Egyszer egy maratoni futóversenyt úgy rendeztek meg, hogy a stadionból futottak ki a versenyzők. Majd miután lefutották a negyven kilométert, még egy kört tettek a stadion körül, és utolsó pár száz méterre befutottak a stadionba, ott várta őket az ujjongó tömeg. A versenyző, aki győzelemre állt, sok-sok száz méterrel vezetett a többiek előtt, megérkezvén a stadionhoz, megfutotta körét, s a riporter is ujjongva mondta be: most fog beérkezni a stadionba az első helyen. De a mi versenyzőnk nem futott be a stadionba, hanem elfutott mellette és megtett még egy kört, Így mire újra a bejárathozoda ért, a többiek is megérkeztek és befutottak előtte a stadionba. A győztes jó hátul végzett. Nos, kedves testvérek, ilyesmire utal a felolvasott Ige, amelyben egy nagyon kemény kifejezés is hangzik. Azt olvastuk a hatodik versben: lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosodtak, megízlelvén a mennyei ajándékot, részeseivé lettek a Szentléleknek, megízlelték az Isten jó beszédét, a jövendő világ erőit és elestek, ismét megújuljanak megtérésre.
Lelkész