Sarkadi Nagy Pál Dr.

Jézus, feltámadása után, a mennyei dicsőséget árasztotta magából. Ekkor már nem a szolgai formában volt közöttünk. Ennek a bizonysága az is, hogy amikor az asszonyok visszatértek a sírtól és találkoztak vele, imádták Őt. Amikor a tanítványai Galileában találkoznak Vele, imádó hódolattal leborulnak előtte. Igy borul le előtte Tamás is, amikor azt mondta néki: Én Uram és én Istenem! Az előbbi történéseknek nem abban van-e a magyarázata, hogy Jézusról feltámadása után sugárzott a mennyei dicsőség? A három évi szolgálata alatt nem olvasunk róla ilyet. Nem a dicsőség sugárzásából érthetjük-e meg azt, hogy többször nem ismerték fel? Sem az emmanusi tanítványok, sem Mária Magdaléna nem ismeri fel. A tanítványok a tó partján sem voltak meggyőződve arról, hogy az Urat látták. Galileában is egyesek hittek, mások kételkedtek. Az evangéliumok értesítenek arról, hogy feltámadása után független a tértől és időtől. Jön és megy oda, ahova akar. Emmausban eltűnik a tanítványok szeme elől. A feltámadott Ur velem lehet mindenütt és mindenkor az életem eseményeiben. Vele lehet gyülekezetével, hiszen tanítványainak ezt mondotta: Imé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Miért Tamás hiányzott a tizenegy tanítvány közül, miért nem más? Amikor Jézust a számára akkor már életveszélyt rejtő Bethániába hívták, Tamás azt mondta a többi tanítványnak: Menjünk el mi is és haljunk meg vele! Azért hiányzott éppen ő, mert ő nem fél. Ha nem tudott meghalni Jézussal, meg akar halni utána. És amikor meghallja a tíz tanítvány örömét a feltámadásról, nem akarta elhinni. Tíz tanítvány prédikált egy embernek, aki az igehirdetésre hitetlen maradt. Jézus tudott erről a kételkedésről. És másodszor nyolcadnapra a tanítványok között Tamásért jelenik meg. Mi győzte le Tamás kételkedését? Nem a sebek érintése, hiszen a sebeket nem érintette meg, hanem Jézusnak a szeretete, aki mindent tudott, ami egy héttel előbb történt és aki most elsősorban érte jött el. Tamás lett a húsvét legnagyobb bizonysága, mert ő volt az első húsvét legnagyobb kételkedője. Amíg Péter azt mondta Jézusról, hogy Ő az I5ten Fia, Tamás elmondja a Róla szóló legnagyobb bizonyságtételt: Én Uram és Istenem! De Tamás útját mi már nem követhetjük, neki megadatott, hogy lássa a feltámadottat. Jézus azonban a jövő felé nézve azt mondta néki: Mivel hogy láttál engem, Tamás, és hittél, boldogok, akik nem látnak és hisznek. Mi már ezek közé tartozunk. Hitben járunk, nem látásban. De ebben a hitben ma éppen úgy lehet győzedelmeskedni, mint Tamás győzedelmeskedett.

Valószínű, hogy a tanítványok azon a helyen jöttek össze húsvét estéjén, ahol az utolsó vacsorát tartották. Azt olvassuk, hogy félve jöttek össze, pedig a feltámadás már megtörtént. Az első húsvéti gyülekezet kezdetben még félő gyülekezet. A húsvét ellenére még nem húsvéti emberek, és nem is lettek volna azok, ha a Feltámadott meg nem győzi őket arról, hogy él. A feltámadás hitére nem juthatok el a magam erejéből. Az élő Krisztus vezet át a halálból az életre. És akiket átvezet, azoknak békességük van. Van-e ez a békességem? Nem olyan az életem húsvét után is, mintha húsvét nem lett volna? Az evangéliumok Jézus feltámadását mint tényt, eseményt ábrázolják, mely nemcsak egy magasabb lelki módon történt. Az üres sír, a szomorú húsvéti asszonyok, az élő Jézussal való találkozás mind erről az eseményről beszélnek. Az Ige nem értesít bennünket a feltámadás mikéntjéről. A kíváncsi kérdések válasz nélkül maradnak. A titkok az Uréi. A tanítványok bezárkóztak és Jézus a zárt ajtókon keresztül eljön hozzájuk. Hány emberhez eljött azóta is, zárt ajtókon" keresztül. A feltámadott Ur le tudja győzni az akadályokat és el tud jönni hozzám úgy, hogy nem is gondolom.

Húsvét hajnalán hangzott el a kérdés Mária Magdaléna felé. Először a feltámadást hirdető angyal kérdezett, másodszor maga a feltámadott Ur. Olyan nagy és új volt a feltámadás ajándéka, hogy nem csoda, ha lépésről lépésre érkezett el bizonyossága az ember szívéhez. Igénk a feltámadott Ur első beszélgetését adja elénk. Ebben azt a tanítást kapjuk, hogy húsvétja nem annak van, aki elhitte a feltámadás tényét, hanem annak, akinek olyan valóság a feltámadott Jézus élete, mint egy ismerős emberrel való találkozás. Mária akkor ismeri meg Jézust, amikor az néven szólítja, mert a jó pásztor ismeri az övéit annyira, hogy a nevüket is tudja. Ez a beszélgetés arra is tanít, hogy a feltámadás a legszemélyesebb ügye az embernek. Amikor hitemmel megérzem, hogy nekem támadott fel és néven szólít engem, akkor lett a feltámadás számomra valóssággá. Amikor Mária a feltámadott Jézust meg akarja érinteni, Jézus megtiltja neki. Miért tette ezt? Arra akar tanítani vele, hogy feltámadásával nem a régi életbe tért vissza, hanem már a megdicsőült lelki testben él. Részese a mennyei világ dicsőségének. A feltámadott Ur az övéivel közösségben élő Ur. Egy az Atyjuk, egy az életük. Igy mondja Máriának? Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti [5tenetekhez." ?

Az első húsvét reggele bizonyságtétellel kezdődik a feltámadásról. Ezek közé tartozik az is, hogy a két tanítvány hallván az örvendetes hírt, fut a sírhoz. Különös ez a sietség, jelképesen sokat tanulhatunk belőle. Életünk legsürgősebb, legfontosabb tudnivalója, hogy húsvét reggelén üres lett a sír, mert Jézus feltámadt. Ezt az örömhírt nem lehet elég sürgősen megtudni, nem lehet elég sürgősen meghallani. Miért? Mert a feltámadás hitében folytatott élet a gazdag keresztyén élet. Hát nem annál gazdagabb egy élet, minél több időt tölt ebben a hitben? És aki bizonyosságra jutott a feltámadás felől, adja hírét tovább másoknak. Növekedik-e általam a feltámadásban hívők száma? A feltámadás ne legyen csak egyéni életem ügye! A két futó tanítvány közül az egyik megelőzte a másikat és előbb ért a sírhoz. Vannak, akik a húsvéti hitre előbb jutnak el, mások később. Különböző időben vagy különböző akadályokat legyőzve. A, másik" tanítvány, akinek a neve nincs megemlítve, valószínűleg János volt. Később ő vallja levelében? Tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, mely megjelent nékünk." A két tanítványt végsősoron nem az üres sír, hanem a Feltámadottal való találkozás győzte meg a feltámadásról. Ma is így van. Más dolog elhinni, hogy feltámadt Jézus, és más dolog vele élni a Feltámadottal.

Nagypéntekkel a Jézus története a végéhez ért. Emberileg már semmit sem lehetett várni. A kereszt kifejezte a teljes reménytelenséget. A világ történelme tovább folytatódott volna ugyan, de reménység nélkül. És ekkor egy titkos tanítvány, Arimáthiai József a színtérre lépett. Isten a Jézus temetésére benne kiválasztott egy embert. Tekintélyes ember volt, be tudott jutni olyan helyekre, ahová mások nem tudtak, így Pilátushoz is. Gazdag ember volt, fizetni is tudott, ha szükséges volt. Istennek sok útja van és megteheti, hogy célja kivitelezésében szolgálatba állítja a tekintélyt és a pénzt. Jézus földi életében nem igényelt a maga számára semmit. De a halott Krisztusnak már igényei vannak. Nikodémus száz font kenetet ad teste bebalzsamozására. Királyi adag. Jézust királyként temetik el. A megváltást elvégezte. Milyen előkelő temetési munkásai vannak! A Nagytanács két tagja. Holttestét a legfinomabb vászonba göngyölik, amilyent életében soha nem viselt. A halottnak sír is kell. József odaadja neki az újonnan épített sírt a Jeruzsálemi temetőben. Ez a sír a legszebb. Nem volt véletlen az sem, hogy a sírjához római katonákat rendeltek. A hit szemével nézve: Róma mintegy díszőrséget állít a király sírjához. Húsvétkor angyal váltja fel őket. Micsoda őrségváltás.

Krisztus halálát csodálatos jelek követték. Az Atya úgy akarta, hogy a teremtett világ beszéljen akkor, amikor az emberi bizonyságtevők elnémulnak. Mert Ő nem hagyta magát prédikátorok nélkül. Ha akarja a köveket is meg tudja szólaltatni. A templom kárpitja kettéhasadt. Ez a csoda Jézus halála után történt. Kettéhasadása azt jelenti, hogy az út szabad az Atyához mindenki számára. A kárpit ugyanis a szent helyet takarta el, ahová egyedül a főpap mehetett be. A régi kárpit helyett Krisztus lett az új kárpit, mert az Ige Őt kárpitnak nevezi. Jézus halála ilyen ható történés, az életet tovább vivő történés. Amikor a kereszten Isten a legtehetetlenebbnek látszik, Fia halálakor már győzedelmesen erős. És megrendült a föld. Az egész teremtett világ Krisztussal érez és vele szenved. Karácsonykor a csillagokban örül, most halálakor a föld megrendülésben szenved. Amikor visszajön, nemcsak a föld rendül meg, hanem az ég is, a Nap elsötétedik, a csillagok lehullnak, az egek erősségei megrendülnek. És a sírok megnyíltak. Ez azt jelentette, hogy halála már munkálta az örök életet. Ha a jelek prédikálnak, hogyan lehetnék én néma?

Annak, aki a világon a legnagyobb ajándékot adta az embernek, semmije sem volt a kereszten. Úgy öltözött, mint a palesztinai paraszt ember. Néhány ruhadarabja volt: fejkendő, egy óv, egy pár saru, egy alsóruha és egy köpeny. A katonák, akik a kereszt alatt voltak, megosztoztak a ruhadarabokon. A prófécia beteljesedett: Megosztoztak ruháimon és köntösömre sorsot vetettek. Milyen közönséges az ember! A Krisztus keresztje alatt örül egy ruhadarabnak! Ez az osztozkodás megmutatta a világnak, hogy a bűn ilyen keménnyé teheti az emberi szívet. De ott van a kereszt alatt az egyház képviselete. Mit tesznek ezek az emberek? Csúfolják Jézust, nem hagyják nyugodtan meghalni. Az Ábrahám népe csúfol egy haldoklót. A kereszt alatt Isten választott népének vaksága a legnagyobbra nő. De vannak a kereszt alatt néhányan az övéi közül is, azok, akik szerették és elkísérték a keresztfáig. Ők képviselik az első gyülekezetet a kereszt alatt. Három csoport van a kereszt alatt. Az első az osztozkodó katonáké, akik a közönyösöket képviselték. A második csoport az ellenségé. A harmadik a Krisztust követők csoportja. Melyik csoportba tartozom? Mert a három közül valamelyikbe mindenki tartozik.

A csúfolók ebben a kijelentésben Jézus életének a legigazibb jellemzését adják anélkül, hogy ezt tudnák. Bizonyságtétel ez a mellett, hogy az Isten kijelentése a kereszt alatt is hangzik. Jézusélete a másokért való élet mintaképe volt. Számunkra különösképpen tanulságos, hogy az Újszövetség semmit nem tud Jézus magánéletéről. Amit az Atyától kap, azt sem magáénak tartja meg, hanem az ember javára való szolgálatért fogadja el. Hitelesen írja le róla Pál: Gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy szegénysége által meggazdagodjunk. Ő a másik emberért való irgalmas samaritánus, Ő nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másoknak. A csúfolódók kijelentésén egy kis kiigazítást kell tennünk. Ők ezt mondták? Nem tudta magát megtartani." Mi ezt mondjuk? Nem akarta magát megtartani." A keresztről azért nem szállt le, mert másokat akart megtartani és nem saját magát. Ha a földbe esett gabonamag el nem hai, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem — mondja János evangélista. Az Ő keresztje engemet is megtart és megtarthat mindenkit, akik el tudják mondani Pállal? Nekem ne legyen másban dicsekedésem, csak a Jézus Krisztus keresztjében."

A Golgothán hat óráig világos volt. Volt elég idő arra, hogy az ellenség láthassa Jézus nagy szenvedését. A háromórás sötétség kibeszélhetetlen csoda. Sem azelőtt, sem azután nem látott ilyet a világ. Aki meg tudta tenni, hogy legyen nappal és éjszaka, hogyan ne tudná megtenni, hogy legyen három-órás sötétség! Ez a sötétség elnémított minden lármát, a tömeg csúfolódását. A legalkalmasabb eszköz volt arra, hogy a szenvedőt mint egy függönnyel eltakarja a gonosz szemek elől. Valójában nagy jótétemény volt Jézusnak. A nagy szenvedésekben Jézus egyedül lehetett az Atyával. És a sötétségtől elborítva mond el a kereszten elhangzott hét szava közül egyet, a legfájdalmasabbat? Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" A sötétség azt is jelentette, hogy Jézus szenvedése nagy titok volt, amelybe emberi értelemmel nem tudunk betekinteni. Itt is érvényes a Mózesnek mondott Ige: Oldd le saruidat lábaidról. Mivel a sötétség a Szentírásban a gonosznak a jelképe, a három-órás sötétség azt jelenti, hogy a gonosz a legerősebb a Krisztus kereszthalálánál volt. Ezért mondta Jézus: Ez a ti órátok, a sötétség hatalma. A kereszt csatatér volt, melyen Krisztus küzdött a sötétség hatalmával. De Krisztus győzött és három óra múlva világos lett.