Mária

Mária arról énekel, hogy Jézus táplálja az éhezőket, de azokat, akik nem éheznek, üresen bocsátja el. A prófécia beteljesedett. Hányan mentek el Jézus mellől a történelem folyamán üresen úgy, hogy teljességéből nem vittek magukkal semmit! Egyszer egy gazdag asszony gyógyulás céljából felkereste a világ legszebb üdülőhelyét. Elragadó leveleket küldött a csodálatos éghajlatról. Az elragadó környezetről. A nyárban élt, miközben otthon tél volt. De minden levelében közölte a szomorú hírt: Nincs étvágyam. És nemsokára jött az értesítés, hogy meghalt. Meghalt a nagy bőségben. Nem azért, mert nem volt ennivalója, hanem azért, mert nem volt étvágya. Ez történhet velünk is a bőséges lelki táplálék mellett. Isten gazdagon megteríti asztalát. Bőségesen ellát mindazzal, amire szükségünk van. Mégis éhesen maradhatunk. Nem azért, mert Isten megterített asztala üres, hanem azért, mert nem vagyunk éhesek. Az Isten az éhezőket táplálja és az éhezők jönnek el Tőle felerősödve, felfrissülve. Életem nagy kérdése: Hogyan jövök el Tőle? A farizeus üresen ment el, mert nem volt éhes, a publikánus megigazulva, gazdagon, mert szegényen ment Hozzá.

Jézusban Isten látogatta meg az embert. Nem olyan módon, mint amikor egy nagy ember egy szegény nyomorultat meglátogat. Ebben a látogatásban kifejezésre jut a nagy különbség, amely a látogató és a meglátogatott között fennáll. Aki Isten látogatásáról beszél, az irgalmasságáról beszél, mert az Ő látogatásának oka irgalmassága. Isten a legnagyobb látogatást, mely a földön történt, egy kisgyermek alakjában végezte el. Amikor Krisztus visszajön, a legnagyobb dicsőségben fog visszajönni. AZ első látogatás a legnagyobb szegénységben történt. A látogatásnak az a sajátossága, hogy mindig kezdő cselekmény. Aki látogat, felkeres minket, közelít hozzánk. Ebben a világban, szokás szerint, segítségért az alacsonyabb sorsú keresi fel a nagyobbat, az előkelőbbet. Isten a magasságból látogatja azokat, akik alacsony sorban élnek. Isten kijelentése nemcsak titkának rövid ideig való feltárása volt. Ő közöttünk lakozott. Közöttünk élt a betlehemi bölcsőtől az Arimáthiai József sírboltjáig. Az ember úgy találkozhatott Vele, mint egy másik emberrel. Földi életének fenntartására nem használt más eszközöket, mint mi. Úgy lakott közöttünk, mint egy ember. Szegénységben, a mindennapi élet gondjaiban.

Mária éneke prófécia az Eljövendőről. Elmondhatja, hogy milyen lesz az eljövendő Megváltó: hatalmas dolgokat fog cselekedni. Mennyire beteljesedett ez a prófécia! A testet öltött Megváltó csodákat tett, betegeket gyógyított, halottakat támasztott, lecsendesítette a háborgó tengert. És milyen hatalmas dolgokat cselekedett az egyes emberrel. Képessé tette Mátét, hogy otthagyja a vámszedőasztalt. A bűnös asszonyt új életre indította el. A latornak a kereszten kegyelmet adott. A gyáva Pétert átformálta és újra szolgálatba küldte. Mária után elmondhatta annyi ember: Nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas. Különös dolog, de mégis így van: Mária Jézus első tanítványa. Az már Jézus születése előtt. Egy anyában ábrázolta ki Isten a Megváltóhoz való viszonyt. Igy a születés előtörténetében olvasunk arról, hogy milyen legyen az eljövendő tanítvány. A tanítványság ezzel a hitvallással kezdődik: Jézus az én Megváltóm: Ő már Jézus születése előtt mondja azt, amit Péter a szolgálatba lépő Jézusról mond: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Mondja azt, amit Tamás mondott: Én Uram és én Istenem.

Számunkra csodálatos, hogy az áldott állapotban lévő Mária magasztaló éneket énekel. Éneke a hitnek az éneke. Abban az értelemben, hogy aki énekli, egészen abból él, ami neki megígértetett. Feltűnő az is, hogy a Megváltó neve ebben az énekben nem fordul elő. Isten tetteiről beszél. Az Ő tetteit magasztalja a történelemben. Mégis az eljövendő Messiás van a hátterében az énekének. A bűneset után megígértetett az asszony magva, aki a kígyó fejére tapos. Minden asszony reménykedhetett, hogy ő lesz a Megváltó anyja. És egy nap mennyei hírnök érkezik a názáreti szolgálóleányhoz és tudtára adja, hogy ő lesz az anyja a régen várt Szabadítónak. Milyen felmagasztalás! Nem csoda, hogy Mária ujjongva Örvendezni kezdett: Magasztalja az én lelkem az Urat! Az ember nem teheti Istent nagyobbá. Nem adhatunk neki semmit, ami Őt gazdagabbá teheti. Mit adhatna a gyertya fénye a Nap ragyogásához? De egyet tehetünk: Beszélhetünk Róla másoknak, hogy nagyobb legyen számunkra. A születendő Jézust Mária Megváltójának mondja. Isten az ő számára is szabadító Isten. Neki is szüksége van Megváltóra. A Megváltó elfogadásának sorrendjében ő az első, de a kegyelemben mindenkivel egyforma. Ő volt az egyetlen a világon, aki ezt mondta Jézusnak: Fiam és Megváltóm! Az utóbbit mondhatja mindenki. A kettőt együtt csak Mária.

Mária bizonyságtevő a bizonyságtevő emberek sorában. Vele kapcsolatban többről beszélhetünk, mint várakozásról és reménykedésről. Vele olyan történés kezdődik, amilyen eddig még nem volt a világon. Hogy ennek az eseménynek a színtere nem a jeruzsálemi templom, hanem egy egyszerű hajlék Názáretben, még inkább beszél a kegyelem rendkívüliségéről. Máriát az angyal üdvözölte: Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes. Isten választása nem az ő érdemei szerint történt, nem különös kegyessége miatt van boldognak nevezve, hanem azért, mert Isten különös világossága ráhullott és őt a kijelentés áldott eszközévé tette. Egy ajándékot fogad el, amikor hallja? az Ur van teveled". Emlékeztet Mária éneke az Anna énekére az Ószövetségben. Mindkét asszony Isten hatalmas dolgait dicséri. És az elfogadott jótétemény mindkét asszony számára nemcsak a sajátjuk lett, hanem Isten választott népének a jótéteménye is. Pái mondja egyik levelében? Szegények és sokakat gazdagítók". Máriáról is el lehet mondani, hogy az ő szegénysége által Isten sokakat gazdagított, az egész világot gazdagította.

Isten országa egészen hétköznapi módon jön el. Bele ágyazódik egyszerű földi történetekbe. Úgy, mint az elvetett mag a szántóföldbe. Egy asszony terhességével, a jászolbölcsővel jelent meg a földön. Arra a kérdésre, hogy Isten kegyelme miért éppen Máriát és nem mást választott erre a szolgálatra, csak egy feleletet adhatunk: Rátekintett szolgálóleányának alacsonyságára. Isten országának az építését Isten a mennyben tervezte el. A kegyelmet Ő készítette el és az ember csak elfogadhatja a kegyelmet. Krisztus testet öltését emberi értelemmel fel nem foghatjuk. Erre a titokra az angyal sem felelt. Titok számunkra, melyet csak azok fogadnak el, akiknek, van szemük a látásra", A csodálatos születés hitünk tárgya? Oldd le a te saruidat, mert a föld, melyen állasz, szent föld." Mária legmagasabban áll azok fölött, akik az Urat várták és elfogadták. Mégis neki is szüksége van kegyelemre, mert ő is úgy fogad el, mint bármelyik bűnös. Ezért neki is a hit útját kell járni. Hitben kell gondolkoznia, hitben kell cselekednie. Mert nincs emberfeletti ember. Mária sem volt az. Csak kegyelembe fogadott ember van

Két adventi ember van az Újszövetség elején: Mária és Keresztelő János. Nagy különbség van kettőjük között. De egyek abban, hogy mindegyikük a Megváltót várja, mindketten örülnek a Megváltónak. Mária énekkel magasztalja az Urat, János prédikál Róla. Ne tartsuk ezt véletlennek. Egy nő és egy férfi áll előttünk a várakozásban. Mária énekében nincs szó Jézusról. És különösképpen mégis Róla beszél. Amikor arról szól, hogy a múltban mit tett Isten, egyben arról is beszél, hogy Jézusban mit fog tenni. Mária énekét úgy értsük, mint próféciát. Ézsaiás próféta a szenvedő Urról jövendöl, Mária a megszületendő Megváltóról. Azt, aki a világ Megváltója lett, aki a történelemre nagyobb hatást tett, mint bárki más, egy egyszerű asszony hordta a szíve alatt. Mária olyan eszköze lett Istennek, mint rajta kívül senki más: Krisztus testet öltésének áldott eszköze. És ez az asszony a legszegényebb volt, mégis áldottnak nevezik az asszonyok között. Nem a maga érdeméért, hanem azért, mert Isten éppen őt választotta ki a megváltás eszközéül. Isten rátekintett szolgálóleányának alacsonyságára. Nem arra, ami volt, hanem éppen arra, ami nem volt. És Mária az Urnak a szolgálóleánya volt, születése előtt és születése után. Szolgálta Őt Bethlehemben, Názárethben és Fia szolgálatának évei alatt.