Jézust szolgálatának évei alatt legtöbbször az emberek között találjuk. Ő a nép nagy barátja, a nép embere. Választott magának tanítványokat, de szolgálata túlnőtt azokon, akik hittek Őbenne. Szeretetét nem a hit feltétele alatt gyakorolta, hanem a szeretet feltétlenségében. Ezért tette a nép ügyét a maga ügyévé. A nép is Jézus mellé állt. Természetesen a maga módján. Hogy Jézussal tartott, azt jelentette, hogy Jézusban a maga emberét látta. Összefut, ahol Jézust meglátja. Olvassuk, hogy az emberek körülötte egymást taposták. Olykor csak a hajóból tudja őket tanítani. A főpapok nem mertek Jézushoz nyúlni a nép miatt. Úgy látszik az első pillatatban, mintha a nép az evangéliumi történeteknek csak a háttere lenne, de nem így van. Jézus a népet magához hívja, tanítja, kenyeret ad neki és gyógyítja. Feltűnő az is, hogy a farizeusokat és az írástudókat, a tanítványokat annyiszor megfeddi, de a népet soha. A nép nem hitt benne, a nép nem a tanítványok. Mire tanít minket Jézus? Az Őt követő ember szolgálja azokat, akik között él. Aki Krisztus követésében él, az a másik emberért való ember. Azokért is él, azok javára is él, akik nem hisznek. Hányszor korlátozzuk azokra a szeretetünket, akik gyülekezetünkben hitben testvéreink!