Nem volt senki Jairus környezetében, aki ne mondta volna neki, amikor Jézushoz elindult: Késő! Ne fáraszd magad, leányod meghalt. De Jairus hitte a hihetetlent: Jézus tud segíteni! Milyen nagy hit! Csak kezét tegye a halott leányra és az ismét élni fog. Meddig ér el a hitünk? Csak addig, amíg az értelmünk? Nem törik össze ott, amikor valami emberileg lehetetlennek látszik? Tudok-e hinni akkor, amikor úgy látszik, hogy emberileg nincs remény? Csak addig tudok a betegért imádkozni, míg az orvos szerint is van gyógyulás? Mennyiszer mérjük az Ő erejét a mi lehetőségeinkhez! Nem ez töri össze a hitünket? Nem fogadjuk el az ének szavát: Az Ur csodásan működik, de útja rejtve van. A hit útja Mária bizonyságtételével kezdődik? Istennél semmi sem lehetetlen!" Hányszor szégyenítette meg Isten a kishitűségünket? Rá tudunk-e lépni a hit útjára, mint Jairus? Jézushoz soha nem mehetünk későn. Sokszor a hit útja ez: Hinni, mindennek ellenére. Jézus ezért kérdezte meg az embereket nehéz helyzetükben: Hiszed-e ezt?