Sarkadi Nagy Pál Dr.

Milyen mélyre szállt le Jézus értünk! És milyen kegyetlen volt hozzá az ember! Egy éjszakai vallatás után, a megkorbácsoltatás után még pihenni sem hagyták. Az ítélet és a keresztre feszítés közötti idő a csúfolással telik el. Hát nem titok, hogy az ember a legszentebbet kicsúfolhatja, azt, akinek angyalok szolgáltak? Csúfolta az ember azt, aki soha nem tett rosszat senkivel, hanem mindenkihez jó volt. Milyen nagy szeretet, amely ilyen megaláztatásnak aláveti magát. Azt olvastuk, hogy bekötötték a szemét. Aki mindent lát, megengedi, hogy ezt tegyék vele. Az ember annak a szemét köti be, akinek a szeme a Jelenések könyve szerint olyan, mint a tűzláng. És a haragnak még a szikrája sem volt a szemében. A világ legnagyobb ékesszólása semmi az Ő hallgatásához képest. Azt mondták róla, hogy soha ember nem beszélt úgy mint Ő, de el lehet mondani róla azt is. hogy soha ember nem hallgatott úgy, mint Ő. Milyen győzelmes hallgatás! A csúfolók nem tudták haragra indítani. És megbocsátó szeretetét az ember nem tudta kioltani. Nem érezte azt, amit a helyében éreztünk volna: Az ilyen emberekért nem érdemes meghalni. A gonosz nem tudta legyőzni a jót, a sötétség a világosságban fénylett. Ez Krisztus kicsúfolásának a bizonyságtétele.

Jézus megkötözve áll vádlói előtt és amikor ügye a legreménytelenebbnek látszik, beszél a második — dicsőséges — eljöveteléről. Mintha ezt mondta volna: Most ti ítéltek felettem, úgy állok előttetek, mint vádlott. De egyszer a szerep megcserélődik: ti fogtok előttem, mint bíró előtt állni. Most gyenge vagyok, de egyszer én leszek az erős. Eljövök az ég felhőiben ítélni élőket és holtakat. Az Ő dicsőségét el lehet homályosítani, meg lehet gyalázni. De ez nem akadályozza meg azt, hogy Jézus ügye diadalmasan előre ne menjen a vég felé. Ebben számunkra nagy tanítás van: Jézus ügyét akkor is, amikor emberileg nézve a legsiralmasabban áll. a végső győzelem fényében kell látni. Urunk is így látta. A meggyalázott egyszer dicsőséges lesz. Akit elítélnek, ítélni fog. Ő nemcsak az első, hanem az utolsó is. A keresztyén ember életét meghatározta Krisztus dicsőséges visszajövetele. Addig történhet annyi minden. Lehet népének útja nagyon nehéz és sötét. Nézhet ki Krisztus ügye annyiszor kilátástalannak, de a végső győzelem az Övé. Visszajövetelekor összegyűjti a választottakat. És akkor Ő lesz minden mindenekben.

Számunkra feltűnő, hogy a szenvedéstörténet mennyire leleplezi a benne résztvevőket. Lehetséges, hogy tanítványai hűségesek lettek volna s nem lett volna közöttük megtagadó vagy áruló tanítvány, ha Jézus nem az Atyától kijelölt úton megy. Annás és Kajafás hűséges ellátói lettek volna hivataluknak, ha nem találkoznak Jézussal. Ha nem találkozik a farizeusokkal, nem kerül napfényre vallásos életük belső romlottsága. Heródes Antipas is úgy látja el tisztét, mint bármelyik uralkodó, de Jézus élete leleplezi, Azt mondhatjuk, hogy a szenvedés-történet leleplez mindenkit. Az igazság mellet előjön a hamisság, a tisztaság előtt a bűn szennye. És Jézus életének a fényében lelepleződik a zsidó nép nagy tévedése. Ez a nép olyan Messiást várt, aki felkelést szervez Róma ellen és megszünteti az adófizetést. Milyen gonoszság, hogy amikor Jézus megérkezik, ők, mint a római hatalom barátai lesznek Jézus ellenségei. Igaza volt János bizonyságtételének: A világosság a sötétségben fénylett. Ebben a fényben minden látható volt. Minden lelepleződött. Jézus jelenlétében minden nyilvánvalóvá lesz. Ő mondta tanítványainak, amikor kiküldte őket: Nincs olyan rejtett dolog, ami ki ne tudódnék.

Jézus ügyében az intés a helytartó feleségétől jön, aki sokat szenvedett álmában miatta. Milyen különös! Amikor Jézus miatt nem szenved saját népe, szenved egy előkelő római asszony. Jézus megjövendölte: Ha a tanítványok elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. És a kövek kiáltanak. Isten Pilátus feleségének álmát a maga szolgálatába állította. Nyugtalanul ébredt fel és siet, hogy férjének megálljt parancsoljon. Nem tud várni, amíg az hazajön, hanem üzen neki azonnal. Akkor jött Pilátus számára az intés, amikor az volt a kérdés, hogy az ítélet mérlege merre billen. Ez asszony mögött az az Isten áll, aki láthatatlanul ott van a szenvedéstörténetben, aki semmit nem tett idő előtt, de nem is késik. Ez az üzenet volt a Pilátus lelkiismerete elérésének legjobb lehetősége. Egy szerető asszonynak talán lesz hatalma a férje szívén. Ez az üzenet Isten ultimátuma volt Pilátus szívéhez. Ő használhat olyan eszközöket, melyekre nem is gondolnánk. Használja a világot, amikor nem tudja használni az egyházat. Pilátus gyáva volt. Ott állott mögötte a római helyőrség és fél a zsidó főpapoktól. Félt igazságot tenni, de nem félt ártatlan vért ontani. Az intő szónak nem engedelmeskedett. Isten az én életemben is használ figyelmeztető eszközöket. Engedek-e nekik, vagy megmaradok engedetlenségemben.

Barabás a római hatalom ellen harcolt. Az az ember, aki a szabadulást nem felülről kereste, hanem alulról. Ő volt a siker embere. Szinte természetes, hogy nagypéntek reggelén a nép Jézus helyett őt választotta. Ebben a választásban van számunkra egy megdöbbentően szomorú vonás: a nép a legjobbat, a legszentebbet elveti és egy gonosztevő mellett dönt. Jézus az embert választja, az ember nem Jézust választja. Tehetett-e Jézus mást ezért a népért, mint azt, hogy meghalt érte? Isten irgalma a kereszten éri el csúcspontját. Mert amikor a gonoszság a legsötétebb lett, a kegyelem fénye akkor világított a legjobban. Jézus a kereszten azokért imádkozott, akik Barabást választották. Bocsánatot kér azok számára, akik nem tudták, hogy mit cselekedtek. Ez a választás azóta is megismétlődik. Nem úgy, mint akkor jézus és Barabás között. Hanem úgy, hogy választani kell Jézus, vagy valaki, vagy valami között. És nem történik-e meg újra és újra, hogy az ember nem Jézust választja? De legyen áldott Isten, hogy nemcsak mi választunk, hanem Ő is választ. És annyi választás után, amikor mi nem Őt választottuk, Ő minket választott. Ha hűtlenkedtünk, Ő hű maradt. Ő magát meg nem tagadja.

A törvény szerint tanúk nélkül senkit sem lehetett elítélni. Legalább két tanúra — ezek egybehangzó vallomására — volt szükség. Jézus vallatói meg akarják őrizni a törvényességet. Végül találnak két tanút. És a két tanú, anélkül, hogy tudná, a feltámadásról beszél. Nem csodálatos? Jézus szenvedéstörténetében csodálkozással tapasztaljuk azt, hogy amikor a tanítványok elhallgatnak, akkor 1sten a kívülállókon keresztül elkezd beszélni. Mert Ő soha nem hagyja magát bizonyosságok nélkül! Vannak eszközei, útjai, melyek felkeltik csodálkozásunkat. Még elfogatása előtt beszélt Jézus arról, hogy keresztre feszítik és harmadnapon feltámad. És most ezt nem a tanítványok, hanem helyette mások mondják. Mondják a kívülállók, mondja az ellenség. Hova nem érhetne el a keze annak, aki névtelen tanúkkal a Golgotha előtt hirdetteti a feltámadást! Krisztus ügve mi. t annyiszor aggodalom tölti el a szívünket. Lehet. szabad egy ilyen Ur szolgálatában elcsüggedni?

Pilátus neve bekerült a Hitvallásunkba, a Credo-ba. Meg sem álmodta volna, hogy neve egyszer mélyen belevésődik az emberiség emlékezetébe, mint az emberiség összes nagyjainak neve. Neve a Hitvallásban arra tanít, hogy megváltásunk valóságos történelmi esemény. Arra, hogy Krisztus nem mondai alak, hanem valóságos ember volt. Élt egy bizonyos időben, egy bizonyos országban, Pilátus kormányzása alatt. A római birodalom egy helytartója jelenti ki, hogy Jézus ártatlan, hogy benne semmi bűnt nem talált. Milyen keveset tud annyi esetben az ember a saját tette jelentőségéről! Pilátus sem tudott. Számára a Jézus ügye jelentéktelen, bár kellemetlen ügy volt. És közben a világtörténelem egyik legnagyobb tettét viszi végbe. Isten ezt az embert igehirdetővé teszi, a helytartót prédikátorrá! Ő jelentette ki, hogy Jézus a, szeplőtelen Bárány", és már halála előtt jelentette ki. Krisztus mint hibátlan, bűntelen válthatott meg bennünket. Nem ítéltek még így el senkit. Nem volt még bíró a világon, aki ártatlan embert halálra ítélt volna indoklás nélkül. Ebben az esetben is kellett vádat emelnie akkor is, ha ez a vád hamis volt. Egyedül Pilátus volt ez a bíró, Jézus volt az egyetlen ártatlan elítélt.

Az ember elfoghatta Jézust, azt a Jézust, aki parancsol a szeleknek és a hullámoknak, aki legyőzte a halált a Lázár sírjánál. Azt a Jézust, aki bűnöket bocsátott meg és kiűzte az ördögöt. Ez a Jézus most az ember foglya lett, akit megkötözhetett. Ebben a jelenetben is megláthatjuk a bűn lényegét, mely a passió történetén végigvonul. Jézus földi életében jelentette ki legjobban Isten magát, de amikor kijelentette, ugyanakkor el is rejtette. Milyen elrejtettség, amikor Isten megengedi, hogy Fia az emberek kezébe adassék erőtelenül. És amikor az ember megüthette a legjobbat és a legszentebbet. Amikor az ember ezt megtette, maga ellen cselekedett, magát szégyenítette meg. Mert a megütött nagyobb volt, mint az, aki ütött. Megborzadunk még a gondolatától is. hogy az ember a passió történetében olyan balga. hogy önmaga ellen cselekszik. Milyen gazdag élet volt a Jézusé! Menynyit adott az embereknek! Milyen jó lett volna, ha még kozöttük él. És ennek az életnek az ember véget vetett. Elfogta azt, aki érte volt. Olyan ez, mintha a beteg börtönbe zárná az orvost, aki meg tudná gyógyítani, vagy megöletné jóltevőjét.

Júdás személyisége titok. Nagyon nehéz megérteni, hogy valaki olyan közel volt Jézushoz és elárulta Őt. Az egyetlen, aki a tanítványok közül nem galileai. Igy különbözött a többiektől. Nem érezte magát kezdettől fogva kívülállónak? Neve után ítélve valószínű, hogy Jézussal kapcsolatban politikai ambíciói voltak. Talán azt várta Tőle, hogy felkelést szervez Róma ellen. Látta, hogy Jézus hatalmas volt tetteiben és így alkalmas volt elgondolásai végrehajtására. De rövidesen látnia kellett, hogy terve nem valósul meg. Egyszer a nép királlyá akarta tenni Jézust, de Jézus nem vállalta ezt a királyságot. Az evangélium szerint ennél a jelenetnél Júdás is ott volt. Így lett ellensége annak, akinek követésébe szegődött. De kérdezhetnénk: Meg akarta Júdás öletni Jézust? Ha igen miért akasztotta fel magát? Amikor Jézus az ellenség kezére kerül, Júdás összeroskadt és visszavitte a papoknak a pénzt. És ekkor az árulóból, prédikátor " lett: Amikor a többi tanítvány hallgat, ő beszél. Jézust ártatlannak mondja az áruló. Milyen bizonyságtétel volt Jézus mellett, akiről az áruló sem tudott rosszat mondani! Jézustól várta, hogy olyan legyen, mint ő. És nem vállalta, hogy alávesse magát egy szent élet átformáló hatásának. Bűnbánatában már sajnáljuk. Volt benne annyi gonoszság, hogy Jézust elárulja, de annyi jóság is, hogy ezt nem tudta elviselni.

A Jézus ügye miatt Heródes Antipas barátjává fogadta Poncius Pilátust. Pedig azelőtt gyűlölettel viselkedett iránta. Hiszen embereket végeztetett ki Galileában. A szomorú ebben a barátságban az, hogy Jézus elvetése hozta létre és hogy a Jézus gyűlölete ennyire össze tudott kötni két embert. Milyen szomorú! Van olyan barátság, amelyik a Jézus gyűlöletére épül. A zsidó Heródes és a pogány Pilátus Jézus miatt békül ki. Pilátus igazságtalanságot követ el Jézussal szemben, Heródes kicsúfolja Jézust. Ebben a barátságban csírájában már benne van az eljövendő. Jelen van a kétféle társulás. A szenvedés Jézushoz kötő ereje Krisztus szeretetében. És a közönyös Pilátusnak és Jézus ellenségének, Heródesnek a barátsága Jézus ellen. Simeon próféciája beteljesedett: Jézus sokaknak vettetett elestére és feltámadására. Jézus megosztotta a történelmet. Döntenie kellett mindenkinek: Vele, vagy ellene. Én hová tartozom? Melyik közösségnek vagyok a tagja? Heródessel és Pilátussal vagyok-e én ellenség, vagy Jánossal, Péterrel és Tamással tanítvány? Gyülekezet csak az utóbbi lehet, az előbbi csak érdekközösség.