Milyen mélyre szállt le Jézus értünk! És milyen kegyetlen volt hozzá az ember! Egy éjszakai vallatás után, a megkorbácsoltatás után még pihenni sem hagyták. Az ítélet és a keresztre feszítés közötti idő a csúfolással telik el. Hát nem titok, hogy az ember a legszentebbet kicsúfolhatja, azt, akinek angyalok szolgáltak? Csúfolta az ember azt, aki soha nem tett rosszat senkivel, hanem mindenkihez jó volt. Milyen nagy szeretet, amely ilyen megaláztatásnak aláveti magát. Azt olvastuk, hogy bekötötték a szemét. Aki mindent lát, megengedi, hogy ezt tegyék vele. Az ember annak a szemét köti be, akinek a szeme a Jelenések könyve szerint olyan, mint a tűzláng. És a haragnak még a szikrája sem volt a szemében. A világ legnagyobb ékesszólása semmi az Ő hallgatásához képest. Azt mondták róla, hogy soha ember nem beszélt úgy mint Ő, de el lehet mondani róla azt is. hogy soha ember nem hallgatott úgy, mint Ő. Milyen győzelmes hallgatás! A csúfolók nem tudták haragra indítani. És megbocsátó szeretetét az ember nem tudta kioltani. Nem érezte azt, amit a helyében éreztünk volna: Az ilyen emberekért nem érdemes meghalni. A gonosz nem tudta legyőzni a jót, a sötétség a világosságban fénylett. Ez Krisztus kicsúfolásának a bizonyságtétele.