Ez a Szentírásban a legszomorúbb kérés. Kérik Jézust, hogy menjen el. Azért jött hozzájuk, hogy gazdag áldásokat hozzon. Keze tele volt Isten ajándékaival. Egy ördögtől megszállottat gyógyít meg. És több jót is tett volna, ha maradhat. Mégis miért küldték el? Azért, mert összeütközésbe került érdekeikkel. Ilyen Krisztusra nincsen szükségük. Csak akkor vállalnák, ha a világban kiszolgálná őket, a jelenlétéből előnyük származna. És Jézus elment. Ő nem marad ott, ahonnan elküldik. De ott marad, ahol marasztalják, mint az emmausi tanítványok: Uram! Maradj velünk! Ennek a történetnek van egy nagy tanúsága: Jézus mellet nem lehet közömbösnek maradni. Ahol Ő jelen van, ott dönteni kell. Vagy engedelmes leszek, vagy engedetlen. És ha az leszek, akkor nem érzem jól magam a közelében. Jézus taszítólag hathat az engedetlen életekre. A Sátán egyik jellemző vonása: a jótól fél. És mivel fél, támadja a jót, kitér előle. Életem nagy kérdése: Hogyan érzem magam Jézus mellett? Úgy, mint a tanítványok a megdicsőülés hegyén: Uram, jó nekünk melletted lennünk! Vagy pedig, mint az ördöngös a templomban: Azért jöttél, hogy gyötörj engem?