgálata túlnőtt azokon, akik hittek Őbenne. Szeretetét nem a hit feltétele alatt gyakorolta, hanem a szeretet feltétlenségében. Ezért tette a nép ügyét a maga ügyévé. A nép is Jézus mellé állt. Természetesen a maga módján. Hogy Jézussal tartott, azt jelentette, hogy Jézusban a maga emberét látta. Összefut, ahol Jézust meglátja. Olvassuk, hogy az emberek körülötte egymást taposták. Olykor csak a hajóból tudja őket tanítani. A főpapok nem mertek Jézushoz nyúlni a nép miatt. Úgy látszik az első pillatatban, mintha a nép az evangéliumi történeteknek csak a háttere lenne, de nem így van. Jézus a népet magához hívja, tanítja, kenyeret ad neki és gyógyítja. Feltűnő az is, hogy a farizeusokat és az írástudókat, a tanítványokat annyiszor megfeddi, de a népet soha. A nép nem hitt benne, a nép nem a tanítványok. Mire tanít minket Jézus? Az Őt követő ember szolgálja azokat, akik között él. Aki Krisztus követésében él, az a másik emberért való ember. Azokért is él, azok javára is él, akik nem hisznek. Hányszor korlátozzuk azokra a szeretetünket, akik gyülekezetünkben hitben testvéreink!

Milyen vakság! A világon a legjobb emberről azt mondják, hogy az ördöggel cimborál. Azt, hogy Jézus gyógyító tettei ördögi hatásokra történnek. És ezt vallásos emberek hiszik így! Jól látni csak a Lélek világossága által lehet. Nélküle a legvallásosabb ember is teljes sötétségben jár. Milyen balgaságokat mondanak a kegyesek! Az ördög harcol az ördög ellen. Aki azonban hamisan ítél, maga felett mond ítéletet? A világosság a világra jött és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot". A gonosz hatalma olyan erős, hogy megvakítja az embert. Annyira, hogy a legjobbakat is a legrosszabbnak látja. Jézust, a legszentebbet, a legigazabbat az ördög szolgájának tartották. A vallásos ember annyira vak lehet, hogy a jót rossznak, a rosszat jónak látja. A hit nyitja ki a szemét az embernek. Ezért mondja Jézus tanítványainak: A ti szemeitek boldogok, hogy látnak, a füleitek boldogok, hogy hallanak. Miért fontos a jó látás? Mert a jó látás vezet a jó tetthez. Úgy cselekszem, ahogy látok és amikor az ember a gonoszt gonosznak látja és a jót jónak, akkor tisztul az élete és lelkében a jó harcra kél a gonosz ellen.

Nem volt senki Jairus környezetében, aki ne mondta volna neki, amikor Jézushoz elindult: Késő! Ne fáraszd magad, leányod meghalt. De Jairus hitte a hihetetlent: Jézus tud segíteni! Milyen nagy hit! Csak kezét tegye a halott leányra és az ismét élni fog. Meddig ér el a hitünk? Csak addig, amíg az értelmünk? Nem törik össze ott, amikor valami emberileg lehetetlennek látszik? Tudok-e hinni akkor, amikor úgy látszik, hogy emberileg nincs remény? Csak addig tudok a betegért imádkozni, míg az orvos szerint is van gyógyulás? Mennyiszer mérjük az Ő erejét a mi lehetőségeinkhez! Nem ez töri össze a hitünket? Nem fogadjuk el az ének szavát: Az Ur csodásan működik, de útja rejtve van. A hit útja Mária bizonyságtételével kezdődik? Istennél semmi sem lehetetlen!" Hányszor szégyenítette meg Isten a kishitűségünket? Rá tudunk-e lépni a hit útjára, mint Jairus? Jézushoz soha nem mehetünk későn. Sokszor a hit útja ez: Hinni, mindennek ellenére. Jézus ezért kérdezte meg az embereket nehéz helyzetükben: Hiszed-e ezt?

Máté vámszedő volt, ezért a zsidók szemében gyűlölt ember. A legtöbb tanítvány halász volt, kevés gyakorlatuk volt abban, hogy szavaikat leírják. Máté viszont foglalkozásánál fogva írástudó ember volt. Evangéliumát a zsidók számára írta. Vele az volt a célja, hogy a zsidóknak megmutassa: Jézus az Ószövetség által megígért Messiás. Ezért fordul elő sokszor az evangéliumában az az indoklás? Hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak." Jézus életének az eseményeiben Máté a próféciák beteljesedését látta. A zsidók megtérése különösen kedves volt számára. Amikor Jézus kiküldte a tizenkét tanítványt, ezt mondta nékik? Pogányok útjára ne menjetek." De az üdvösség nemcsak az övék. Szintén Máté mondja: Sokan jönnek keletről és nyugatról és Isten országában letelepednek. Az evangéliumot az egész világnak prédikálnia kell? Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket." Evangéliumának központi gondolata az, hogy Jézus a Dávid fia. A jeruzsálemi bevonuláskor Őt mint a Dávid fiát magasztalják. Jézus a Dávid születésének helyén született. Ugyanakkor Ábrahám fia. Jézus családfáját Ábrahámig vezeti vissza. Máté evangéliuma elsőrenden tanító evangélium. Máté az első gyűjtője Jézus tanításának, melyet tárgy szerint csoportosít. Öt beszédgyűjteményt találunk nála. Uralkodó gondolata: Jézus királysága. Jézus visszajövetelével többet foglalkozik, mint a többi evangélium együtt.

Ez a Szentírásban a legszomorúbb kérés. Kérik Jézust, hogy menjen el. Azért jött hozzájuk, hogy gazdag áldásokat hozzon. Keze tele volt Isten ajándékaival. Egy ördögtől megszállottat gyógyít meg. És több jót is tett volna, ha maradhat. Mégis miért küldték el? Azért, mert összeütközésbe került érdekeikkel. Ilyen Krisztusra nincsen szükségük. Csak akkor vállalnák, ha a világban kiszolgálná őket, a jelenlétéből előnyük származna. És Jézus elment. Ő nem marad ott, ahonnan elküldik. De ott marad, ahol marasztalják, mint az emmausi tanítványok: Uram! Maradj velünk! Ennek a történetnek van egy nagy tanúsága: Jézus mellet nem lehet közömbösnek maradni. Ahol Ő jelen van, ott dönteni kell. Vagy engedelmes leszek, vagy engedetlen. És ha az leszek, akkor nem érzem jól magam a közelében. Jézus taszítólag hathat az engedetlen életekre. A Sátán egyik jellemző vonása: a jótól fél. És mivel fél, támadja a jót, kitér előle. Életem nagy kérdése: Hogyan érzem magam Jézus mellett? Úgy, mint a tanítványok a megdicsőülés hegyén: Uram, jó nekünk melletted lennünk! Vagy pedig, mint az ördöngös a templomban: Azért jöttél, hogy gyötörj engem?

Jézus úgy írja le magát, mint otthontalant. Nincs lakása, ahol éjszaka kipihenhetné magát. Ezt a tényt olyan valakivel közölte, aki Őt követni akarta. Nem félt attól, hogy ezzel a követni akaró lelkesedését végképpen lelohasztja? Követésére nem akar senkit kényszeríteni. Ő még azt sem kapja meg, amit a rókák és az ég madarai megkapnak. De emiatt Jézus nem panaszkodik és így azt, aki Őt követni akarja, Jézus életmódja nem riaszthatja el. Ezzel a közléssel próbára akarja tenni a jelentkezőt: Tudja-e követni akkor is, ha a világban nem kap érte semmit? Nem jól értenénk Jézust, ha az Igéből azt a következtetést vonnánk le, hogy az Őt követőknek ebben a világban semmi igényük nem lehet. Még egy hely sem, ahol nyugovóra hajthatnák a fejüket. Az Ő követésével nem ér bennünket veszteség, az Ő gazdag élete kárpótol mindenért. És a tanítvány gazdag lehet akkor is, ha a világban semmit nem mondhat a magáénak, hiszen a leggazdagabb életnek nem volt fejét hová lehajtania. Tud örvendezni, szolgálni, érezheti magát gazdagnak is, aki ebben a világban szegény marad. Elmondhatja Pállal? Nincs semmim és van mindenem."

Jézus a sok munkában annyira elfáradt, hogy a vihar tombolása sem tudta felébreszteni. Ez is azt mutatja, hogy a mi törékeny emberi voltunkat felvette magára. A tanítványok látásában hiba volt. A vihart látták Jézus nélkül és így azt erősebbnek látták Jézusnál. Elfelejtették, hogy Ő nemcsak a szolgai formában eljött ember Fia, hanem a viharokon győzedelmeskedő Isten Fia. Hitünk gyengesége látásunkat rontja meg, amikor Jézust nem olyannak látjuk, mint amilyen. Életünk próbatételeiben gyakran eltűnik a szemünk elől és néha úgy látjuk, hogy nem képes segíteni rajtunk. Nyomorúságunk, hogy életünk próbatételeit Jézus nélkül akarjuk elfogadni. A tanítványok még egyet felejtettek el: A hajó nem süllyedhet el, ha Jézus benne van. Egyetlen menedékünk, hogy ott van mellettünk. És Jézust fel lehet ébreszteni. A vihar nem ébresztette fel, de a tanítványok kérése igen. A legnehezebb helyzetünkben is meghallja a kereső, zörgető imádságot. Boldogok, akik mindent Jézussal együtt látnak és akik mindent Jézussal együtt elfogadnak.

Az Igében van egy szó, melyet különösen a szívünkre kell vennünk: előbb. A tanítványnak jelentkező szeretné Jézust követni, de nem most, hanem később. Nem türelmetlen Jézus, hogy nem elégszik meg ezzel a halogatással? Hát nem jobb későn, mint soha? Nem! Jézus ismeri az emberi szívet: aki később akarja követni, az soha nem fogja. A jelentkező az atyja halálát teszi Jézus követése elé. Jézus követői azonban csak akkor tudunk lenni, ha életünkben Ő mindent megelőz. Elveszítjük Őt, ha valakit, vagy valamit eléje teszünk. Megtörténhet azonban az is, hogy megadja számunkra, amit kérünk, ha Őt tesszük az első helyre. Ha számunkra Ő a legfőbb, legjobb, akkor megadja a jót. Ha először keressük a mennyek országát, megadja a földit is. Hogyan állunk az életünkben a halogatással? Van a kísértőnek egy egy ravasz módszere: Meg kell térni, de nem ma, hanem holnap. És hányan nem térnek meg, akik holnap akartak megtérni. A halogatás legfőbb oka: jobban szeretem a világot, mint Őt, akit csak pótléknak akarok befogadni világi életem mellé. Aki Őt tartja a legjobbnak, a legszükségesebbnek, az soha nem teszi Őt a második helyre.