Sarkadi Nagy Pál Dr.

Az első lépést felénk mindig Isten teszi meg, de a második lépést már nekünk kell megtenni. Isten tetteiből az következik, hogy félre kell életünkben tenni azt, amit Isten gyűlöl és megítél. Az ígéret nemcsak megörvendeztet, hanem meg is tisztít. Nemcsak egy boldog érzés a szívünkben a kegyelem hirdetése, hanem amikor a figyelmünket Isten tettére irányítja, ugyanakkor az emberi is tettre indítja. Az ember semmit nem tehet azért, hogy Isten országa elérkezzék. Isten országát Isten hozza el. De azért hozza el, hogy az ember megtérjen és eltűnjék az életéből az, ami Isten akaratának ellene áll. A megbocsátást az ember nem azért fogadja el, hogy továbbra is a rosszat tegye, hanem, hogy ne tegye. Hogy hagyja el a bűnt, vesse el azt, amit az Isten elvet. Isten országa Isten munkája és nem lesz az ember országává, aki tovább is a maga ura marad és tovább is a bűnben él. A kegyelemnek az ember részéről nincsenek feltételei,. de vannak következményei. Eljött az Istennek országa. Meg kell térni. Ez az Isten országának eljövetelében az ítélet. Eljött az Istennek országa, meg lehet térni. Ez Isten országa eljövetelében a kegyelem. Az ember az Isten nagy ajándékát nem felejtheti el és nem teheti olcsóvá.

Keresztelő János nem a szeretet embere volt, hanem az igazságé. Feladata nem az volt, hogy Istent, mint Atyát mutassa meg.. Úgy hirdette Őt, mint szent és igaz Istent. Miben különbözött Jézustól Keresztelő János? Tanulságos a két szolgálatot egymás mellé állítani. Keresztelő János így kezdte igehirdetését: Mérges kígyónak fajzatjai. Jézus így: Az Urnak Lelke van énrajtam, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. János paranccsal kezdte. Jézus a kegyelem felajánlásával. János az eljövendő haragról beszél. Jézus az Isten országának eljöveteléről. János vízzel keresztelt a Jordánban, melyből rövidesen kijöhetett a megkeresztelt. Jézus Lélekkel, amely vele maradt az emberrel. János gyülekezete rövid idő után eltűnt a történelemben. A Jézusé él örökké. János felrázott, Jézus a Szentlélekkel gazdaggá tett. Meg merte feddni a bűnt kíméletlenül mindenkiben, még a királyban is. A bűn bűn, a rossz rossz, a legnagyobban is, a legkisebben is. Nem számít, hogy királyi bársony takarja el. János csakugyan bizonyságot tett a világosságról. És ez a bizonyságtétel felrázta a puszta gyülekezetét. János igehirdetése hallatán nem lehetett közönyösnek maradni. Dönteni kellett az igazság mellett, vagy ellene.

János nem csatlakozott valamelyik párthoz, sem a farizeusokhoz, sem a sadduceusokhoz, sem az essenusokhoz. Hogyan csatlakozott volna a farizeusokhoz, akiknek a vallásossága a szertartások pontos megtartásában merült ki? A sadduceusokhoz, akiknek a kegyessége csupán értelmi rendszerben alakult ki, együttműködve a megszálló hatalommal saját érdekükben? Hogyan csatlakozott volna az esseneusokhoz, akik az élettől visszavonultak, megvetve a körülöttük lévő világot? Ami a Keresztelő János lelkét égette és amire egész életét rátette: Isten országának eljövetele. Azon emberek közé tartozott, akik szemében Isten akaratának a cselekvése volt a legdrágább a világon. A pusztában lakott. Ez a puszta nem egy szikladarabokkal, homokkal teli sivatag volt, hanem vad, lakatlan, erdős vidék. Elvonultan élt harminc éves koráig. amíg megjelent Isten népe előtt. Ennyi ideig készült egy Vannak életek, akiket Isten arra teremtett, hogy a láthatatlan világba gyökerezzenek. Hasonlóak a szikla csúcsán nőtt fához, mely a táplálékát sokkal inkább a levegőből kapja, mint a földből. Elhangzott Keresztelő János felé a nagy kérdés: Mit mondasz magad felől? A kérdésre úgy felel, hogy személye szinte eltűnik Krisztus mellett, a Krisztus szolgálata mellett., Aki utánam jő, erősebb nálamnál. Előttem lett, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának szíját megoldjam." Milyen hatalmas bizonyságtétel!

Keresztelő János nem önálló alakja az Újszövetségnek. Egészen és teljesen Krisztushoz tartozik. Csak azért jött hogy az Ő világosságát felfogja és tovább árassza mások felé. Egészen Krisztustól függ, egészen ember és egészen bűnös. Csak szolgál. Összefoglalása az Ószövetség ígéreteinek és annak, ami utána következik, az apostolok és az evangélisták alakjában, a Jézus Krisztusban történt kijelentésben. Keresztelő János próféta és apostol egy személyben. Mint próféta és apostol tartozik Krisztushoz. Lukács evangéliumának a kezdetét nem lehet két részre osztani. Egy elsőre, mely Jánosról, és egy másodikra, mely Krisztusról szólna, hanem mindkét fejezetében egészen és teljesen Krisztus születéséről van szó. És a Jézus születéséhez tartozik hozzá Keresztelő János születése. Azt mondja az Ige Keresztelő Jánosról, hogy, nagy lesz az Ur előtt". Nem az ő jó tulajdonságai miatt. Nincs semmivel sem dicsekednie, nagysága egészen abban van, ami rábízatott, mint tanítványra a feladat, a hordárra a teher, a szolgára a parancs. Ez a feladat teszi őt naggyá. Mivel Isten ezt a feladatot bízta reá, ezért örülnek a Keresztelő János születésén. Feltűnő Keresztelő János alakjában, hogy milyen alázatos tudott lenni ez a nagy ember. Tudott lenni a nagy mellett kicsi, az úr mellett szolga, a király mellett hírvivő, és maga mondta ki életének értelmét: Annak növekednie kell, nekem pedig alászállnom.,

Alighogy elkezdte munkáját, máris meghalt. Küldetéséhez hű volt mindhalálig. A világban volt, de nem a világból való volt. Munkájára a puszta egyedüliségében készült fel. Ő mert Istennel egyedül lenni, mert életét Istenben találta meg. És a földön belélegezte a mennynek levegőjét. Tápláléka sáska és erdei méz volt. Ruhája teveszőrből készült. Milyen egyszerű élet! Amilyen egyszerű volt az élete, olyan egyszerű volt a hitvallása: Térjetek meg, mert jön az ítélet. A legnagyobb igazságok mindig egyszerűek. Tanulságos számunkra, hogy magát szónak mondja. A szó kifejezése a belső gondolatnak. Így nem a maga gondolatát mondja el, hanem azt, amit Isten rábízott. Négy évszázada elhalkult Jézus népe körében a prófétai szó és most általa megszólalt. Mi volt igehirdetésének lényege? A megváltozott világ az újjászületett életek által jön létre. De Jánosig nem volt senki, aki ezt kifejezte volna. Amire az embernek szüksége van, nem egy külső reform, nem egy pontosan megfogalmazott hitvallás, hanem a szívnek a megváltoztatása, a megtérés. Keresztelő János ki tudta mondani az igazságot a kellő időben, a kellő módon. Ez volt a titka óriási sikerének. Jöttek hozzá a farizeusok magukkal megelégedve. És így mi dolguk lett volna a megtéréssel? A A sadduceusok egészen a jelennek éltek. Mit törődtek volna a jövővel? De mégis eljöttek: Te, a láthatatlan világ prófétája, mit tudsz mondani nekünk?

Mária arról énekel, hogy Jézus táplálja az éhezőket, de azokat, akik nem éheznek, üresen bocsátja el. A prófécia beteljesedett. Hányan mentek el Jézus mellől a történelem folyamán üresen úgy, hogy teljességéből nem vittek magukkal semmit! Egyszer egy gazdag asszony gyógyulás céljából felkereste a világ legszebb üdülőhelyét. Elragadó leveleket küldött a csodálatos éghajlatról. Az elragadó környezetről. A nyárban élt, miközben otthon tél volt. De minden levelében közölte a szomorú hírt: Nincs étvágyam. És nemsokára jött az értesítés, hogy meghalt. Meghalt a nagy bőségben. Nem azért, mert nem volt ennivalója, hanem azért, mert nem volt étvágya. Ez történhet velünk is a bőséges lelki táplálék mellett. Isten gazdagon megteríti asztalát. Bőségesen ellát mindazzal, amire szükségünk van. Mégis éhesen maradhatunk. Nem azért, mert Isten megterített asztala üres, hanem azért, mert nem vagyunk éhesek. Az Isten az éhezőket táplálja és az éhezők jönnek el Tőle felerősödve, felfrissülve. Életem nagy kérdése: Hogyan jövök el Tőle? A farizeus üresen ment el, mert nem volt éhes, a publikánus megigazulva, gazdagon, mert szegényen ment Hozzá.

Jézusban Isten látogatta meg az embert. Nem olyan módon, mint amikor egy nagy ember egy szegény nyomorultat meglátogat. Ebben a látogatásban kifejezésre jut a nagy különbség, amely a látogató és a meglátogatott között fennáll. Aki Isten látogatásáról beszél, az irgalmasságáról beszél, mert az Ő látogatásának oka irgalmassága. Isten a legnagyobb látogatást, mely a földön történt, egy kisgyermek alakjában végezte el. Amikor Krisztus visszajön, a legnagyobb dicsőségben fog visszajönni. AZ első látogatás a legnagyobb szegénységben történt. A látogatásnak az a sajátossága, hogy mindig kezdő cselekmény. Aki látogat, felkeres minket, közelít hozzánk. Ebben a világban, szokás szerint, segítségért az alacsonyabb sorsú keresi fel a nagyobbat, az előkelőbbet. Isten a magasságból látogatja azokat, akik alacsony sorban élnek. Isten kijelentése nemcsak titkának rövid ideig való feltárása volt. Ő közöttünk lakozott. Közöttünk élt a betlehemi bölcsőtől az Arimáthiai József sírboltjáig. Az ember úgy találkozhatott Vele, mint egy másik emberrel. Földi életének fenntartására nem használt más eszközöket, mint mi. Úgy lakott közöttünk, mint egy ember. Szegénységben, a mindennapi élet gondjaiban.

Mária éneke prófécia az Eljövendőről. Elmondhatja, hogy milyen lesz az eljövendő Megváltó: hatalmas dolgokat fog cselekedni. Mennyire beteljesedett ez a prófécia! A testet öltött Megváltó csodákat tett, betegeket gyógyított, halottakat támasztott, lecsendesítette a háborgó tengert. És milyen hatalmas dolgokat cselekedett az egyes emberrel. Képessé tette Mátét, hogy otthagyja a vámszedőasztalt. A bűnös asszonyt új életre indította el. A latornak a kereszten kegyelmet adott. A gyáva Pétert átformálta és újra szolgálatba küldte. Mária után elmondhatta annyi ember: Nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas. Különös dolog, de mégis így van: Mária Jézus első tanítványa. Az már Jézus születése előtt. Egy anyában ábrázolta ki Isten a Megváltóhoz való viszonyt. Igy a születés előtörténetében olvasunk arról, hogy milyen legyen az eljövendő tanítvány. A tanítványság ezzel a hitvallással kezdődik: Jézus az én Megváltóm: Ő már Jézus születése előtt mondja azt, amit Péter a szolgálatba lépő Jézusról mond: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Mondja azt, amit Tamás mondott: Én Uram és én Istenem.

Számunkra csodálatos, hogy az áldott állapotban lévő Mária magasztaló éneket énekel. Éneke a hitnek az éneke. Abban az értelemben, hogy aki énekli, egészen abból él, ami neki megígértetett. Feltűnő az is, hogy a Megváltó neve ebben az énekben nem fordul elő. Isten tetteiről beszél. Az Ő tetteit magasztalja a történelemben. Mégis az eljövendő Messiás van a hátterében az énekének. A bűneset után megígértetett az asszony magva, aki a kígyó fejére tapos. Minden asszony reménykedhetett, hogy ő lesz a Megváltó anyja. És egy nap mennyei hírnök érkezik a názáreti szolgálóleányhoz és tudtára adja, hogy ő lesz az anyja a régen várt Szabadítónak. Milyen felmagasztalás! Nem csoda, hogy Mária ujjongva Örvendezni kezdett: Magasztalja az én lelkem az Urat! Az ember nem teheti Istent nagyobbá. Nem adhatunk neki semmit, ami Őt gazdagabbá teheti. Mit adhatna a gyertya fénye a Nap ragyogásához? De egyet tehetünk: Beszélhetünk Róla másoknak, hogy nagyobb legyen számunkra. A születendő Jézust Mária Megváltójának mondja. Isten az ő számára is szabadító Isten. Neki is szüksége van Megváltóra. A Megváltó elfogadásának sorrendjében ő az első, de a kegyelemben mindenkivel egyforma. Ő volt az egyetlen a világon, aki ezt mondta Jézusnak: Fiam és Megváltóm! Az utóbbit mondhatja mindenki. A kettőt együtt csak Mária.

Mária bizonyságtevő a bizonyságtevő emberek sorában. Vele kapcsolatban többről beszélhetünk, mint várakozásról és reménykedésről. Vele olyan történés kezdődik, amilyen eddig még nem volt a világon. Hogy ennek az eseménynek a színtere nem a jeruzsálemi templom, hanem egy egyszerű hajlék Názáretben, még inkább beszél a kegyelem rendkívüliségéről. Máriát az angyal üdvözölte: Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes. Isten választása nem az ő érdemei szerint történt, nem különös kegyessége miatt van boldognak nevezve, hanem azért, mert Isten különös világossága ráhullott és őt a kijelentés áldott eszközévé tette. Egy ajándékot fogad el, amikor hallja? az Ur van teveled". Emlékeztet Mária éneke az Anna énekére az Ószövetségben. Mindkét asszony Isten hatalmas dolgait dicséri. És az elfogadott jótétemény mindkét asszony számára nemcsak a sajátjuk lett, hanem Isten választott népének a jótéteménye is. Pái mondja egyik levelében? Szegények és sokakat gazdagítók". Máriáról is el lehet mondani, hogy az ő szegénysége által Isten sokakat gazdagított, az egész világot gazdagította.