Az ember elfoghatta Jézust, azt a Jézust, aki parancsol a szeleknek és a hullámoknak, aki legyőzte a halált a Lázár sírjánál. Azt a Jézust, aki bűnöket bocsátott meg és kiűzte az ördögöt. Ez a Jézus most az ember foglya lett, akit megkötözhetett. Ebben a jelenetben is megláthatjuk a bűn lényegét, mely a passió történetén végigvonul. Jézus földi életében jelentette ki legjobban Isten magát, de amikor kijelentette, ugyanakkor el is rejtette. Milyen elrejtettség, amikor Isten megengedi, hogy Fia az emberek kezébe adassék erőtelenül. És amikor az ember megüthette a legjobbat és a legszentebbet. Amikor az ember ezt megtette, maga ellen cselekedett, magát szégyenítette meg. Mert a megütött nagyobb volt, mint az, aki ütött. Megborzadunk még a gondolatától is. hogy az ember a passió történetében olyan balga. hogy önmaga ellen cselekszik. Milyen gazdag élet volt a Jézusé! Menynyit adott az embereknek! Milyen jó lett volna, ha még kozöttük él. És ennek az életnek az ember véget vetett. Elfogta azt, aki érte volt. Olyan ez, mintha a beteg börtönbe zárná az orvost, aki meg tudná gyógyítani, vagy megöletné jóltevőjét.