Barabás a római hatalom ellen harcolt. Az az ember, aki a szabadulást nem felülről kereste, hanem alulról. Ő volt a siker embere. Szinte természetes, hogy nagypéntek reggelén a nép Jézus helyett őt választotta. Ebben a választásban van számunkra egy megdöbbentően szomorú vonás: a nép a legjobbat, a legszentebbet elveti és egy gonosztevő mellett dönt. Jézus az embert választja, az ember nem Jézust választja. Tehetett-e Jézus mást ezért a népért, mint azt, hogy meghalt érte? Isten irgalma a kereszten éri el csúcspontját. Mert amikor a gonoszság a legsötétebb lett, a kegyelem fénye akkor világított a legjobban. Jézus a kereszten azokért imádkozott, akik Barabást választották. Bocsánatot kér azok számára, akik nem tudták, hogy mit cselekedtek. Ez a választás azóta is megismétlődik. Nem úgy, mint akkor jézus és Barabás között. Hanem úgy, hogy választani kell Jézus, vagy valaki, vagy valami között. És nem történik-e meg újra és újra, hogy az ember nem Jézust választja? De legyen áldott Isten, hogy nemcsak mi választunk, hanem Ő is választ. És annyi választás után, amikor mi nem Őt választottuk, Ő minket választott. Ha hűtlenkedtünk, Ő hű maradt. Ő magát meg nem tagadja.