elégedettség

minden hiábavalóság addig, amíg csak „a nap alatt” van. Tehát amíg csak földi, csak véges, csak emberi horizontú, amíg csak emberi horizontja van a dolgoknak: a fáradozásnak, a szerelemnek, az örömnek, az élvezetnek, a gazdagságnak, a jólétnek, az egész életnek; amíg csak emberi horizontja van, addig az mind hiábavalóság, és mind a léleknek a gyötrelme.

Mintha ideállna elénk Salamon – nem a túlvilágról üzenne, hanem ezen a világon –, és mondaná nekünk, hogy: Emberek, nézzétek, nekem elhihetitek: Nincs semmi a nap alatt, se szép ház, se autó, se szerelmi kalandoknak a sokasága, se utazás, se gazdagság, se semmi, ami kielégíthetné az embernek a lelkét. Minden hiábavalóság, és minden a léleknek a gyötrelme, és higgyétek el nekem, nincs értelme az ilyen életnek.

És minél több a panasz, annál jobban kivonul az életből a férfi, és minél inkább kivonul a férfi, annál több az elégedetlenség és a panasz.

a zsémbes asszony legtöbbször nem a semmiből születik. Hanem éppen mindannak a hiányából, amiről eddig beszéltünk: helyén kezelt szexualitás, bensőséges barátság, közös teherhordozás… Lehet, hogy a férfi gubbaszt a tető szélén, önmagát sajnálva, de talán neki is köze van ehhez.

Világosan kell látnunk, testvérek, hogy az Ördög célja mindig az, hogy lehangolja az embert, mert akkor gyötörni kezdi önmagát és másokat, és akkor, ha hívő ember, használhatatlan lesz Isten számára. Lehangolt hegedűvel senki sem áll ki koncertezni.

Vannak emberek, akik szenvedni akarnak. Magukat sajnálni és sajnáltatni. Ők a mártírok, akik mindig vádolnak másokat, irigylik azokat, akiknek valami miatt jobban megy, és úgy akarnak bosszút állni rajtuk, hogy ők nem hajlandók örülni. Őket nem szerették eléggé, ők valami hátrányt szenvedtek, és ezt éreztetik a környezetükkel. És Istenre kivetítve: úgy gondolják, Isten megvont tőlük valamit, ezért adhat, amit akar, sok minden mást, annak ők nem örülnek. Azt megvonta, ami nekik kellene, és ők így állnak bosszút, hogy észre sem veszik a többi ajándékát. Következésképpen nem találják meg benne az örömöt sem. Valami kemény dac és gőg van ebben a magatartásban. Rendkívül megszegényíti magát az ilyen ember, és nagyon nehézzé teszi a környezetének a helyzetét, mert ezeknek az embereknek nem lehet örömet szerezni. Nem tehet a kedvükre valaki, ha a szívét kiteszi, akkor sem. Tulajdonképpen Isten ellen vétkeznek ők súlyosan.

Az egyik [ember] megtalálja, felfedezi az örömöt mindabban a jóban, amit az Úr, az ő Istene ad neki. Szóvá is teszi, megköszöni neki. Újra és újra elmondja, hogy megörülök annak, amit az Isten adott. A másik mindebből semmit sem lát, s azt mondja: megőrülök ebbe a sok nyomorúságba. Mi a különbség? Egyetlen ékezet? Az is, de ennél sokkal több.