A zsidók legnagyobb ünnepe a páska-ünnep volt. Ezen az ünnepen emlékeztek meg az Egyiptomból való szabadulásra. Ez az ünnep április közepére esett és Jeruzsálemben ünnepelték. És elérkezett az első páska ünnep, melyet a gyermek Jézus Jeruzsálemben ünnepelt. Szüleivel útnak indult és egyszer csak Jeruzsálem képe megjelent Jézus szeme előtt. A tűző napfényben elé tárult a templom lenyűgöző szépsége. És csatlakozott Ő is a zarándnokokhoz. Énekelte a zarándokok énekét, melyet ősei évszázadok óta énekeltek: Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk az Ur házába." Jézus a legnagyobb várakozással ment Jeruzsálembe és ekkor történt életében a döntő fordulat. Ekkor érte a legnagyobb kiábrándulás. A bárányok feláldozása nem mutatta az emberek bűneik miatti töredelmes szívét. Bizonyára hallotta a tanult emberek vitáját, a bölcsek beszédét, de nem találta meg bennük az élő Istennel való kapcsolatot. Nem a szeretetről, a bűnbocsánatról beszéltek, hanem a törvény számtalan rendeléséről, melyeknek nagy terhét az emberek vállára rakták. Látta, hogy ezekben a tanításokban nem vezetett út az élő Istenhez. Jézus a legnagyobb várakozással jött Jeruzsálembe és tapasztalta, hogy a nép kegyessége teljesen elhibázott kegyesség volt. A bárányok vére semmit nem mondott az Atyáról. A korabeli zsidó vallásosság eltévesztette az utat. Az állatok levágása történt meg a szív odaszánása helyett.